Charles de Montalembert | |
Született | 1810. április 15.[1][2][3][4][5] London |
Elhunyt | 1870. március 13. (59 évesen)[6][2][7][3][4] Párizs |
Állampolgársága | francia |
Házastársa | Anna de Mérode |
Gyermekei | Catherine de Montalembert |
Szülei | Marc-René de Montalembert |
Foglalkozása | |
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Sírhelye | Picpus Cemetery |
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de Montalembert témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Charles de Montalembert (teljes nevén: Charles Forbes Comte de Montalembert) (London, 1810. április 15. – Párizs, 1870. március 13.) francia publicista, politikus, az MTA kültagja.
Ifjú korában a szabadságért lelkesedett és Lamennais katolikus forradalmi lapjának (L’Avenir, 1830) volt a munkatársa, majd megalapította a Correspondant című lapot. Az 1848. februári forradalommal kibékülve, beválasztatta magát az alkotmányos nemzetgyűlésbe. Kezdetben a mérsékelt köztársaságiakhoz csatlakozott, de csakhamar a reakció pártjára állt. Az államcsíny után egy ideig III. Napóleont támogatta, aztán ellenzéki lett, de 1857-ben kimaradt a választásokból. ezóta kizárólag irodalommal foglalkozott, bár kevesebb sikerrel, mint a politikával, ahol szónoki tehetségével nagy sikereket ért el. A Francia Akadémia 1851-ben rendes, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1858-ban kültagjává választotta.
Összes műveit (Párizs, 1861-68, 9 kötet), maga Montalambert rendezte sajtó alá; köztük magyar vonatkozású: