Custos (könyvészet)
A custos latin eredetű szó, jelentése őrszó. Szótári alakja: custos, -odis m f, a szó eredetileg őrszemet jelentett. Az angol szakirodalomban catchword, a franciában réclame a terminus technicusa.
Az őrszó vagy a lap, vagy az ív első szavának, vagy annak egy szótagjának, töredékének előrevetítése a könyv előző lapjának alján, a szedéstükrön kívüli jobb oldalon. A custos egyik funkciója a középkorban szokásos hangos olvasás gördülékenységének elősegítése volt. A másik – és az eredeti – feladata az volt, hogy a kódexekben és az ősnyomtatványokban az ívek, ívfüzetek, majd a lapok sorrendjét – nemcsak a signaturákkal –, hanem a custosokkal is biztosítsák a könyvkötők számára. Ez a funkció már a 10-12. században megjelent. Így a custosok – mindkét esetben – a szöveg folyamatosságát biztosították.
A custosokat egészen a 19. század elejéig használták, a nyomtatott könyvekben is.
Források
[szerkesztés]- Bibor Máté János: A kéziratos és a nyomtatott könyv [1]
- A latin nyelv szótára (összeáll.: Finály Henrik), Budapest, Zeneműkiadó, 1991 [2]
- Fülöp Géza: A könyvkultúra a könyvnyomtatás kézműipari időszakában, Budapest, Tankönyvkiadó, 2001 [3]
- A Kereszt és félhold custosról szóló szócikke [4]
- A Magyar katolikus lexikon custosról szóló szócikke [5]
- Novák László: A nyomdászat története, I. könyv, XV. század, Budapest, 1927 [6]
- Custos. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Prókai Margit: Klasszikus könyvtári szókincsünk, in: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 51. évfolyam (2004), 7. szám [7] Archiválva 2007. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Sas Péter: Az erdélyi ferences rendtartomány tagjainak számkivetése (1951–1967), in: Keresztény Szó, 2001. október [8]
- Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv története, Budapest, Széphalom Kiadó, 2001 [9]