Ertugliflozin

Ertugliflozin
IUPAC-név
(1S,2S,3S,4R,5S)-5-[4-Chloro-3-(4-ethoxybenzyl)phenyl]-1-(hydroxymethyl)-6,8-dioxabicyclo[3.2.1]octane-2,3,4-triol
Más nevek PF-04971729, ertugliflozin l-pyroglutamic acid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1210344-57-2
PubChem 44814423
ChemSpider 26340533
DrugBank DB11827
KEGG D10313
ATC kód A10BK04
SMILES
CCOc1ccc(cc1)Cc2cc(ccc2Cl)[C@@]34[C@@H]([C@H]([C@@H]([C@@](O3)(CO4)CO)O)O)O
InChIKey MCIACXAZCBVDEE-CUUWFGFTSA-N
UNII 6C282481IP
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C22H25ClO7
Moláris tömeg 436,88 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Biohasznosíthatóság ~100%
Metabolizmus UGT1A9, UGT2B7
Biológiai
felezési idő 		~17 hours
Fehérjekötés 93.6%
Kiválasztás 41% faeces, 50% urine
Terápiás előírások
Jogi státusz Rx-only
POM
Rx-only
Terhességi kategória N (US)
D (AU)
Alkalmazás By mouth

Az ertugliflozin (kereskedelmi név: Steglatro) a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére alkalmazott hatóanyag. Az Egyesült Államokban az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság jóváhagyta használatát monoterápiában és fix dózisú kombinációban szitagliptinnel és metforminnal.[3] Európában 2018 márciusában engedélyezték alkalmazását monoterápiában és kombinált terápiában.[4] 2020 szeptemberében a The New England Journal of Medicine arról számolt be, hogy az ertugliflozin alapvetően nem rosszabb hatású, mint a placebo.[5]

A leggyakoribb mellékhatások között a hüvelyi gombás fertőzés és a női reproduktív szervrendszer egyéb fertőzései említhetők.[2]

Az ertugliflozin hatásmechanizmusát tekintve a nátrium/glükóz kotranszporter 2 (SGLT2) inhibitora,[1][2] és a gliflozinek osztályába sorolható. 

A hatóanyag metforminnal való kombinációja Segluromet néven, a szitagliptinnel együtt pedig Steglujan néven került forgalomba.[6][7][8][9]

Ellenjavallatok

[szerkesztés]

Az Egyesült Államok ajánlása szerint az ertugliflozin ellenjavallt súlyos veseelégtelenségben, végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek és dialízisben[1] részesülők esetében. Az Európai Unió gyógyszerhatósága ellenjavallatként a gyógyszerrel szembeni túlérzékenységet jelölte meg.[4]

Nemkívánatos hatások

[szerkesztés]

A klinikai vizsgálatokban a nemkívánatos hatások gyakrabban jelentkeznek ertigliflozin alkalmazása mellett, mint placebo esetén. Nemkívánatos hatásként előfordulhat nők és férfiak esetében a nemi szervek mikózisa, hüvelyi viszketés, fokozott vizeletürítés, szomjúság, a hipoglikémia (alacsony vércukorszint), és súlyvesztés a hatóanyag dózisának emelése következtében. A gliflozinok ritka, de életveszélyes mellékhatása a ketoacidózis, amely a vizsgálatok során három betegnél (0,1%) fordult elő.[1]

A műtét után kialakuló ketoacidózis (súlyos állapot, amelyben a szervezet nagy mennyiségű ketontestet termel) kockázatának csökkentése érdekében az FDA változtatásokat engedélyezett az SGLT2 gátló antidiabetikumok felírása kapcsán. A javaslat szerint tervezett műtét előtt legalább négy nappal a készítmény adagolását le kell állítani.[10]

A ketoacidózis tünetei között a hányinger, hányás, hasi fájdalom, fáradtság és légzési nehézségek említhetők.[10]

Túladagolás

[szerkesztés]

A betegek két hét alatt akár hatszoros klinikai adagot vagy egyszeri 20-szoros adagot tolerálnak toxikus hatások nélkül.[4]

Interakciók

[szerkesztés]

Az ertugliflozin inzulinnal vagy inzulinszekretagógokkal (például szulfonilureákkal ) történő kombinálása növelheti az alacsony vércukorszint kialakulásának kockázatát. Vízhajtókkal kombinálva nagyobb a kiszáradás és az alacsony vérnyomás kialakulásának kockázata. A vizsgálatok során nem találtak klinikailag releváns farmakokinetikai interakciókat.[4][1] 2-es típusú cukorbetegségben és kardiovaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél a metforminhoz és szulfonilureákhoz hozzáadott ertugliflozin javította a glikémiás kontrollt, csökkentette a testsúlyt és általában jól tolerálható volt,[11] az inzulinhoz adott ertugliflozin javította a glikémiás kontrollt, a testsúlyt és a szisztolés vérnyomást a placebóhoz viszonyítva.[12] Az ertugliflozin csökkentette a vizelet albumin/kreatinin hányadosát (UACR) albuminuriában szenvedő betegeknél.[13]

Farmakológia

[szerkesztés]

Hatásmechanizmus

[szerkesztés]

Farmakokinetika

[szerkesztés]

Szájon át történő bevétel után az ertugliflozin gyakorlatilag teljesen felszívódik a bélből, és nincs jelentős first-pass metabolizmusa . A legmagasabb plazmakoncentráció elérése a bevételt követő egy óra múlva tapsztalható. A keringésben 93,6% kötődik a plazmafehérjékhez . Az ertugliflozint elsősorban az UGT1A9 és az UGT2B7 enzimek metabolizálják glükuronidokká . A citokróm P450 enzimek csak csekély szerepet játszanak metabolizmusában. [4][1]

A eliminációs felezési idő becslések szerint 17 óra. 40,9% a széklettel (33,8% változatlan formában, és 7,1% metabolitok formájában) és 50,2% a vizelet útján (1,5% változatlan, és 48,7% a metabolitok) távozik a szervezetből. A székletből kimutatható eredeti farmakon zöme valószínűleg a metabolitok kiindulási anyagokká történő hidrolízisének eredménye.[4][1]

Társadalom és kultúra

[szerkesztés]

Jogi státusz

[szerkesztés]

Az ertugliflozint, az ertugliflozint/metformint és az ertugliflozint/szitagliptint orvosi felhasználásra 2019 decemberében engedélyezték az Egyesült Államokban, 2018 márciusában pedig az Európai Unióban.[1][6][8][2][7][9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h Steglatro- ertugliflozin tablet, film coated. DailyMed, 2020. január 30. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  2. ↑ a b c d Steglatro EPAR. European Medicines Agency (EMA). (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  3. ↑ FDA Approves SGLT2 Inhibitor Ertugliflozin for Type 2 Diabetes. MedScape
  4. ↑ a b c d e f Steglatro: EPAR – Product Information. European Medicines Agency, 2018. június 4. [2018. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 30.)
  5. ↑ (2020. október 1.) „Cardiovascular Outcomes with Ertugliflozin in Type 2 Diabetes”. The New England Journal of Medicine 383 (15), 1425–1435. o. DOI:10.1056/NEJMoa2004967. PMID 32966714.  
  6. ↑ a b Segluromet- ertugliflozin and metformin hydrochloride tablet, film coated. DailyMed, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  7. ↑ a b Segluromet EPAR. European Medicines Agency (EMA). (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  8. ↑ a b Steglujan- ertugliflozin and sitagliptin tablet, film coated. DailyMed, 2020. január 31. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  9. ↑ a b Steglujan EPAR. European Medicines Agency (EMA). (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  10. ↑ a b FDA revises labels of SGLT2 inhibitors for diabetes to include warning. U.S. Food and Drug Administration, 2020. március 19. (Hozzáférés: 2020. június 6.)
  11. ↑ Budoff, Matthew J., Alexandra G. (2021. május 1.). „Efficacy and Safety of Ertugliflozin in Patients with Type 2 Diabetes Inadequately Controlled by Metformin and Sulfonylurea: A Sub-Study of VERTIS CV” (angol nyelven). Diabetes Therapy 12 (5), 1279–1297. o. DOI:10.1007/s13300-021-01033-x. ISSN 1869-6961. PMID 33721213.  
  12. ↑ Lingvay, Ildiko, Silvina (2021. november 2.). „Efficacy and safety of ertugliflozin in patients with type 2 diabetes mellitus and established cardiovascular disease using insulin: A VERTIS CV substudy” (angol nyelven). Diabetes, Obesity and Metabolism 23 (7), 1640–1651. o. [2021. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/dom.14385. ISSN 1463-1326. (Hozzáférés: 2021. június 30.)  
  13. ↑ Cherney, David Z. I., Robert (2020. június 1.). „Effects of ertugliflozin on renal function over 104 weeks of treatment: a post hoc analysis of two randomised controlled trials” (angol nyelven). Diabetologia 63 (6), 1128–1140. o. DOI:10.1007/s00125-020-05133-4. ISSN 1432-0428. PMID 32236732.  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ertugliflozin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Ertugliflozin. Drug Information Portal. U.S. National Library of Medicine