Ertugliflozin | |||
IUPAC-név | |||
(1S,2S,3S,4R,5S)-5-[4-Chloro-3-(4-ethoxybenzyl)phenyl]-1-(hydroxymethyl)-6,8-dioxabicyclo[3.2.1]octane-2,3,4-triol | |||
Más nevek | PF-04971729, ertugliflozin l-pyroglutamic acid | ||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 1210344-57-2 | ||
PubChem | 44814423 | ||
ChemSpider | 26340533 | ||
DrugBank | DB11827 | ||
KEGG | D10313 | ||
ATC kód | A10BK04 | ||
| |||
InChIKey | MCIACXAZCBVDEE-CUUWFGFTSA-N | ||
UNII | 6C282481IP | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C22H25ClO7 | ||
Moláris tömeg | 436,88 g/mol | ||
Farmakokinetikai adatok | |||
Biohasznosíthatóság | ~100% | ||
Metabolizmus | UGT1A9, UGT2B7 | ||
Biológiai felezési idő |
~17 hours | ||
Fehérjekötés | 93.6% | ||
Kiválasztás | 41% faeces, 50% urine | ||
Terápiás előírások | |||
Jogi státusz | Rx-only | ||
POM | |||
Rx-only | |||
Terhességi kategória | N (US) | ||
D (AU) | |||
Alkalmazás | By mouth |
Az ertugliflozin (kereskedelmi név: Steglatro) a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére alkalmazott hatóanyag. Az Egyesült Államokban az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság jóváhagyta használatát monoterápiában és fix dózisú kombinációban szitagliptinnel és metforminnal.[3] Európában 2018 márciusában engedélyezték alkalmazását monoterápiában és kombinált terápiában.[4] 2020 szeptemberében a The New England Journal of Medicine arról számolt be, hogy az ertugliflozin alapvetően nem rosszabb hatású, mint a placebo.[5]
A leggyakoribb mellékhatások között a hüvelyi gombás fertőzés és a női reproduktív szervrendszer egyéb fertőzései említhetők.[2]
Az ertugliflozin hatásmechanizmusát tekintve a nátrium/glükóz kotranszporter 2 (SGLT2) inhibitora,[1][2] és a gliflozinek osztályába sorolható.
A hatóanyag metforminnal való kombinációja Segluromet néven, a szitagliptinnel együtt pedig Steglujan néven került forgalomba.[6][7][8][9]
Az Egyesült Államok ajánlása szerint az ertugliflozin ellenjavallt súlyos veseelégtelenségben, végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek és dialízisben[1] részesülők esetében. Az Európai Unió gyógyszerhatósága ellenjavallatként a gyógyszerrel szembeni túlérzékenységet jelölte meg.[4]
A klinikai vizsgálatokban a nemkívánatos hatások gyakrabban jelentkeznek ertigliflozin alkalmazása mellett, mint placebo esetén. Nemkívánatos hatásként előfordulhat nők és férfiak esetében a nemi szervek mikózisa, hüvelyi viszketés, fokozott vizeletürítés, szomjúság, a hipoglikémia (alacsony vércukorszint), és súlyvesztés a hatóanyag dózisának emelése következtében. A gliflozinok ritka, de életveszélyes mellékhatása a ketoacidózis, amely a vizsgálatok során három betegnél (0,1%) fordult elő.[1]
A műtét után kialakuló ketoacidózis (súlyos állapot, amelyben a szervezet nagy mennyiségű ketontestet termel) kockázatának csökkentése érdekében az FDA változtatásokat engedélyezett az SGLT2 gátló antidiabetikumok felírása kapcsán. A javaslat szerint tervezett műtét előtt legalább négy nappal a készítmény adagolását le kell állítani.[10]
A ketoacidózis tünetei között a hányinger, hányás, hasi fájdalom, fáradtság és légzési nehézségek említhetők.[10]
A betegek két hét alatt akár hatszoros klinikai adagot vagy egyszeri 20-szoros adagot tolerálnak toxikus hatások nélkül.[4]
Az ertugliflozin inzulinnal vagy inzulinszekretagógokkal (például szulfonilureákkal ) történő kombinálása növelheti az alacsony vércukorszint kialakulásának kockázatát. Vízhajtókkal kombinálva nagyobb a kiszáradás és az alacsony vérnyomás kialakulásának kockázata. A vizsgálatok során nem találtak klinikailag releváns farmakokinetikai interakciókat.[4][1] 2-es típusú cukorbetegségben és kardiovaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél a metforminhoz és szulfonilureákhoz hozzáadott ertugliflozin javította a glikémiás kontrollt, csökkentette a testsúlyt és általában jól tolerálható volt,[11] az inzulinhoz adott ertugliflozin javította a glikémiás kontrollt, a testsúlyt és a szisztolés vérnyomást a placebóhoz viszonyítva.[12] Az ertugliflozin csökkentette a vizelet albumin/kreatinin hányadosát (UACR) albuminuriában szenvedő betegeknél.[13]
Szájon át történő bevétel után az ertugliflozin gyakorlatilag teljesen felszívódik a bélből, és nincs jelentős first-pass metabolizmusa . A legmagasabb plazmakoncentráció elérése a bevételt követő egy óra múlva tapsztalható. A keringésben 93,6% kötődik a plazmafehérjékhez . Az ertugliflozint elsősorban az UGT1A9 és az UGT2B7 enzimek metabolizálják glükuronidokká . A citokróm P450 enzimek csak csekély szerepet játszanak metabolizmusában. [4][1]
A eliminációs felezési idő becslések szerint 17 óra. 40,9% a széklettel (33,8% változatlan formában, és 7,1% metabolitok formájában) és 50,2% a vizelet útján (1,5% változatlan, és 48,7% a metabolitok) távozik a szervezetből. A székletből kimutatható eredeti farmakon zöme valószínűleg a metabolitok kiindulási anyagokká történő hidrolízisének eredménye.[4][1]
Az ertugliflozint, az ertugliflozint/metformint és az ertugliflozint/szitagliptint orvosi felhasználásra 2019 decemberében engedélyezték az Egyesült Államokban, 2018 márciusában pedig az Európai Unióban.[1][6][8][2][7][9]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ertugliflozin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.