Gégény | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Kemecsei | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Zakor Ildikó (független)[1] | ||
Irányítószám | 4517 | ||
Körzethívószám | 45 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1738 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 82,51 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 93[3] m | ||
Terület | 23,44 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 09′, k. h. 21° 57′48.150000°N 21.950000°EKoordináták: é. sz. 48° 09′, k. h. 21° 57′48.150000°N 21.950000°E | |||
Gégény weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gégény témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gégény község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Kemecsei járásban.
A vármegye és a Nyírség középső-északi részén fekszik, a Rétköz délkeleti szélén.
A közvetlenül szomszédos települések: kelet felől Pátroha, délkelet felől Nyírtass, dél felől Berkesz, délnyugat felől Demecser, északnyugat felől pedig Dombrád.
A térség fontosabb települései közül Demecser 4, Pátroha 5, Berkesz és Nyírtass 6-6, Székely 7,5, Dombrád 11, Nyírbogdány 12, Ajak pedig 13 kilométer távolságra található.
Közúton Demecser vagy Dombrád érintésével érhető el, mindkét város felől a 3827-es úton; határszélét délen érinti még a Berkeszt Demecserrel összekötő 3833-as út is.
Az ország távolabbi részei felől a 4-es főút felől közelíthető meg a legegyszerűbben, Székelynél letérve a 3831-es útra, majd onnan Demecsertől tovább a 3827-es úton.
Mindhárom különálló településrésze a faluközpontból Dombrád felé vezető 3827-es út mellett, vagy annak közelében fekszik, így közúton könnyen elérhetőek.
A hazai vasútvonalak közül a települést a Budapest–Záhony-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt. Gégény megállóhely a belterület déli szélén helyezkedik el, közúti elérését a 3827-es útból kiágazó 38 319-es számú mellékút teszi lehetővé.
Neve ismeretlen eredetű, lehet, hogy a „gége” közszó képzős alakja, lehet személynév is.
A település nevét egy 1406-ban kelt oklevélbe foglalt adománylevélben említették először. Az adománylevél szerint a hazánkban 1387-1437-ig uralkodó Luxemburgi Zsigmond király a Gégényben lakó Mikust, Jánost és Herceg fia Bácsot szabolcsi várjobbágyai közül kiemelve nemesekké tette, Belgégény és Külgégény birtokokat adományozva nekik. A falu tehát a szabolcsi vár birtoka volt, az adományos családok utódait – bár rokonságuk nem bizonyítható – Gégényieknek nevezték.
Az említett 1406. évi oklevélben az eredeti adományosok negyedik és ötödik ízbeli fiú- és leányági utódai osztozkodtak a birtokon. Az egyik falura (Belgégény) a 14. század közepén – feltehetően házasság révén – több, közeli faluról elnevezett kisnemesi család (Lővei, Megyeri, Vajai, Sényői stb.) is birtokjogot formált. A 15. században a Várdai családbeli Miklós, Simon és Mátyás a Gégényi család egyik özvegyétől vétel útján jutott gégényi birtokához.
1556-ban 8 dézsmafizető háztartása volt, mintegy 40-45 lakossal. 1588-ban az Ibrányiaknak 15, a Nyakas testvéreknek 6, Megyery Boldizsárnak 7 jobbágya élt benne.
A 16. század végén a falu még két különálló település volt; ekkoriban már Külgégényt hívták Egyházasgégénynek, a Megyery és Nyakas család része ebben a faluban volt. A Várdai család 1611-ig – míg fiágon ki nem halt – itteni birtokát megtartotta, az osztozkodáskor a két falu felét bedegi Nyáry Pál kapta meg. Másik felén a 15–16. században a Megyery, a Petneházy, az Ibrányi és a Nyakas család osztozott. 1618-ban hat földesura volt, 36 jobbágyházzal. Négy év múlva Nyakas György egyházasgégényi birtokát a demecseriek pusztaként használták. A 18. század elejére ugyancsak pusztává lett a Megyeryek birtokrésze is.
1720-ban 4 telkes jobbágy és zsellércsalád lakta. A jobbágyfelszabadítás idejére a korábbi földesurak közül csak a Jósa és a Jármy családok maradtak meg, mellettük több birtokos (Mezőssy Tamás, Vay Ábrahám és a Borbély család) kisebb részeket bírt belőle; lakóinak száma 491 volt. 1870-ben 112 háza, 740 lakosa volt 4518 kat. holdnyi határán; 1910-ben 200 háza és 1500 lakosa volt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1975 | 1981 | 1935 | 1875 | 1759 | 1761 | 1738 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[15]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,9%-a magyarnak, 1,5% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (12,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 23,4%, református 45,6%, görögkatolikus 9,1%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 1,7% (17,4% nem válaszolt).[16]
2022-ben a lakosság 92,8%-a vallotta magát magyarnak, 2% cigánynak, 0,1-0,1% ukránnak, szlovénnak, görögnek, románnak és németnek, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 18,8% volt római katolikus, 42% református, 8,3% görög katolikus, 2% egyéb keresztény, 0,4% evangélikus, 3% felekezeten kívüli (25% nem válaszolt).[17]