Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Gramont-i Sarolta Katalin | |
Charlotte Catherine de Gramont | |
![]() | |
Gramont-i Sarolta Katalin portréja, Charles Beaubrun (1604–1692) festménye | |
Monacói Hercegség (uralkodó) hercegnéje | |
Charlotte Catherine de Gramont | |
Uralkodási ideje | |
1662. január 10. – 1678. június 4. | |
Koronázása | nem koronázták meg[1] |
Elődje | Ippolita Trivulzio |
Utódja | Lotaringiai Mária |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Gramont-ház |
Született | 1639 Párizs |
Elhunyt | 1678. június 4. (39 évesen) Párizs |
Édesapja | III. Antal, Gramont hercege, Bidache fejedelme, (Alsó-Navarra és Béarn alkirálya (1604–1678) |
Édesanyja | Françoise Marguerite du Plessis de Chivré (–1689) |
Testvére(i) | Antoine Charles IV de Gramont |
Házastársa | I. Lajos monacói herceg (1641–1701) |
Házastársa | (Ágyas): XIV. Lajos francia és navarrai király |
Gyermekei | Férjétől: 1. Johanna Mária (1662–1741) 2. Teréz Mária Aurélia (1663–1675) 3. Anna Hippolita (1664–1700) 4. Mária Terézia (1665–?) 5. Antal (1667–1731) 6. Ferenc Honoré (1669–1748) |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gramont-i Sarolta Katalin témájú médiaállományokat. | |
Gramont-i Sarolta Katalin (1639 – Párizs, 1678. június 4.), Monaco (uralkodó) hercegnéje, XIV. Lajos francia király ágyasa.
Sarolta Katalin volt III. Antoine de Gramont hercegnek, Guiche és Louvigny grófjának, Franciaország marsalljának és Françoise Marguerite du Plessis de Chivré-nek (Richelieu bíboros unokahúgának) legidősebb leánya, s négy gyermek közül a második. A szülők 1634-ben házasodtak össze.
Apai nagyszülei: II. Antoine de Gramont herceg és Louise de Roquelaure. Testvérei:
1660. március 30-án a körülbelül 21 éves Sarolta Katalin hozzáment az akkor 17 esztendős Lodovico Grimaldihoz (1642–1701), Monaco trónörökös hercegéhez, akit környezete csak úgy ismert, mint „a fénylő, de pénzsóvár olasz”, akinek 6 gyermeket szült házasságuk 18 éve során.
Férje 1662. január 10-én I. Lajos néven Monaco uralkodó hercege lett, az asszony pedig hercegnéi rangra emelkedett. Catherine három évig élt Monacóban, de – nyilván honvágya miatt – utána mégis csak hazatért a francia királyi udvarba. Férje is vele tartott, ettől kezdve a hercegi pár több időt töltött Párizsban, mint Monacóban.
Sarolta Katalin és hitvese megalapozták jövőjüket az udvarnál, ahol az asszony XIV. Lajos sógornője (egyben a király volt szeretője), Henrietta orléans-i hercegné (Fülöp első felesége) udvarhölgyeként szolgálhatott. Henrietta udvartartásához tartozott Catherine nagynénje, Suzanne Charlotte de Gramont (Saint Chaumont márkinéja) is, aki a hercegné gyermekeinek (Mária Lujza és Anna Mária) nevelőnője volt. Madame de Sévigné (Marie de Rabutin-Chantal márkiné) úgy jellemezte Catherine-t, hogy „élvhajhász”, ezért a köztudatban azt a becenevet kapta, hogy „Catherine, az áradat”.
Amikor a francia uralkodó kiábrándult akkori ágyasából, Louise de la Vallière-ből, viszonyba bonyolódott Catherine-nal, ám ez a szerelmi kapcsolat csupán pár hónapig lángolt. Miután Catherine hitvese tudomást szerzett az asszony és a király közt kialakuló intim viszonyról, csendben és botránymentesen távozott a francia királyi udvarból, s háborúzni indult. XIV. Lajos sógornője (a király öccsének felesége), Henrietta orléans-i hercegné, aki szintén az uralkodó egyik korábbi szeretője volt, azt akarta elérni, hogy visszahódítsa Lajost Louise de la Vallière-től. Terve nem sikerült, mert igaz ugyan, hogy a király elhagyta Louise-t, ám utána rögtön viszonyt kezdett Catherine-nal, s többé már nem is tette ágyasává Henriettát. Ehelyett az uralkodó inkább szerelmi kapcsolatot kezdett Madame de Montespan márkinéval. (Állítólag Catherine egy ideig viszonyt folytatott még Henrietta orléans-i hercegnével is.)
1668-ban Catherine kénytelen volt visszatérni Monacóba, miután száműzték őt a francia királyi udvarból, botrányos szerelmi ügyeinek napvilágra kerülése miatt, és csak négy év múlva, 1672-ben léphetett ismét francia földre.
Életének hátralévő 6 évét a francia királyi udvarban tölthette. 1678. június 4-én, 38 vagy 39 éves korában, a párizsi Palais-Royalban távozott az élők sorából.
Özvegye, I. Lajos monacói herceg nem nősült újra, és 1701. január 3-án, Rómában érte utol a halál. 58 éves volt ekkor.
Előző Ippolita Trivulzio |
Monaco (uralkodó) hercegnéje ![]() 1662 – 1678 |
Következő Lotaringiai Mária |