Gyulakeszi | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Tapolcai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kutasiné Papp Éva (független)[1] | ||
Irányítószám | 8286 | ||
Körzethívószám | 87 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 628 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 71,98 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 9,67 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 51′ 59″, k. h. 17° 28′ 55″46.866519°N 17.481861°EKoordináták: é. sz. 46° 51′ 59″, k. h. 17° 28′ 55″46.866519°N 17.481861°E | |||
Gyulakeszi weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyulakeszi témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gyulakeszi község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. Szent István magyar király korától egészen az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
A község a Balaton-felvidéken, Tapolcától alig 4 kilométerre, a Csobánc hegy nyugati lábánál fekszik, a Badacsonytomajt Tapolcával összekötő 7316-os úton. A település déli szélén ér véget az előbbi útba csatlakozva, közel 20 kilométer után a Zánkától induló és a Káli-medence területén kelet-nyugati irányban végighúzódó 7313-as út is.
A posta melletti épület kéményén gólyafészek található.
Az ősrégi településen minden kor nyomai megtalálhatók. Először 1180-ban említi oklevél Kesző néven, 1522-től Gyulakeszi. 1678-tól a herceg Esterházy család volt a település földesura. 1869-ben nagy tragédia érte a községet: egy tűzvészben az egész falu leégett templomostól. A tragédia után csak lassan épült fel újra.
A vár építését feltehetően az 1250-es években kezdték el (1255-ben tesznek először említést a korabeli feljegyzések), de az 1270-es években már mint elkészült várról tesz említést egy korabeli oklevél. Építtetői a diszeli nemesek voltak, azonban az 1300-as években már a dél-itáliai eredetű Rátót nembeli Gyulaffy-család tulajdona, egészen a 17. század második feléig.
A hadas idők első szele 1490-ben érte a várat, mikor Mátyás király halála után Habsburg Miksa csapatai élén betört Magyarországra. Csobáncot, mint veszélyeztetett várat, Kinizsi Pál utasítására erődíteni kezdték.
Az 1550-es-'60-as évek Csobánc ura és kapitánya rátóti Gyulaffy László, aki korának ismert végvidéki lovastisztje, győzhetetlen bajvívója, Veszprém vára 1566. évi ostromának hőse volt.
Ezekben az években Csobáncot több alkalommal is ostromolták a törökök, de elfoglalni sohasem tudták.
Az 1600-as évek sem voltak kevésbé mozgalmasak. 1664-ben a vár alatt vonult el a Szentgotthárdnál vesztes csatát vívó török haderő, soraiban Evlija Cselebi történetíró-világutazóval, aki műveiben meg is említi Csobáncot.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 710 | 703 | 695 | 686 | 628 | 639 | 628 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,3%-a magyarnak, 1,7% németnek, 2,4% cigánynak mondta magát (16,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,6%, református 2,4%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 5,3% (23,6% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 88,7%-a vallotta magát magyarnak, 1,3% németnek, 1,1% cigánynak, 0,3% lengyelnek, 0,2% horvátnak, 0,2% bolgárnak, 0,2% szlováknak, 3,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 29,3% volt római katolikus, 2,9% református, 0,5% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 1,6% egyéb keresztény, 0,3% egyéb katolikus, 14,6% felekezeten kívüli (49,8% nem válaszolt).[12]