Herbert Ernest Bates, ismertebb nevén H. E. Bates (Rushden, 1905. május 16. – Canterbury, 1974. január 29. vagy 1974. január 28.) angol író. Legismertebb művei közé tartozik a Love for Lydia, a The Darling Buds of May és a My Uncle Silas.
Bates 1905. május 16-án született a Northamptonshire megyei Rushdenben(wd), és a Kettering Gimnáziumban tanult.[1] Az iskola befejezése után riporterként és raktárosként dolgozott.
Számos története Anglia vidéki középső részének életét írja le, különösen szülőhazájában, Northamptonshire-ben. Hosszú sétákat tett Northamptonshire vidékén, és gyakran ez adta az ihletet történeteihez. Nagy szerelmese volt a vidéknek, és ezt a Through the Woods és a Down the River (Erdőn keresztül és a Folyón át) című két esszékötet is jól példázza. Mindkettőt többször újranyomták.
Első regényét, amelyet késői tinédzser korában írt, elvetette, de a második, és az elsőként megjelent, The Two Sisters (A két nővér) című regényét az egyik éjféli sétája ihlette, Farndish(wd) falvába. Ott késő este látta, hogy egy villany égett egy ablakban, és ez indította el a történetet.[2] Ebben az időben rövid ideig a Wellingborough-i(wd) helyi újságnál dolgozott, amelyet utált, majd később egy helyi cipőgyártó raktárban, ahol volt ideje írni; az első regényét ott írta. Ezt nyolc-kilenc kiadónak küldte el, de azok sorra elutasították,[3] mígnem Jonathan Cape(wd)[4]Edward Garnett(wd)[5] tanácsára el nem fogadta. Bates akkor húsz éves volt.
Újabb regények, novellagyűjtemények, esszék és cikkek következtek, de nem fizettek jól.
A második világháború idején a Királyi Légierőhöz kapott megbízást kizárólag novellák írására. A légügyi minisztérium rájött, hogy kedvezőbb közhangulatot kelthet, ha a tények helyett a háborúban harcoló emberekről szóló történeteket helyezi előtérbe. A történetek eredetileg a News Chronicle-ban(wd) jelentek meg „Flying Officer X” álnéven. Később könyv formájában is megjelentek The Greatest People in the World and Other Stories (A világ legnagyobb emberei és más történetek), valamint a How Sleep the Brave and Other Stories (Hogyan alszanak a bátrak és más történetek) címmel. Első pénzügyi sikere a Fair Stood the Wind for France (Jó széllel francia partra) című regénye lett. A távol-keleti poszt után ezt követte két Burmáról szóló regény, a The Purple Plain (Bíborsivatag) 1947-ben és a The Jacaranda Tree (A jacaranda fa), valamint egy Indiában játszódó, The Scarlet Sword (A skarlát kard).
A légügyi minisztérium megbízásából írta a The Battle of the Flying Bomb (A repülő bomba csatája) című esszét,[6] de a kormányon belüli különböző nézeteltérések miatt törölték, majd 30 évre betiltották a kiadást. Végül Bob Ogley fedezte fel, és 1994-ben adták ki Flying Bombs over England (Repülő bombák Anglia felett) címmel.[6] Egy másik megbízás, a Night Interception Battle (Éjszakai elfogás),[7] amely az ellenséges repülőgépek éjszakai nyomon követésének nehézségeivel foglalkozik.
A háború után más regények is következtek; átlagosan évente egy regényt és egy novellagyűjteményt írt, ami akkoriban igen termékenynek számított. Ezek közé tartozott a The Feast of July (Július ünnepe) és a Love for Lydia (Szerelmem Lydia). Legnépszerűbb alkotása a Larkin család volt a The Darling Buds of May-ben (Május drága rügyei). Pop Larkint és családját az a személy ihlette meg, akit egy kenti helyi boltban látott Bates és családja nyaralásuk közben. Más karakterek Bates barátai és ismerősei mintájára készültek, mint például Iris Snow (Iris Murdoch paródiája) és a Brigadéros, akit John Bayley(wd)[8], Murdoch férjének apjáról mintáztak.
A halála után fia, Richard által készített, ezeken a történeteken alapuló televíziós adaptáció óriási sikert aratott. Innen származik a The Mating Game című amerikai film is.[9] A My Uncle Silas(wd) (Silas nagybátyám) történetekből brit televíziós sorozat is készült 2000 és 2003 között. Sok más történetet tévére, másokat pedig filmekre adaptáltak, a leghíresebbek a Bíborsivatag (1954) és a The Triple Echo (A hármas visszhang); Bates más filmforgatókönyveken is dolgozott. 2020-ban az ITV megrendelte a The Darling Buds of May új televíziós sorozatát, The Larkins[10] címmel Bradley Walsh(wd), Joanna Scanlan(wd), Sabrina Bartlett(wd) és Tok Stephen főszereplésével. Az első epizódot 2021 októberében sugározták.[11]
1931-ben feleségül vette Madge Coxot, aki két utcányira lakott tőle szülővárosában, Rushdenben. Átköltöztek Little Chart(wd) faluba Kentbe, és vettek egy régi magtárat, amit egy hektár kerttel együtt otthonukká alakítottak. Bates lelkes és hozzáértő kertész volt, aki sok könyvet írt a virágokról. A magtár házas életük végéig maradt az otthonuk.
Bates 1974. január 29-én halt meg Canterburyben (Kent), 68 évesen. Termékeny és sikeres író volt, legnagyobb sikerét posztumusz érte el, a The Darling Buds of May című történetének televíziós adaptációjával és annak folytatásaival, valamint a My Uncle Silas feldolgozásaival, az A Moment in Time, a Fair Stood the Wind for France és a Love for Lydia-val. Szülővárosában, Rushdenben H.E. Bates-nek van egy róla elnevezett útja a város nyugati felén, amely a helyi szabadidőközponthoz vezet. Archívumát az austini Texasi Egyetem Harry Ransom Center-ben őrzik.[18]
Bates halála után Madge átköltözött egy bungalóba, amely eredetileg tehénistálló volt, a magtár mellett. 2004-ben, 95 évesen halt meg.
Ez a szócikk részben vagy egészben a H._E._Bates című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.