Heresznye | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Barcsi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Rengel László (független)[1] | ||
Irányítószám | 7587 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 262 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 21,21 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 9,9 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 03′ 13″, k. h. 17° 16′ 35″46.053619°N 17.276311°EKoordináták: é. sz. 46° 03′ 13″, k. h. 17° 16′ 35″46.053619°N 17.276311°E | |||
Heresznye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Heresznye témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Heresznye (horvátul: Rasinja[3]) község Somogy vármegyében, a Barcsi járásban.
Nagyatádtól délre, a Dráva közelében, Vízvár és Bolhó között fekszik, a Barcs-Berzence közti 6801-es út mentén.
Heresznye Árpád-kori település, melyről az okleveles adatok a tatárjárást megelőző korszakig nyúlnak vissza.
Nevét már 1219-ben említették az oklevelekben-ben Haraznia iuxta Dravam alakban. Később, 1332-1337 között a pápai tizedjegyzékben is megtaláljuk, tehát már ekkor egyházas hely is volt, majd 1384-ben pedig már két Heresznye helységről emlékeznek meg az oklevelek.
1399-ben az egyik, Egyházasheresnye, a székesfehérvári káptalané, a másik, Felrétheresnye, az Alsólendvai Bánfiaké volt, majd később a Marczaliak birtokába került, 1495-ben pedig a Báthoriak nyerték adományul.
Az 1536-os adólajstrom szerint Felsőheresznye Török Bálinté, Alsóheresznye pedig Báthori Andrásé és az itteni plébánosé volt.
1550-ben Felső-Heresznye Tahy Ferencé, Bolhó-Heresznye Báthori Andrásé.
Az 1660-as pannonhalmi dézsmaváltságjegyzék Szent-Györgyvár tartozékaként említette. ,
1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul I. Lipót királytól.
1726-ban és 1733-ban már csak puszta és gróf Széchenyi Zsigmondé. 1750-ben pedig már ismét önálló jobbágyközség volt, és a Széchenyiek voltak továbbra is a földesurai, majd az 1900-as évek elején nagyobb birtokosa báró Solymossy Ödön volt.
A 18. század közepén a Dráva áradásai miatt lakói lassanként a határ emelkedettebb részeire kezdtek telepedni és a község régi helyét elhagyták.
1880-ban egy nagy tűzvészben a falu kétharmadrésze leégett.
A 20. század elején Somogy vármegye Nagyatádi járásához tartozott.
1910-ben 715 lakosából 87 magyar, 628 horvát volt. Ebből 707 római katolikus, 6 izraelita volt.
A településen 2017. szeptember 17-én időközi polgármester-választást tartottak,[11] az előző polgármester lemondása miatt.[13]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 247 | 241 | 245 | 222 | 244 | 267 | 262 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,6%-a magyarnak, 28,3% cigánynak, 27,1% horvátnak mondta magát (5,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 79,2%, református 0,8%, felekezet nélküli 6,3% (13,3% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 88,9%-a vallotta magát magyarnak, 34,4% cigánynak, 16,4% horvátnak, 0,8% németnek, 0,4% románnak, 0,4% ukránnak, 3,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 51,2% volt római katolikus, 1,2% református, 2% egyéb keresztény, 1,6% egyéb katolikus, 5,7% felekezeten kívüli (37,7% nem válaszolt).[15]