Jan Filip

Ez a szócikk Jan Filip régészről szól. Hasonló címmel lásd még: Jan Filip (teológus).
Jan Filip
Született1900. december 25.[1][2][3][4][5]
Chocnějovice[4][6][7]
Elhunyt1981. április 30. (80 évesen)[1][2][3][5][6]
Prága[3][6][7]
Állampolgárságacsehszlovák[8]
Foglalkozása
  • régész
  • antropológus
  • őstörténész
  • egyetemi oktató
  • történész
  • tanár
Iskolái
  • Károly Egyetem
  • Károly Egyetem Bölcsészkara, Prága
  • Examination Board for Teachers at Secondary Schools of Charles University
Sablon • Wikidata • Segítség

Jan Filip (Chocnějovice, 1900. december 25. – Prága, 1981. április 30.) cseh régész és történész. 1945-től a prágai Károly Egyetem professzora, 1955-től akadémikus, 1957-től 1961-ig a ČSAV (Akadémia) elnökhelyettese, 1963 és 1974 között a Csehszlovák Régészeti Intézet igazgatója. 25 éven keresztül az Archeologické rozhledy szakfolyóirat szerkesztője, melynek alapítója (1949) is volt egyben, valamint a Slovenská archeológia szerkesztőbizottságának tagja. Fő kutatási területe a kelta megtelepedés Csehszlovákiában, melynek periodizációjára (felosztására) is vállalkozott, ill. bronz- és vaskorral foglalkozott.

Élete

[szerkesztés]

Már korán kitűntek tanulói képességei, ezért ösztöndíjat kapott a Mladá Boleslavi gimnáziumba, mely után Příbramban folytatta tanulmányait. Az első világháború alatt az olasz fronton harcolt, majd érettségiét már Csehszlovákiában tette le. 1919 és 1924 között a Károly Egyetemen tanult történelmet és földrajzot. Már ekkor nagy hatással volt rá Lubor Niederle professzor. 1924 és 1942 között középiskolai történelem és földrajz professzorként ill. kerületi iskolai tanfelügyelőként tevékenykedett a prágai iskolákban.

Régészettel már az egyetemi tanulmányai óta foglalkozott tanári pályája mellett. Niederle előadásait hallgatta, ill. ásatásokon is részt vett. 1928-ban bölcsészdoktorrá, 1938-ban docensé avatták. Érdeklődési körét egyre inkább a csehországi bronzkor végére és a vaskorra összpontosította. Rajta kívül akkoriban Ludmila Jansová az első cseh régésznő foglalkozott a keltákkal.

A második világháború alatt a prágai régészeti intézetben dolgozott, majd ez után a Károly Egyetemre került, ahol professzorrá nevezték ki. Jan Eisnerrel közös intenzív munkájával alapozta meg az ősrégészeti és koratörténeti részleget a történettudományi és őskori tanszéken, melyen a régészek új generációja nevelkedett fel. Iskolája egész Európában elismerést nyert, melynek alapja az elmélyült forrásismeret és azok széles körű vizsgálata. Tanítványai apának nevezték atyáskodó hozzáállásának köszönhetően.

A háború után szükség volt új taneszközökre és tankönyvekre. Ezen kihívásra válaszul már 1948-ban megjelentette az Őskori Csehszlovákia című könyvét. Ezen munka ugyan a háború előtti eredményeket tartalmazta, ám a kutatás új irányait is meghatározta. A szakemberhiányt azért is pótolni kellett, mert megnövekedtek a tudományág igényei is. Tanítványait azonban nemcsak Csehországban foglalkoztatta, de elküldte Szlovákiára is a felgyorsult iparosítás keltette szakmai kihívások megoldására. Az ásatásokon kívül tanulmányutakat is szervezett elsősorban Német- és Lengyelországba.

1955-ben akadémikussá nevezték ki. Magas posztot töltött be a Csehszlovák Akadémia elnökségében, 1957-től 1961-ig elnökhelyettes volt. 1963-ban Jaroslav Böhm halála után átvette a Csehszlovák Régészeti Intézet vezetését, melynek élén 1974-ig állt. Az ő koncepciójából, melyet már Böhm is tervezett, hogy a háború utáni feltárások vizsgálatával az őskor új feldolgozását adják, született a Csehország őskori története (1978) című mű.

Böhm halála után azonban rá hárult az UNESCO melletti pre- és protohisztorikus tudományok szervezetének, melynek elnökévé választották (1963-1969), VII. nemzetközi kongresszusának prágai megszervezése is 1966-ban. Ennek sikerének érdekében nagy erőfeszítéseket tett, melyek nem maradtak eredménytelenül. Tudományos kapcsolatait későbbi konferenciák szervezésénél is kamatoztatta.

Pedagógiai munkássága egyéb beosztásai miatt sem szenvedett csorbát, annak ellenére, hogy 1970-től már csak külső előadó volt az egyetemen. Még 80 éves korában is vizsgáztatott. Támogatta a szlovák régészet önálló fejlődését is, több szlovák régész is nála tanult. Metodológiával és tudomány-népszerűsítéssel egyaránt foglalkozott. Publikációs tevékenysége majdnem 300 címre rúg.

Halála előtt még újból átdolgozta a Kelta civilizáció és öröksége idegen nyelvű kiadásait, valamint tervezte az enciklopédiai kézikönyv újabb 3. kötetét. Szorosan együttműködött a külföldi kutatókkal, legfőképpen Józef Kostrzewskivel, akiknek köszönhetően mindig tájékozott volt.

A cseh régészetet népszerűsítette külföldön is, melyért számos külföldi szakmai elismerést is kapott, többek között akadémiai és más speciális intézetek tagja volt Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Jugoszláviában, Lengyelországban, mindkét Németországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban és Svédországban.

Válogatás műveiből

[szerkesztés]
  • 1928 Porost a podnebí Čech v pravěku, disszertáció
  • 1937 Popelnicová pole a počátky doby železné v Čechách, habilitáció Prága
  • 1941 Umělecké řemeslo v pravěku. Prága
  • 1948 Pravěké Československo. Prága
  • 1956 Keltové ve střední Evropě
  • 1959 Keltská civilizace a její dědictví (3. kiad. 1963, 4. kiad. 1996)
  • 1962 Evropský pravěk (tsz.)
  • 1966/1969 Enzyklopädisches Handbuch zur Ur- und Frühgeschichte Europas I-II.
  • 1968 Slovanská kultura v 5.-7. století (Arch. Roz. 20/5)

Magyarul

[szerkesztés]
  • A kelta civilizáció és öröksége; ford. Horváth Ferenc; Gondolat, Bp., 1966

Elismerései

[szerkesztés]
  • 1957 Klement Gottwald állami díj
  • Munka érdemrend
  • ČS Akadémia arany plakettje „a tudományért és az emberiségért tett érdemeiért”
  • a Károly Egyetem bronz és ezüst emlékmedálja
  • lengyel Arany kereszt érdemrend
  • Herder tudományos díj
  • prof. dr. E. Vogt tudományos díj
  • tiszteletbeli doktor a Rennesi Egyetemen

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  3. ↑ a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  4. ↑ a b Studenti pražských univerzit 1882–1945
  5. ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. ↑ a b c The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  7. ↑ a b Regional Database of the Central Bohemian Research Library in Kladno. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  8. ↑ Evidence zájmových osob StB

Források

[szerkesztés]
  • 1981 Arch. Roz. 33/6
  • 1981 Praehistorica VIII bibliográfia
  • 1980 Slov. Arch. XXVIII/2
  • 1981 Slov. Arch. XXIX/2, 445-447.
  • 2000 Slov. Arch. XLVIII-1, 159-162.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]