John DeFrancis | |
Született | 1911. augusztus 31. Bridgeport, Connecticut, USA |
Elhunyt | 2009. január 2. (97 évesen) Honolulu, Hawaii, USA |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | amerikai |
Foglalkozása | nyelvész, sinológus |
Iskolái | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
John DeFrancis (Bridgeport, Connecticut, 1911. augusztus 31. – Honolulu, 2009. január 2.) amerikai nyelvész, sinológus.
DeFrancis olasz bevándorló szülők (eredeti nevük: DeFrancesco) gyermekeként született az Egyesült Államokban. Közgazdászként végzett a Yale Egyetemen. Az egyetem elvégzése után Kínában vállalt munkát. 1935-ben elkísérte H. Desmond Martint, a kanadai hadtörténészt kutatóútján. Több ezer mérföldet tettek meg Mongólia és Kína északnyugati részein. Útjukat a In the Footsteps of Genghis Khan című könyvében örökítette meg. 1936-ban visszatért az Egyesült Államokba és 1982-ig nem is járt többet Kínában. Posztgarduális képzését a Yale-en kezdte George A. Kennedynél, majd a Columbia Egyetemen diplomázott 1941-ben. 1948-ban doktori fokozatot szerzett, és a Johns Hopkins Egyetemen tanított kínait.
A mccarthyzmus idején kollegája, Owen Lattimore azzal vádolta meg, hogy orosz kém, és ezért egy időre eltiltották a tanítástól.
1947-ben a Seton Hall Egyetemen helyezkedett el, ahol 1954-ig tanított. 1966-1976-ban manoai Hawaii Egyetem oktatója volt. Az 1960-as években összeállított egy 12 kötetből álló kínai nyelvkönyv-sorozatot, amely a Yale Egyetemen jelent meg. Később népszerű nevén ezt a sorozatot „DeFrancis sorozatnak” nevezték, és hosszú évtizedekig széles körben használták a kínai nyelv oktatására az Egyesült Államokon kívül is. DeFrancis egyike volt azon tanároknak, tudósoknak, akik Kínán kívül pinjint használták oktatási célra. 1950 és 1955 között a Journal of the American Oriental Society társszerkesztőjeként tevékenykedett, 1966-tól 1978-ig pedig a Journal of the Chinese Language Teachers Association szerkesztésében vett részt. 1976-ban vonult vissza a tanítástól, de továbbra is jelentős alakja maradt a kínai nyelvoktatásnak, nyelvpolitikának és az ázsiai szociolingvisztikának. Nagy hatású műve az 1989-ben megjelent Visible Speech: The Diverse Oneness of Writing Systems. Élete utolsó éveit is aktív munkával töltötte, 2009-ben hunyt el 97 éves korában.