Johnny Dorelli

Johnny Dorelli
Képe a Radiocorriere c. olasz műsorújságban (1958)
Képe a Radiocorriere c. olasz műsorújságban (1958)
SzületettGiorgio Domenico Guidi
1937. február 20. (87 éves)
Meda
MűvészneveJohnny Dorelli
ÁlneveJohnny Dorelli
Állampolgárságaolasz
Nemzetiségeolasz
HázastársaCatherine Spaak (1972–1979)
Gloria Guida (1981–)
ÉlettársaLauretta Masiero (1960-as évek)
GyermekeiGabriele, Guendalina
SzüleiNino D’Aurelio
Foglalkozása
  • énekes
  • színházi színész
  • filmszínész
  • zeneszerző
  • televízióműsor-vezető
  • televíziós színész
  • előadóművész
  • rádiós műsorvezető
  • színész
  • showman
IskoláiHigh School of Music & Art
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek1951 –
Műfajok
Tevékenységszínész, énekes, zenész
A Wikimédia Commons tartalmaz Johnny Dorelli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johnny Dorelli, teljes születési nevén Giorgio Domenico Guidi (Milánó, 1937. február 20.) olasz énekes, zongorista, rádiós és televíziós műsorvezető, showman, humorista és színész, több filmvígjáték főszereplője.

Élete

[szerkesztés]

Származása, gyermekkora

[szerkesztés]

Milánóban született 1937-ban. Apja Aurelio Guidi operaénekes volt, aki Nino D’Aurelio néven szerepelt. A háború után, 1946-ban családjával együtt New Yorkban kapott szerződést. Giorgio (később Johnny) a New York-i High School of Music & Art (M&A) zeneiskolában tanult nagybőgőzni és zongorázni. 1955-ben tért haza Olaszországba.

Színészi pályája

[szerkesztés]

Az 1948-ban Teddy Reno által alapított milánói Compagnia Generale del Disco (CGD) hanglemezgyárnál helyezkedett el, Johnny Dorelli művésznéven, énekesként. 1958-ban Domenico Modugno-val párosban megnyerte a Sanremói Dalfesztivált a Nel blu dipinto di blu című dallal (amely „Volare” címen híresült el) és a Piove című dallal, amely „Ciao, ciao bambina” címen vált híressé. Az 1967-es Sanremói fesztiválon Dorelli és Don Backy a „L’immensità” című dallal a kilencedik helyezést érték el vele.[1]

Dorelli és Modugno az 1959-es Sanremói Dalfesztivál díjával

Legnagyobb sikerét a „Aggiungi un posto a tavola” című musical bemutatásakor érte el. A musicalt a Pietro Garinei, Sandro Giovannini és Iaia Fiastri írták, zenéjét Armando Trovajoli (Trovaioli) szerzette. Az ősbemutató fő szerepeit Dorelli (Don Silvestro), Paolo Panelli (polgármester) és Bice Valori (Consolazione, a prostutuált) játszották. Dorelli szerepelt a sikeres darab angol nyelvű változatában is, melyet „Beyond the Rainbow” címmel 1978-ban mutatták be a londoni West Enden, az Adelphi színházban.[2] További ismert dalai: Calypso Melody (1957), Julia (1958), Boccuccia Di Rosa (1958), Lettera a Pinocchio (1959), Montecarlo (1961), Speedy Gonzales (1962), Strangers in the Night (Solo Più Che Mai) (1966), E penso a te (1971). Visszafogott stílusú sanzonénekesként is kedvelték, az 1960-as, 1970-es években rendszeresen énekelt élő rádiós és televíziós show-műsorokban, olaszul és angolul is. Összetéveszthetetlen hangját és énekstílusát a kaberettisták és hangutánzó művészek gyakran imitálták.

Az 1950-es évek végétől kapott kisebb-nagyobb filmvígjátéki szerepeket. A kor nagy komikusaival, Totòval, Peppino De Filippóval, Ugo Tognazzival játszott együtt. 1967-ben címszerepet játszott a testére szabott Dorellik jön! című akció-vígjátékban, a Diabolik kalandfilm paródiájában. A Dorellik-film betétdalát: Arriva La Bomba ő írta és énekelte. Számos romantikus szerelmesfilmben, vígjátékban játszott, olyan partnerekkel, mint Barbara Bouchet, Agostina Belli, Andréa Ferréol, Sandra Milo, Ursula Andress és Monica Vitti. Emlékezetes alakítást nyújtott 1983-ban, Luigi Magnia rendező történelmi filmjében, a Legyetek jók, ha tudtok-ban, ahol a főszereplőt, Néri Szent Fülöpöt formálta meg, Philippe Leroy (a főinkvizítor) és Mario Adorf (a pápa) társaságában. 1984-ben szerepelt A szív című televíziós sorozatban (Maestro Perboni). Utolsónak ismert filmszerepét Pupi Avati rendező 2005-ben bemutatott filmjében, az Amikor jönnek a lányok-ban játszotta.

Négy évtized után 2007-ben ismét megjelent a Sanremói Dalfesztivál színpadán, Gianni Ferrio és Giorgio Calabrese Meglio così c. dalának egyik előadójaként. Énekét Stefano Bollani dzsessz-zongorista kísérte.

Magánélete

[szerkesztés]
Első feleségével, Catherine Spaakkal (1971)

Hosszú időn át együtt élt a nála tíz évvel idősebb Lauretta Masiero színésznővel (1927–2010), majd 1972-ben feleségül vette Catherine Spaak olasz-francia énekes-színésznőt (*1945), akitől Gabriele nevű fia született. A házasfelek 1978-ban (vagy 1979-ben) elváltak.

1981-ben Dorelli feleségül vette Gloria Guida (*1955) egykori fotómodellt, színésznőt, az 1970-es évek olasz szexkomédiáinak népszerű sztárját. Egy közös leányuk született, Guendalina. 1988-ban Dorelli és Guida még egy közös tévéfilmben (Festa di capodanno) szerepeltek együtt, azután a feleség hosszabb időre visszavonult a filmezéstől, és csak 2010-ben tért vissza a show-bizniszbe.

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hit Parade Italia. Indice brani: I (olasz nyelven). hitparadeitalia.it
  2. ↑ Beyond the Rainbow (by Garinei), 9th November 1978 – 1979, at Adelphi Theatre, London (angol nyelven). theatricalia.com

További információ

[szerkesztés]