A településen világörökségi helyszín található |
Jósvafő | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
Járás | Putnoki | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Jóna Gábor (független)[1] | ||
Irányítószám | 3758 | ||
Körzethívószám | 48 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 233 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 10,02 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 21,55 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Észak-magyarországi-középhegység[3] | ||
Földrajzi középtáj | Aggtelek–rudabányai-hegyvidék[3] | ||
Földrajzi kistáj | Aggteleki-hegység[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 29′ 01″, k. h. 20° 33′ 13″48.483481°N 20.553669°EKoordináták: é. sz. 48° 29′ 01″, k. h. 20° 33′ 13″48.483481°N 20.553669°E | |||
Jósvafő weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Jósvafő témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jósvafő község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Putnoki járásban. A településen nyílik a Baradla-barlang.
Miskolctól közúton körülbelül 65 kilométerrel északra, az Északi-középhegységben, azon belül az Aggteleki-karszt középső részén, az Aggteleki Nemzeti Park területén fekszik, a Jósva forrásvidékén. Mindössze néhány kilométerre fekszik a szlovák határtól, de a falu közigazgatási területének nincs határszakasza, az államhatár melletti területek az Aggteleki-karsztnak ezen a szakaszán részben Aggtelekhez, részben Szögligethez tartoznak.
A település főutcája a Borsodi-dombságon és az Aggteleki-karszton teljes hosszában végighúzódó 2603-as út, utóbbiból ágazik ki, a 34,200-as kilométerszelvénye közelében nyugati irányban a Baradla–Domica-barlangrendszer itteni bejáratához, illetve az Aggteleki Nemzeti Park székházához vezető, mindössze pár száz méter hosszú 26 108-as út. A legközelebbi települések nyugat felől Aggtelek, kelet felől pedig Szinpetri és Tornakápolna.
Vasútvonal nem érinti a települést; a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonal Jósvafő-Aggtelek vasútállomásának elnevezése megtévesztő: valójában Perkupa település közigazgatási területén található, Jósvafőtől mintegy 12 kilométernyi távolságra.
A települést 1272-ben említik először, Ilsuafey alakban írva. Azt jelzi, hogy a település a Jósva patak forrásánál, fejénél épült. A víznév szláv eredetű, a kifejezés „égerfákkal szegélyezett vízfolyást” jelent. Zsigmond király idején már kőtemplom és hámor is állt a településen.
A trianoni békeszerződés előtt Abaúj-Torna vármegye Tornai járásának része volt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 246 | 230 | 229 | 202 | 223 | 225 | 233 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2001-es népszámláláson a település minden lakosa magyarnak vallotta magát.[15] 2003-ban 374 lakosa volt.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,1%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,4% németnek mondta magát (9,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 11,5%, református 65%, görögkatolikus 0,4%, evangélikus 0,8%, felekezeten kívüli 4,1% (18,1% nem válaszolt).[16]
2022-ben a lakosság 96%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% németnek, 0,4% cigánynak, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 8,5% volt római katolikus, 62,8% református, 2,2% görög katolikus, 1,3% egyéb keresztény, 1,8% felekezeten kívüli (23,3% nem válaszolt).[17]
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 11/1999. (VIII. 18.) számú rendeletével műemléki jelentőségű területté nyilvánította Jósvafő népi építészeti emlékeket (elsősorban lakóházakat és faszerkezetű gazdasági épületeket) őrző részeit, hogy védje a község tájba illeszkedő építészeti kultúráját, a település ősi szerkezetét, a szerkezet és az abba szorosan illeszkedő építmények összhangját. E szerkezetet négy patak, a Jósva, a Tohonya-patak, a Kecső-patak és a Kajta határozza meg; ezek a faluban folynak össze. A szalagtelkes falu házsorai, utcái a kanyargós medrek mellett alakultak ki. A védett értékek között jelentősek a 19. században emelt, tornácos lakóházak, az éghajlathoz igazodó méretű és szerkezetű, fából ácsolt csűrök, pajták és egyéb melléképületek.
A neves barlangkutató emlékházzá helyreállított lakóház földszintjén a látogató eredeti dokumentumok és másolatok segítségével megismerkedhet a ház történetével, a Törőfej-völgy fejlődésével, valamint általános képet kap a Baradla kialakulásáról, látványos képződményeiről, feltáró és tudományos kutatásáról, élővilágáról, régészeti leleteiről, védelméről, a munkálatokat végző személyekről, a turizmus fejlődéséről, neves látogatóiról, és arról, milyennek látták a művészek a természet e ritka alkotását.
A kisnemesi kúria épületében működik az Aggteleki Nemzeti Park Oktatóközpontja. Sokféle előadással, tantermi, terepi és kézműves foglalkozásokkal, erdei iskolai programokkal várják az óvodás és iskolás csoportokat.