Kacorlak első írásos említése 1314-ből való Lok néven. A 15. századtól viseli a megkülönböztető Kacor nevet az itteni birtokos család neve után. A múlt századi nagy környékbeli erdők nevét földrajzi nevek őrzik a mai napig is. A 19. században ott élt koltai Koltay László (1805-1856), birtokos és neje tubolyszeghi Tuboly Terézia úrnő.[4]
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 99,5%. A lakosok 86,5%-a római katolikusnak, 2,5% reformátusnak, 1,5% evangélikusnak, 4,5% felekezeten kívülinek vallotta magát (4% nem nyilatkozott).[16]
2022-ben a lakosság 92,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,5% cigánynak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 58,5% volt római katolikus, 1,1% református, 0,5% egyéb katolikus, 10,9% felekezeten kívüli (29% nem válaszolt).[17]
Műemlék jellegű templom A falu első temploma 1875-ben építették – az előző, 1740 körül épült templomnak teteje, kórusa fából volt; Szent Anna tiszteletére szentelték. 1778-ban már életveszélyesnek tartották. A kis méretű templom szentélye szeletelt, félköríves, északi oldalán keskeny ablakkal; ez későbbi keletű, a sekrestye építésének idejéből. Homlokzati sisakos tornya van. Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, a helyiek ehhez kapcsolódóan szeptember elején tartják a Mária-napi búcsút.
Két zsúpfedeles népi lakóház Hasonló épület ma már csak nagyon kevés található a zalai falvakban. Ezek a házak lehetőséget nyújtanak a régi falusi élet iránt érdeklődők számára, hogy a maga valóságában lássanak egy paraszti portát és ennek segítségével a képzeletükben felelevenítsék a század eleji paraszti életmódot. A két lakóház jellegzetes emléke a múlt századbeli paraszti építkezésnek: zsúpfedeles, csonkatornyos, fűrészelt deszkaoromzatú, népi lakóházak beugró tornáccal. Az egyik szépen felújított állapotban várja a látogatókat, a másik felújításra szorul. Mindkét népi ház csak hétvégi-ház funkciókat lát el, nem lakják őket állandó jelleggel. Az önkormányzat szándéka, hogy egyiket visszavásárolja a tulajdonostól és állandó helytörténeti kiállítás berendezésével vonzza a faluba látogató turistákat, akik kézbe is vehetnék az itt kiállított tárgyakat.