Kisasszonyfa | |||
katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Sellyei | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Szabó Péter Zoltán (független)[1] | ||
Jegyző | Dr. Balázs János | ||
Irányítószám | 7954 | ||
Körzethívószám | 73 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 182 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 23,56 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 8,87 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 56′ 46″, k. h. 18° 00′ 28″45.946200°N 18.007731°EKoordináták: é. sz. 45° 56′ 46″, k. h. 18° 00′ 28″45.946200°N 18.007731°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisasszonyfa témájú médiaállományokat. | |||
Kisasszonyfa község Baranya vármegyében, a Sellyei járásban.
A település Pécstől délnyugatra, Szentlőrinctől délre, Sellyétől északkeletre, az Ormánságban fekszik, Magyartelek és Téseny között. Közúton a 6-os főút felől két irányból közelíthető meg: vagy a Szentlőrinc-Sellye közti 5805-ös útról Magyarmecskénél kelet felé letérve, Magyartelken át, de kényelmesen megközelíthető közvetlenül Pécs felől, Pellérden, Görcsönyön és Baksán keresztül is.
Közútkapcsolata a közvetlen szomszédai közül csak a tőle nyugatra fekvő, már említett Magyartelekkel, illetve a keletre elterülő Tésennyel van, az 5803-as úton keresztül; északi és déli szomszédai, Gerde és Ózdfalu lényegében zsákfalvak, melyekkel Kisasszonyfát csak földutak kötik össze.
A település legfontosabb vízfolyása a falu belterületi házaitól pár száz méterre nyugatra folyó Pécsi-víz, amely az itteni szakasza nagyobb részén egyben természetes határvonalat is képez Kisasszonyfa és Magyartelek között, illetve amelybe a község közigazgatási területén torkollik bele a Vályogvető-árok.[3]
Kisasszonyfa és környéke ősidők óta lakott hely. Területén római korból vagy a török hódoltság korából való cölöpvár maradványai, régi mészégető kemence, avar sírok nyomaira bukkantak.
Nevét 1270-ben említette először egy oklevél Kisasszonyfalva néven. Nevét védőszentje után kapta, középkori templomának Boldogasszony védőszentje után.
Itt van az Istvánffy család egykor vizesárokkal körülvett várkastélya is. Itt a várkastélyban született 1538-ban Istvánffy Miklós nádori helytartó, történetíró is.
Kisasszonyfa közigazgatási területének legészakibb részén, a Pécsi-víz folyása közelében, a faluközponttól jó két kilométerre észak-északkeleti irányban fekszik Körös-puszta, amelynek területe már a római időkben lakott hely lehetett. A Körösi-dűlőben folytatott feltárások eredményeként egy késő római téglasír került elő, üvegedénnyel, bronz fibulával, övcsattal és egy gyűrű töredékével; a sírban megtalálták I. Constantinus és II. Constantinus néhány érmét is, ezek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a lelet a IV. századból származik. E sírtól északra egy másik sírt is felfedeztek, de abból fémleletek nem kerültek elő.[4]
Ugyanezen a helyen a középkorban is falu állhatott, melyet valószínűleg az itteni Negol nemzetségből való Kőrös család alapított 1241-1242 körül, a tatárjárás utáni időkben. Nevét 1332-1335 között a pápai tizedjegyzék is említette.
Itt állt egykor Körösmonostora, mely Ócsa filiája volt. Körösmonostora 1294 körül a csehországi Zábdrovice prépostsága alá került, mintegy 1320-ig. Körösmonostor nevét először 1322-ben említették az oklevelekben, később az 1376. és 1412. évi oklevelekben tűnt fel, apátja vagy szerzetesei említése nélkül. Györffy György fennmaradt munkája szerint valószínű, hogy a premontreiek Insula Lazari prépságával (lázárszigeti Szent Ágoston prépostság) lehet azonos.[5]
Körös-pusztán ma már csak felhagyott régi gyümölcsösök maradványai mutatják, hogy egykor lakott hely lehetett itt, fellelhetők még egy régi agyagbányagödör nyomai is. Szinte a teljes területe régészetileg érintett területnek minősül, a déli részén elterülő, egykor kiskertes, jelenleg jobbára mezőgazdasági művelés álló rész nyilvántartott régészeti terület. Körös-pusztán kívül nyilvántartott régészeti területnek számít még a település központjától szűk egy kilométerre északkeletre fekvő Kútfa-dűlő egy része is.[3]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 186 | 186 | 213 | 189 | 195 | 175 | 184 | 182 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 16,3% cigánynak, 1,7% horvátnak, 0,6% németnek, 0,6% románnak mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,7%, református 8,1%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 16,9% (7% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 30,9%-a vallotta magát magyarnak, 6,9% cigánynak, 0,6% németnek, 0,6% horvátnak (69,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 16% volt római katolikus, 1,1% református, 1,1% evangélikus, 3,4% egyéb katolikus, 4% felekezeten kívüli (75,4% nem válaszolt).[15]