Kiss Ernő (altábornagy)

Ez a szócikk az aradi vértanúról szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss Ernő (egyértelműsítő lap).
Kiss Ernő
Kiss Ernő
Kiss Ernő
Született1799. június 13.
Temesvár
Meghalt1849. október 6. (50 évesen)
Arad
Állampolgárságaosztrák
Rendfokozatahonvéd altábornagy
Halál okalőtt seb
IskoláiTheresianum
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Ernő témájú médiaállományokat.

Eleméri és ittebei Kiss Ernő (Temesvár, 1799. június 13. – Arad, 1849. október 6.) honvéd altábornagy,[1] az aradi vértanúk egyike.

Élete

[szerkesztés]

Az erdélyi örmény nemesi Kis család leszármazottja (eredeti név: Kisi Ázád, Azat 'Ազատ').[2] [3] Gazdag, örmény eredetű nemesi családban született. Felmenői kereskedők voltak az erdélyi Erzsébetvárosban. Nagyapja Kiss Izsák volt, aki Erdélyben a szász tizedek visszaszerzésével a kincstárnak hasznos szolgálatokat tett, és ezért 1782-ben a maga és örökösei számára, Torontál vármegyében két uradalmat, amit csak halála után, 1807-ben kapott meg a család. Édesapja eleméri és ittebei Kiss Ágoston, édesanyja Bogdanovics Anna volt, aki korán özvegységre jutván Leuven Ernő tábornokhoz ment feleségül.[4] Kiss Ernőnek két testvére volt: Gergely, aki fiatalon, 1815-ben elhunyt, és Mária, aki Pejachevich István felesége lett. Dédunokája Dániel Ernő (politikus).

Pályája

[szerkesztés]

Katonai pályafutását a bécsi Theresianum elvégzése után, 1818-ban a császári hadsereg egy dzsidásezredében kezdte. 1845-ben a 2. (Hannover) huszárezred parancsnoka volt. A későbbi aradi vértanúk közül parancsnoksága alatt szolgált Nagysándor József és Vécsey Károly is. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, így a kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án.

A pákozdi csata előtt Batthyány Lajos őt kívánta megbízni a magyar fősereg vezetésével, de kinevezésére végül nem került sor, mert a sukorói haditanácson Móga János vállalkozott a horvátok elleni harcra. Kiss Ernő így csak megfigyelőként vett részt a csatában, majd ott volt abban a küldöttségben, amely megkötötte Jellasiccsal a fegyverszünetet. Október 12-én – a honvéd hadseregben elsőként – honvéd vezérőrnaggyá nevezték ki és átvette a bánsági hadtest parancsnokságát.

December 12-én – ismét elsőként – honvéd altábornaggyá nevezték ki, de az 1849. január 2-ai pancsovai ütközet után lemondott és január 9-én átadta a hadtest parancsnokságát Damjanich Jánosnak. Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki. Március 9-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert. A világosi fegyverletétellel került orosz cári, majd osztrák császári fogságba.

Dombormű az aradi Szabadság-szobor talapzatán
Emléktáblája Pestszentlőrincen, a róla elnevezett utca sarkán
Tábla az eleméri templom falán, ahol hamvai nyugszanak

Világos után

[szerkesztés]

Kiss Ernő halálos ítéletét kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert császári csapatok ellen harcoló csapatokat nem vezényelt. (Schweidel József is ezzel az indoklással kapott „kegyelmet”) Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában ő volt a harmadik.

A kivégzést követően tisztiszolgája hantolta ki és álnéven eltemette az aradi temetőben. Később Katalinfalván újratemették, itt 16 évig nyugodott. Ezután a családi kriptába vitték át, azóta az eleméri katolikus templomban helyezték örök nyugalomra.

Házassága és leszármazottjai

[szerkesztés]
A szentgyörgyi Horváth család címere

Répceszentgyörgyön 1826. május 16-án feleségül vette a jómódú és tekintélyes zalai és vasi nemesi szentgyörgyi Horváth családnak a sarját, szentgyörgyi Horváth Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstanciát (Baja, 1805. július 15.–Pest, 1827. február 7.),[5][6] akinek a szülei szentgyörgyi Horváth János Nepomuk (1777–1841), királyi kamarás, királyi táblai ülnök, földbirtokos és borsodi és katymári Latinovits Anna (1783–1862) voltak. Horváth Krisztina és Kiss Ernő frigyéből egyetlenegy leánygyermek született: Kiss Krisztina Izabella, akit egy nappal anyja halála után Pesten, 1827. február 8-án kereszteltek meg.[7]

Kiss Ernő hitvese halála után nem házasodott meg újra; a kivégzésekor még mindig özvegyember volt. Élettársától Turák Annától négy gyermeke született:[8]

  • Ernesztin, 7 évesen meghalt,[9]
  • Kiss Auguszta (1822–1900 március; a szabadságharc leverése után a temesvári várba zárták, ahol a korona hol létéről akartak tőle többet megtudni. Miután elengedték, még két évig megfigyelés alatt tartották.[10] Férje Dániel János, Torontál vármegye alispánja volt, aki 1888-ban halt meg.[11] Házasságukból született a későbbi kereskedelemügyi miniszter, Dániel Ernő.
  • Kiss Róza (1823–1900), aki Bobor György (1819–1879) felesége lett.[12]
  • Turati Ernő, aki Olaszországban élt.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hermann Róbert. „Az 1849–1850. évi kivégzések”. Aetas 2000 (1-2). [2011. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 5.) 
  2. ↑ Kis család
  3. ↑ Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája Budapest, 2000
  4. ↑ Nagy Iván:Magyarország családai
  5. ↑ familysearch.org szentgyörgyi Horváth Krisztina római katolikus keresztelője – Baja. Belvárosi Egyházközség – (boldogfai Farkas Ákos András adattárából)
  6. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések – Kiss Ernőné szentgyörgyi Horváth Krisztina
  7. ↑ familysearch.org Kiss Krisztina római katolikus keresztelője
  8. ↑ Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. Budapest: Zrínyi. 1983. ISBN 963-326-314-x  
  9. ↑ Erdélyi örmény gyökerek XII. évfolyam 141. szám (2008. november)
  10. ↑ Vasárnapi Ujság 1900/12
  11. ↑ Vasárnapi Ujság 1888/23
  12. ↑ Vasárnapi Ujság 1900/4
  13. ↑ Archivált másolat. [2004. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]