Kraljevec na Sutli | |||
A Szűz Mária-kápolna Kraljevec na Sutli központjában. | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Horvátország | ||
Megye | Krapina-Zagorje | ||
Község | Kraljevec na Sutli | ||
Jogállás | falu | ||
Polgármester | Antun Hrelja | ||
Irányítószám | 49294 | ||
Körzethívószám | (+385) 049 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1591 fő (2021. aug. 31.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 162 m | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 58′ 48″, k. h. 15° 43′ 48″45.980000°N 15.730000°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 48″, k. h. 15° 43′ 48″45.980000°N 15.730000°E | |||
Kraljevec na Sutli weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kraljevec na Sutli témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kraljevec na Sutli falu és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Draše, Gornji Čemehovec, Kačkovec, Kapelski Vrh, Lukavec Klanječki, Movrač, Pušava, Radakovo és Strmec Sutlanski tartozik hozzá.
Zágrábtól 28 km-re északnyugatra a Zagorje területén, a Szutla völgyében, a megye délnyugati részén, a szlovén határ mellett fekszik.
A település keletkezéséről semmilyen adat nem áll rendelkezésre. Nevével kapcsolatban is csak találgatások vannak. Azt feltételezik, hogy egy Kralj vezetéknevű család telepedett le itt először, mivel ez a név elég gyakori volt a középkori Klanjecen és Radakovón is. Más vélemények szerint a település a Dráva és Száva közötti terület középkori horvát nevéből az egészen a 19. századig használatos "Kraljevina Slavonijáról" kapta volna a nevét.
A 15. század előtt területe csak gyéren volt lakott, határának legnagyobb részét még erdő borította. Amikor 1463-ban Bosznia területét megszállta a török az ott élők a környező országokba menekültek. Így erre a vidékre is menekülők nagy csoportjai érkeztek a ferences atyák vezetésével és megalapították új falvaikat. A radakovói Jantunušak-dombon is ekkor építették fel a ferencesek Páduai Szent Antal templomukat és kolostorukat, hogy védelmet nyújtson a török könnyűlovasság fosztogatásai ellen. A vidék birtokosai az Erdődyek birtokok adományozásával támogatták tevékenységüket. Az elszegényedett népnek csak a hite és magukkal hozott szép szokásai maradtak, melyek mára jórészt már feledésbe merültek. A 17. században a radakovói területet többször is földrengés rázta meg. Közülük a legnagyobb 1625-ben pusztított, amikor a Jantunušakon álló kolostor teljesen összedőlt. Ekkor a ferencesek Klanjecre költöztek, ahol már korábban is volt birtokuk. Ezekről az eseményekről szól az "Antunušak" című költemény, melyet a kolostorban élt költő Adalbert Pogačić írt.
A település Szentháromság plébániáját 1789-ben alapították, mai plébániatemploma 1836-ban épült fel. Iskolája 1849-ben nyílt meg, első tanítója Josip Fabijančić volt. Önkéntes tűzoltóegyletét 1928-ban alapították. A falunak 1857-ben 407, 1910-ben 597 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. 1954-ig községközpont volt, majd a községet a független horvát állam megalakulása után 1993-ban szervezték újra. 2001-ben a falunak 372, a községnek összesen 1815 lakosa volt.