| Ludolf Wienbarg | |
| Élete | |
| Született | 1802. december 25. Altona |
| Elhunyt | 1872. január 8. (69 évesen) Schleswig |
| Nemzetiség | német |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
Ludolf Wienbarg (Altona, 1802. december 25. – Schleswig, 1872. január 8.) német író.
Ludolf Wienbarg egyszerű körülmények között nőtt föl, apja kovács volt. 1822-től 1825-ig tanult teológiát Kielben, majd 1828–29-ben filológiát és filozófiát Bonnban és Marburgban. 1830-ban ismerkedett meg Heinrich Heinével, példaképével és elkezdett írni. 1834-ben vendégprofesszor volt a kieli Albrechts-Christian Egyetemen, a nyomtatásban is megjelent előadásait a „junges Deutschland” mozgalomnak ajánlotta, de emiatt 1835-ben a Német Szövetség mint politikai hatalom megtiltotta a további publikálást. 1835 novemberében menekült egy évre Helgolandra. 1840-től 1842-ig a Deutsches Literaturblatt irodalmi újság szerkesztője volt. Később a Schleswig-Holsteinnel kapcsolatos német–dán konfliktusok foglalkoztatták, és ellenezte az alnémet nyelv irodalmi nyelvi használatát. 1868-ban a Schiller-alapítványtól nyugdíjat kapott, de a súlyosan zavart állapotú költő egy schleswigi elmegyógyintézetben hunyt el. Wienbarg irodalmi tevékenysége a Heinével való találkozás után útirajzokkal kezdődött, de írásainak legnagyobb része politikai publicisztika, illetve irodalomkritika és esztétikai írások. Fő műve az „Aesthetische Feldzüge”, a junges Deutschland első programja, melyben kritizálja a régi restaurációs politikát és a nemzet újjászületésében reménykedik, mindenekelőtt a prózában lát lehetőséget arra, hogy a művészet hatást gyakoroljon a mindennapi életre.