Lúdanyó meséi (mesegyűjtemény)

Lúdanyó meséi
Az 1695-ös kiadás címoldala
Az 1695-ös kiadás címoldala
SzerzőCharles Perrault
Eredeti címHistoires ou contes du temps passé
Ország Franciaország
Nyelvfrancia
Témafrancia irodalom, Barokk
Műfajmesegyűjtemény
Kiadás
Kiadás dátuma1697
Magyar kiadóHelikon Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma1965
FordítóRónay György
Média típusakönyv
Oldalak száma195 (1965)
Sablon • Wikidata • Segítség

A Lúdanyó meséi (franciául: Les Contes de ma Mère l'Oye) Charles Perrault francia író népmesegyűjteménye, az egyik legismertebb mesegyűjtemény, melyet először Párizsban adott ki 1697-ben. A könyv nagy népszerűségnek örvendett, az akkori arisztokrata körökben egyre érdekesebbek voltak a népmesék. Azután kezdett velük foglalkozni, miután visszavonult az ügyvédi pályától. Egyes mesék szoros párhuzamot mutatnak Boccaccio novelláival.

Kiadástörténet

[szerkesztés]

Perrault 1694-ben három történetet írt le verses formában: a Grizeldis, a Nevetséges kívánságok és a Szamárbőr, amelyeket egy kötetben ki is adtak, és egy évvel később újra kiadták előszóval ellátva. 1697-ben Jean Barbin Histoires ou contes du temps passé, avec dez Moralitez (A múlt történetei tanulságokkal) címmel kiadott egy újabb kötetet, mely 8 történettel bővült. Ugyanezen évben két utánnyomás után a könyv csak Les Contes de ma Mère l'Oye (Lúdanyó meséi) címmel lett ismert. A könyv illusztrációján egy fonó asszony volt látható, aki éppen mesét mond a körülötte lévő gyerekeknek, akik a ruhájukból ítélve magasabb társadalmi osztályba tartoztak. A falon pedig egy táblán a cím látható. Az 1697-es kiadás az alábbi történeteket tartalmazta: Csipkerózsika, Piroska, Kékszakáll, Macskamester vagy a csizmás kandúr, Hamupipőke avagy az üveg cipellők, Csimbók Csana, Hüvelyk Matyi, Griseldis, Nevetséges kívánságok, Szamárbőr és A tündér. Nyolc prózai formában íródott mese és három verses történet. Mindegyik elbeszélés végén egy kis verses tanulság található. Néhány mesét korábban tettek közzé a Mercure galant című magazinban, a Csipkerózsikát pedig 1696-ban. A gyűjtemény meséi mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek, és rengeteg feldolgozás készült belőlük, többek között Walt Disney is sokszor adaptálta a történeteket. A gyűjtemény nagy sikereket ért el, Perrault élete során még nyolcszor kiadták. A következő évszázadban a népmesék már nem örvendtek akkora népszerűségnek, de ebben a században a könyvet négyszer adták ki.

Magyar fordítások

[szerkesztés]

Magyarországon először 1947-ben a Szent István Társulat gondozásában jelent meg a könyv Csipkerózsa. Perrault legszebb meséi címmel, Rónay György átdolgozásában. Az első szöveghű fordítás 1965-ben jelent meg a Helikon Kiadónál Mesék címmel, viszont csak a prózai mesék lettek lefordítva. 2011-ben az Egmont kiadó adta ki Lúdanyó meséi címmel Val Biro gyerekek számára átdolgozott és illusztrált változatában.

Magyar kiadások

[szerkesztés]
  • Csipkerózsa. Perrault legszebb meséi; ford., átdolg. Rónay György; Szt. István Társulat, Bp., 1947
  • Mesék; ford. ELTE Francia Intézet munkaközössége, vez. Gyergyai Albert, utószó, jegyz. Gyergyai Albert; Magyar Helikon, Bp., 1965
  • Lúdanyó meséi; átdolg. Tótfalusi István; Móra, Bp., 1966
  • Csizmás kandúr. Mesék; ford., átdolg. Rónay György; Móra, Bp., 1967
  • Gottfried August Bürger: Münchhausen báró kalandjai / Charles Perrault: Lúdanyó meséi; ifjúsági átdolg. és ford. Tordon Ákos, Rónay György, Szűcs János, összeáll., szerk. Tóth Emese, utószó Kovács Ágnes, ill. Gustave Doré; Kossuth, Bp., 1994
  • Lúdanyó meséi; Charles Perrault alapján, ill., átdolg. Val Biro, ford. Nagyfejeö Rita; Egmont, Bp., 2011

Hatása

[szerkesztés]

1729-ben Robert Samber lefordította angol nyelvre a kötetet Histories, or Tales of Past Time címmel ellátva. A gyűjtemény nagyon népszerű lett Angliában, majd később Amerikában is, ahol Mother Goose Tales címen jelent meg.

A 19. században, a romantika idején újra az érdeklődés középpontjába kerültek a mesék. Németországban a Grimm fivérek úgy vélték, hogy a nemzeti identitáshoz szükség van a hagyományokra és a folklórra. Ezt támasztja alá 1812-ben kiadott népmesegyűjteményük, a Gyermek- és családi mesék, amelyben Perrault meséinek a német nép között elterjedt változatai is szerepelnek.

1864-ben Gustave Doré 36 illusztrációival megjelenő kiadása újra nagy érdeklődést keltett.

Bartók Béla a Kékszakáll című mese alapján megírta A kékszakállú herceg vára című operáját.

A Lúdanyó meséi című könyvben szereplő mesék

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Robert Darnton: Lúdanyó meséi / A nagy macskamészárlás. Két epizód a francia kultúrhistória köréből; ford. Merényi Ágnes; Akadémiai, Bp., 1987 (4D)
  • Robert Darnton: Lúdanyó meséi és más tanulmányok; ford. Merényi Ágnes; General Press, Bp., 2010