Magyargéc | |
Római katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Magyarország |
Vármegye | Nógrád |
Járás | Szécsényi |
Jogállás | község |
Polgármester | Velki Róbert (Fidesz-KDNP)[1] |
Irányítószám | 3133 |
Körzethívószám | 32 |
Népesség | |
Teljes népesség | 785 fő (2024. jan. 1.)[2] |
Népsűrűség | 70,69 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 12,35 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 04′ 60″, k. h. 19° 36′ 10″48.083260°N 19.602860°EKoordináták: é. sz. 48° 04′ 60″, k. h. 19° 36′ 10″48.083260°N 19.602860°E | |
Magyargéc weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyargéc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Magyargéc község Nógrád vármegyében, a Szécsényi járásban.
Szécsénytől keletre, a Szécsényhez tartozó Benczúrfalva és Nógrádmegyer község között található. A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark települése. Főutcája a 22-es főútból Szécsény keleti részén kiágazó, majd bő 15 kilométer után, Nógrádmegyeren és Sóshartyánon áthaladva, Kishartyánnál ugyanoda visszatorkolló 21 134-es számú mellékút.
A falu eredetileg Gécz, 1881–1905 között Nagy-Gécz, 1905–1925 között Magyargécz, 1925-től Magyargéc.
Magyargéc egykor a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt. A 13. század elején az e nemzetségből származó Simon bán birtoka volt, akit Gertrúd magyar királyné meggyilkoltatásában való részessége miatt összes javaitól megfosztottak, majd birtokait II. András király a Szák nemzetségnek adományozta, de 1274-ben a Szák nemzetséghez tartozó II. Pósa a Kacsics nemzetségbeli Farkasnak, a Szécsényi család ősének adta cserébe.
A 14. század elején a Záh nemzetség birtokába került. Záh Felicián visegrádi merénylete miatt az ő javait elkobozták és I. Károly király 1335-ben az Ákos nemzetségbeli Cselen fia Sándor fia János királynéi alétekfogónak és testvérének, Jakabnak adományozta. A 15. században már három Gécről - Felsőgéc, Középsőgéc és Alsógéc helységekről - emlékeztek meg az az oklevelek. 1448-ban Felsőgéc a Duzma család birtoka volt. Alsógéc pedig 1457-ben a Nagyszelei családé volt. 1455-ben mind a három Géc Szécsényi László birtokában volt és a szécsényi uradalomhoz tartoztak. 1548-ban az adóösszeírásban a teljesen elpusztult helységek között szerepelt, 1598-ban pedig Szerémy Mihály volt a birtokosa.
1715-ben hét magyar háztartását írták össze, 1720-ban pedig nemes községként, adóköteles háztartások nélkül szerepelt. 1770-ben Szerémy János, Ficsor János és András, 1826-ban Szerémy Elek és a Géczy család, később pedig a Horváthy, a Balás, a Lisznyay, a Dubraviczky és az Ivánka családok, valamint Szerémy Béla és Ivánka Ödön örökösei voltak a birtokosai.
A 20. század elején Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 899 | 895 | 895 | 798 | 771 | 776 | 785 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
1910-ben 722 magyar lakosa volt. Ebből 691 római katolikus, 10 református, 15 evangélikus volt.
2001-ben a település lakosságának 88%-a magyar, 12%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 16,3% cigánynak mondta magát (12,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 64,4%, református 0,4%, evangélikus 1,7%, felekezeten kívüli 7,2% (26,1% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 94,2%-a vallotta magát magyarnak, 31% cigánynak, 0,5% németnek, 0,1-0,1% szlováknak, horvátnak és románnak, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 52% volt római katolikus, 0,9% református, 0,8% evangélikus, 1,2% egyéb keresztény, 2,2% egyéb katolikus, 18,8% felekezeten kívüli (24,1% nem válaszolt).[13]