Mainzi egyházmegye

Mainzi egyházmegye
Bistum Mainz
(Dioecesis Moguntinus)
Elhelyezkedés
OrszágNémetország
Területi fennhatóságHessen, Rajna-vidék-Pfalz
FőegyházmegyeFreiburgi
Esperesi körzetek20
é. sz. 49° 59′ 56″, k. h. 8° 16′ 27″49.998889°N 8.274167°E
Statisztikai adatok
Terület7 692 km²
Lakosság
Teljes2 886 854
Egyházmegyéhez tartozók754 441 (26,1%)
Plébániák319
Egyházi iskolák27
További jellemzők
Egyházrómai katolikus
Rítusrómai rítus
JogelődRoman Catholic Archdiocese of Mainz
Alapítás ideje4. század
SzékesegyházMainzi dóm
VédőszentTours-i Szent Márton
Vezetése
PápaFerenc
PüspökPeter Kohlgraf
MetropolitaStephan Burger
SegédpüspökUdo Bentz
Általános helynökUdo Bentz
Nyugalmazott püspökKarl Lehmann bíboros
Franziskus Eisenbach
Térkép
Mainzi egyházmegye
Mainzi egyházmegye
Honlap
Mainzi egyházmegye weboldala
Mainzi egyházmegye a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Mainzi egyházmegye témájú médiaállományokat.

A Mainzi egyházmegye (latinul: Dioecesis Moguntinus, németül: Bistum Mainz) egy németországi római katolikus egyházmegye. A német nyelvterület egyik legősibb egyházmegyéje, története a 4. századig nyúlik vissza. A középkorban érseki rangra emelkedett, a mainzi érsek pedig a Német-római Birodalom egyik legbefolyásosabb személyévé vált. 1802-től újra püspökségként működik.

Az egyházmegye a freiburgi érsek alá tartozik, jelenlegi püspöke Peter Kohlgraf. Székesegyház a mainzi Szent Márton és Szent István-katedrális.

Története

[szerkesztés]

Alapítása

[szerkesztés]

A római kori Mainzban (Moguntiacum), már a 2. században jelentős keresztény közösség élt. A püspökség alapításáról pontosat nem tudunk, az azonban biztos, hogy a 4. századtól kezdve már püspöki székhely volt. 745 körül Szent Bonifác, Germánia apostola foglalta el a püspöki széket, utóda pedig tanítványa, Lullus lett. Ebben az időben emelték Mainzot érseki rangra, elsőként a német püspökségek közül.

A mainzi érseki tartomány 1000 körül

A Német-római Birodalomban

[szerkesztés]

A következő századokban az érsek befolyása gyorsan nőtt, hamar a Német-római Birodalom legnagyobb érseki tartományává vált. A századok folyamán számtalan püspökség tartozott az érsek alá, többek közt Würzburg, Straßburg, Chur, Paderborn, Havelberg, Prága és Olmütz. A 9. századtól az érsekek világi hatalma és szerepe is növekedni kezdett. Ennek fontos állomásaként az érsek birodalmi hercegi rangot kapott. Fontos megjegyeznünk hogy innentől elválik a világi és egyházi értelemben vett Mainzi Érsekség. Előbbi területe jóval nagyobb volt, ám csak az egyházszervezet tekintetében tartozott az érsek felügyelete alá. Ezzel szemben utóbbi, a Mainzi Választófejedelemség élén világi uralkodóként állt a mainzi érsek, noha ez jóval kisebb területet jelentett.

Szent Willigis (975-1011) uralkodásától kezdve az érseki cím összefonódott a birodalom főkancellári posztjával, azaz a mainzi érsek politikailag is Európa egyik legjelentősebb személyévé vált. Ezzel együtt a mainzi érsek lett az első a hét választófejedelem közül, legfőbb egyházi méltóságként pedig a Primas Germaniae, azaz a Németország prímása címet viselte.

Reformáció

[szerkesztés]

1514-ben foglalta el az érseki széket Albert, aki búcsúcédulák segítségével próbálta összegyűjteni a szükséges források ráeső részét a római Szent Péter-bazilika felépítéséhez. Neki írt levelet 1517. október 31-én Luther Márton, amelyben tiltakozott a búcsúcédulák árusítása ellen. A levélhez csatolta a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó vitairatát, amely később a 95 tétel néven vált ismertté. Ezzel vette kezdetét a németországi reformáció.

Modern kor

[szerkesztés]

A francia forradalmat követő szekularizációs hullám Mainzot is elérte: 1801-ben a választófejedelemséget felszámolták, érseki hatalmától is megfosztották. Az egyházmegye területének határait is újrarajzolták, majd a következő évtizedekben több alkalommal is csökkentették. Mai határait 1824-ben jelölték ki. 1850-ben került a püspöki székbe Wilhelm Emmanuel von Ketteler, a keresztényszocializmus egyik első megfogalmazója. Az ő munkássága teremtette meg a később, XIII. Leó pápa által kiadott Rerum novarum alapjait. A Harmadik Birodalom idején hivatalban lévő Albert Stohr püspök nyíltan keresztény értékek mellett a hatalommal szemben, a háborút követően pedig nagy részt vállalt az elpusztított Mainz újjáépítésében.

A hívek számának csökkenése és a fokozódó paphiány miatt 2004-ben elindult az egyházmegye struktúrájának megújítását célzó program. Ez a helyi plébániai közösségeket, illetve a plébániák közötti együttműködést próbálja előmozdítani.

Az egyházmegye püspökei 1802-től

[szerkesztés]
Bővebben: Mainzi püspökök és érsekek listája
  • Joseph Ludwig Colmar (1802-1818)
  • Joseph Vitus Burg (1829-1833)
  • Johann Jakob Humann (1833-1834)
  • Petrus Leopold Kaiser (1834-1848)
  • Wilhelm Emmanuel von Ketteler, báró (1850-1877). Halála után három évig a Kulturkampf miatt nem neveztek ki újabb püspököt.
  • Paul Leopold Haffner (1886-1899)
  • Heinrich Brück (1900-1903)
  • Georg Heinrich Kirstein (1903-1921)
  • Ludwig Maria Hugo (1921-1935)
  • Albert Stohr (1935-1961)
  • Hermann Volk, bíboros (1962-1982)
  • Karl Lehmann, bíboros, a Német Püspöki Konferencia elnöke (1983-2016)
  • Peter Kohlgraf (2017- )

Szomszédos egyházmegyék

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]