Meskó Zoltán (politikus)
| Meskó Zoltán | |
| Született | Felsőkubini Meskó Zoltán 1883. március 12. Baja |
| Elhunyt | 1959. június 10. (76 évesen) Nagybaracska |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Drescher Margit (1887–1971)[1] |
| Gyermekei | három gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia (–1904) |
| Katonai pályafutása | |
| Ország |  Osztrák–Magyar Monarchia |
| Háborúi, csatái | első világháború |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Felsőkubini Meskó Zoltán (Baja, 1883. március 12. – Nagybaracska, 1959. június 10.) magyar katona, politikus, az első magyar nyilaskeresztes párt, a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkáspárt (MNSZFMP) megalapítója.
Élete, munkássága
[szerkesztés]A köznemesi származású felsőkubini Meskó család sarja. Édesapja, felsőkubini Meskó László, édesanyja Debnárik Etelka (1845–1909),[2][3] Anyai nagyszülei Debnárik Ignác és Domsits Julianna voltak.
A Mährisch-Weisskirchen-i császári és királyi katonai főreáliskolában végezte középfokú, majd Bécsben a Katonai Műszaki Akadémián (Technische Militärakademie) felsőfokú tanulmányait. 1904-ben hadnaggyá avatták. Az első világháború alatt az olasz fronton szolgált. 1917-ben hazajött, majd országgyűlési képviselő lett az Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt színeiben. 1918-ban a kommunisták elől Szerbiába menekült, később Szegedre ment, ahol részt vett a Nemzeti Hadsereg megszervezésében. A Friedrich-kormányban földművelésügyi államtitkár volt. Aktív politikai életet folytatott. Az ő nevéhez fűződik a Névmagyarosító Társaság megszervezése.
1932-ben megalapította a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkáspártot, amely Magyarországon elsőként alkalmazta a nyilaskeresztet és a zöld inget jelvényéül. 1933-ban lemondott pártjának vezetéséről, de a második világháború alatt ő szerkesztette a Nemzet Szava című hetilapot. A háborúba lépés ellen tiltakozott, majd később a német megszállás ellen is. Budapest ostromakor nem menekült el, a város elfoglalása után a szovjetek letartóztatták. 1945 januárjában a budapesti népbíróság első fokon 5 évre, másodfokon életfogytiglani börtönre ítélte a Nyilaskeresztes Párt megalapításáért, és azért, hogy országgyűlési képviselőként nem akadályozta meg Magyarország belépését a háborúba. 1956-ban amnesztiával szabadult. Börtönbüntetése idején egy ideig Kádár Jánossal volt egy cellában. 1957-ben újra letartóztatták, de 1959. május 31-én, Kádár külön engedélyével szabadult. Szabadságát azonban nem élvezhette sokáig; alig tíz nappal a börtön elhagyása után meghalt.
Házassága és gyermekei
[szerkesztés]Feleségül vette Drescher Margit (1887–1971) kisasszonyt.[1] A házasságból született:
- Meskó Lajos piarista, az újmisés
- Meskó Béla medicus
- Meskó Imre VIII. gimnáziumi tanár
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 22.
- Udvarvölgyi Zsolt: Meskó Zoltán: Egy politikusi pályakép PDF – PhD-értekezés (2008)
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
[szerkesztés]- Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Bp., Heraldika Kiadó, 2006
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001
- Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7
- Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997
- Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
