Monostorszeg (Бачки Моноштор / Bački Monoštor) | |
A római katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Szerbia |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Nyugat-bácskai |
Község | Zombor |
Rang | falu |
Irányítószám | 25272 |
Körzethívószám | +381 25 |
Népesség | |
Teljes népesség | 3485 fő (2011)[1] +/- |
Népsűrűség | 36 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 86 m |
Terület | 94,4 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 47′ 37″, k. h. 18° 56′ 09″45.793600°N 18.935800°EKoordináták: é. sz. 45° 47′ 37″, k. h. 18° 56′ 09″45.793600°N 18.935800°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Monostorszeg témájú médiaállományokat. |
Monostorszeg (szerbül Бачки Моноштор / Bački Monoštor, horvátul Monoštor) főként horvátok (sokácok) által lakott település Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben.
Zombortól 15 km-re nyugatra, a Duna bal partján fekszik a horvát határ mellett. A település határában folyik a Kígyós-főcsatorna.
Nevét a határában feküdt Bodrog város Szent Péter tiszteletére szentelt bodrog-monostori apátságáról kapta. A egykori Bodrog város szigetében állott egykor a szentkereszti apátság is. Bodrog vára a magyar honfoglalás előtt a szláv Zalán vezér székvárosa volt. A magyarok legyőzték Zalán seregét, Bodrog várát pedig elfoglalták. A vármegyeszervezés idején I. István Bodrogot az azonos nevű vármegye székhelyévé tette. Itt töltötte 1095 húsvétját Szent László király, itt fogadta a clermonti zsinat küldöttségét megígérve, hogy keresztes hadjáratot indít a Szentföldre. A hadjáratra a király halála miatt soha nem került sor. 1241-ben a tatárok Bodrogot is megostromolták, és miután bevették, teljesen lerombolták. A település azonban kiheverte a pusztítást és 1256-ra újjáépült. 1522-ben Bodrognak 147 háza volt, azonban 1526-ban a török elpusztította. 1590-ben mindössze 14 ház állt itt, később pedig már nem is említik. A 17. században lakatlan hely, csak a 18. században telepítik újra a mai helyén horvát, német és magyar telepesekkel. 1910-ben 5690 lakosából 1058 magyar, 1214 német és 3378 sokác volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott. A falut 1944-ben a németek fel akarták égetni. A falu plébánosa ekkor megfogadta, hogy ha megmenekülnek, minden hónapban megtartják 13-át a Fatimai Miasszonyunk tiszteletére. Azóta a templom egy fatimai kegyszobormásolatot is kapott.
Bezdán, Zombor és Monostorszeg között terül el a Nagy Tölgyerdő (népi nevén "Kozara"), amely számos vadászt és relaxálni kívánó hírességet vonz, köztük Ralf Schumacher-t és a volt jugoszláv államfőt Josip Broz Tito-t, aki egy villát is emeltetett az erdő szélén. 1980-ban bekövetkezett haláláig Tito többször is vadászott az erdőben. A villa (Villa Strbac) ma is megtekinthető, Vadász Szállásként üzemel. A tölgyes vadállománya nagyon gazdag, több rekord méretű agancsot viselő gímszarvast is levadásztak e helyen. A legnagyobb agancs 248,55CIC pontot ért és 1971-ig (20 évig) világrekord volt. A szarvasok mellett vaddisznók, fácánok, nyulak, borzok, rókák is élnek a sűrűben. 1880-ban Donoszlovics Vilmos Bodrogvár után kutatva a kozarai erdőben egy hajdani vár romjaira talált. A romokat Bodrogváréval azonosította, azonban Donoszlovics tévedett. A romok a középkori Bartány várhoz tartoztak. Az erdőben ma néhány kősánc emlékeztet az egykori erődre. A természetvédelmi terület 11507 hektáron terül el, ebből 5175ha erdő, 4100ha rét és legelő, 900ha mocsár és nádas, valamint 468ha cserjés terület.
1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
4555 | 4635 | 4560 | 4590 | 4432 | 4205 | 3920[2] | 3485[1] |
Nemzetiség | Szám | % |
Horvátok | 2043 | 52,11 |
Jugoszlávok | 570 | 14,54 |
Szerbek | 371 | 9,46 |
Magyarok | 211 | 5,38 |
Románok | 179 | 4,56 |
Cigányok | 100 | 2,55 |
Németek | 32 | 0,81 |
Szlovákok | 9 | 0,22 |
Montenegróiak | 8 | 0,20 |
Bunyevácok | 7 | 0,17 |
Albánok | 3 | 0,07 |
Szlovének | 2 | 0,05 |
Oroszok | 1 | 0,02 |
Muzulmánok | 1 | 0,02 |
Macedónok | 1 | 0,02 |
Egyéb/Ismeretlen[3] |