Nagyazar

Nagyazar (Veľké Ozorovce)
Nagyazar zászlaja
Nagyazar zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
Első írásos említés1304
PolgármesterAlena Kováčová
Irányítószám076 63
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség752 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság173 m
Terület13,77 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 39′ 46″, k. h. 21° 36′ 42″48.662900°N 21.611700°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 46″, k. h. 21° 36′ 42″48.662900°N 21.611700°E
Nagyazar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyazar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyazar (szlovákul: Veľké Ozorovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Gálszécstől 6 km-re délnyugatra, a Helmec-patak mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

Azar falut 1304-ben „Azar” néven említik először, majd az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzék említi „Ozor” néven. Ekkor Azari János, majd a Peléthey család birtoka. 1414-től különböző nemesi családoké. Nagyazar néven csak a 16. században szerepel írásos dokumentumban. 1576-ban Leökös Imre és Bornemissza Mihály tulajdonában találjuk. 1598-ban 12 birtokos osztozott a községen, köztük az Azary, Lastóczy és Drugeth családok. 1601-tól a terebesi uradalom része. 1610-ben Bottkó Mihály és Zsuzsanna tulajdonában áll. 1715-ben 6 lakott és 25 lakatlan háza volt. 1787-ben 87 házában 700 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „AZAR. Nagy Azar. Elegyes lakosú magyar falu Zemplén Vármegyében, birtokosa Márjásy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Gálszétstől nem meszsze. Határja jó termékenységű, tulajdonságaira nézve hasonlít Barantshoz, első Osztálybéli.”[2]

1828-ban 112 házában 835 lakos élt. Lakói részt vettek az 1831. évi parasztlázadásban; főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal, fuvarozással foglalkoztak. A 19. században a Barkóczy és Joanelli család birtoka.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Nagy-Azar, tót-magyar-orosz falu, Zemplén vgyében, közel az elébbeni helységhez: 436 r., 211 g. kath., 139 ref., 87 zsidó lak. Római kath., paroch. templom. 1854 hold szántóföld. F. u. Zombory, Tomsics, Soky, Marjássy, Mocsáry, Szemere, Szinyei, Rácsay, Brigand, s m.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagyazar, magyar kisközség 147 házzal és 730, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Gálszécs. Legősibb birtokosául 1355-ben Peléthei Jánost ismerjük. 1408-ban Ujfalussi Miklós is kap itt részbirtokokat. 1414-ben a Pelétheykkel együtt az Azaryak is birtokosai s közülök 1435-ben György, Péter és János szerepelnek. Ez időtájt a Jonhos és a Pinczi család s 1460-ban a Kasuhi család is birtokosa. 1471-ben az Ujfalussiak némely részeket a Lasztócziaknak adnak el. 1506-ban Móré Istvánt, 1555-ben az Azari Atyay családot is birtokba iktatják. Az 1598-iki összeírás 12 birtokosát említi, úgymint: Azary Miklóst és Pétert, Trombitás András özvegyét, Fekete Miklóst, Gönczler Albertet, Hegyi Györgyöt, Homonnai Drugeth Györgyöt, Lasztóczy Pétert és Gáspárt, Ladmóczy Györgyöt, Marczinfalussy Istvánt és Nagy Jánost. 1637-ben Drugeth György újabb részbirtokra kap kir. adományt. 1720-ban Zámbory Mihályt, 1750-ben Zámbory Gábort, Keczer Istvánt, 1760-ban Szemere Ádámot, Mocsáry Károlyt, Szenczy Mihályt, 1815-ben Szirmay Józsefet, 1826-ban Zámbory Lajost, 1849-ben Arday Antalt, Resko Sámuelt, Horváth Tamást, Reviczky Tamást, 1855-ben báró Barkóczy Mihályt számlálja birtokosai közé. Az újabb korban birtokosai ugyanazok, mint Kisazaréi, de közöttük helyet foglal a báró Joanelly család is. Most nagyobb birtokosa nincsen. A község körjegyzőségi székhely. Van itt három régi úrilak, melyeket a Szemere, a Homoky és a Máriássy családok építtettek. Az 1663-iki pestis itt sem kímélte a lakosokat. Róm. kath. temploma 1890-ben épült. Ide tartozik Nemthy-major. A XVI. században Nagyazarral együtt említtetik Alvégh és Fölvégh, mely 1576-ban Leökös Imre és Bornemisza Mihály, 1610-ben pedig Bottka István és Zsuzsánna birtoka.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

1944. november 26-án a németek felgyújtották. 1965-ben határában víztározó épült.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 698-an, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 719 lakosából 677 szlovák volt.

2011-ben 746 lakosából 656 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1890-ben épült historizáló stílusban.

Neves személyek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. augusztus 29.)