Nagyhajmás | |||
Műemlék római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Hegyháti | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Molnár Norbert (független)[1] | ||
Irányítószám | 7343 | ||
Körzethívószám | 72 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 272 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 17,27 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 18,01 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 22′ 22″, k. h. 18° 17′ 20″46.372880°N 18.288830°EKoordináták: é. sz. 46° 22′ 22″, k. h. 18° 17′ 20″46.372880°N 18.288830°E | |||
Nagyhajmás weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyhajmás témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagyhajmás (németül: Heimasch, horvátul: Hajmaš[3]) község Baranya vármegyében, a Hegyháti járásban.
Komlótól északra, Mekényes és Mágocs közt fekszik, mindkettő irányából a 6538-as és 6534-es utakat összekötő 6539-es úton érhető el.
A község területe I. Szent István uralkodása idején a Szentemágócs nemzetség tulajdona volt. A települést először Hagmas néven Károly Róbert uralkodása alatt keletkezett oklevél említi.
A középkorban még Tolna vármegyéhez tartozott a település, tulajdonosai részben az Anyavári birtokosok voltak, részben a györgyéni kolostor. Az akkori falu magyar lakossága a török hódoltság ideje alatt teljesen kicserélődött. A 17. század végén lakói rácok voltak- az 1695-ös országos összeírás Ráchajmás néven vették számba, amelynek földesura Karanchich N., török földesura Koczi Zada Achmed. 1720 körül jelent meg újra a faluban a magyar lakosság, hivatalosan ettől az időtől tartozik Baranyához. A település ekkor a pécsi pálosok tulajdonában volt. Az 1720-as években a faluba római katolikus horvát[4][5][6][7] családok költöztek a településre.
Bizonyíthatóan az 1730-as években jelennek meg itt a német telepesek. 1862-ben 1039 lakosából 363 volt német ajkú, egy 1880-as tanulmány viszont már 808 német, 160 szerb és 80 magyar lakost említ. 1933-ban 1300 lakosa volt a településen vendéglő, bolt és számos iparos működött. A háború, a kitelepítések alaposan csökkentették a lakosságot az időközbeni visszatelepítés ellenére. A körzetesítés is hátrányosan érintette. A község elnevezése a lakosság szerint a hagyma szóval van kapcsolatba, ugyanis egykoron sok vadhagyma nőtt a környékén.
2001-ben lakosságának 3,7%-a német, 3,9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 338 | 320 | 314 | 278 | 253 | 275 | 278 | 272 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,2%-a magyarnak, 15,9% cigánynak, 8,5% németnek, 0,3% szerbnek mondta magát (3,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,8%, református 2,9%, evangélikus 11,2%, izraelita 0,3%, felekezeten kívüli 26,8% (16,5% nem nyilatkozott).[16]
2022-ben a lakosság 64%-a vallotta magát magyarnak, 11,3% cigánynak, 4,7% németnek, 2,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (32,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 24% volt római katolikus, 6,5% evangélikus, 1,8% református, 2,2% egyéb katolikus, 8,4% felekezeten kívüli (57,1% nem válaszolt).[17]