Nemes Marcell | |
Rippl-Rónai József: Nemes Marcell arcképe (1912) | |
Született | Klein Mózes 1866. május 4.[1] Jánoshalma |
Elhunyt | 1930. október 28. (64 évesen)[2][3][4][1] Budapest[5] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Szent Mihály-rend |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (56-1-56) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemes Marcell témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nemes Marcell, jánoshalmi (szül. Klein Mózes) (Jánoshalma, 1866. május 4. – Budapest, Józsefváros, 1930. október 28.)[6] műgyűjtő, műkereskedő, mecénás.
Klein Adolf és Weisz Mária fiaként zsidó családban született a kiegyezés előtt. Bányavállalkozóként gazdagodott meg, s már az 1900-as évek elejétől foglalkozott műkereskedelemmel és fiatal képzőművészek, művészettörténészek mecenatúrájával. Mecénási tevékenységéért 1908-ban királyi tanácsosi, 1910-ben pedig nemesi címet nyert. A nemesi címmel együtt járt a nemesi név, az Osztrák–Magyar Monarchiában szokásos hagyományok szerint jánoshalmi Nemes Marcell, a gyakorlatban, a kereskedelemben, a mecenatúrában továbbra is a Nemes Marcell nevet használta. 1912-ben felvette tagjai sorába a Demokratia szabadkőműves páholy.[7]
Már 1906-ban kapcsolatba lépett Kammerer Ernővel, az Országos Képtár igazgatójával és jelezte, hogy néhány hézagpótló művet óhajt ajándékozni magyar közgyűjteményeknek. Többek között Mányoki Ádám közismert II. Rákóczi Ferenc című képét ő szerezte be 1925-ben a Szépmüvészeti Múzeum számára, ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de Kupeczky János, Bogdány Jakab, Orient József alkotásai), vagy még mindig a Régi Képtárban (például Karel Dujardin: Tóbiás az angyallal és a hallal c. képe) is Nemes Marcell adománya, miként El Greco Bűnbánó Magdolna c. alkotása is 1921-ben. Közben a spanyolországi Toledo városában Diego Velázquez műveit kutatva felfedezte El Grecót, s ott, majd Párizsban és Münchenben nyolc festményét jutányos áron megszerezte. 1910-ben felajánlotta őket megvételre a magyar államnak, de az akkor még nem befutott, különös stílusú barokk művész képeiért a hivatalos szakértők még nem adták meg a kért árat.
Nemcsak a fővárosi közgyűjteményeknek ajándékozott, hanem a kecskeméti múzeumnak is abból a célból, hogy létesítsenek képtárat. 70 modern képet adományozott Kecskemétnek, köztük Czigány Dezső, Czóbel Béla, Faragó Géza, Ferenczy Károly, Gulácsy Lajos, Kernstok Károly, Rippl-Rónai József, Vaszary János alkotásait. Ezen adományozás 1911-ben történt, a város megbecsülte az adományt, Kecskemét díszpolgárává fogadta Nemest. Az adományozott művek ma is megtekinthetők a Cifrapalotában.
1920-ban Nemes Münchenben telepedett le, a műkereskedelem számára sokkal kedvezőbb volt ott a környezet, de az itthoniakkal soha nem szakította meg a kapcsolatot, minden évben több hétre hazalátogatott. Továbbra is folyamatosan ajándékozott képzőművészeti és iparművészeti alkotásokat közgyűjteményeknek, elsősorban a Szépművészeti Múzeumnak és az Iparművészeti Múzeumnak. Európai léptékű műkereskedő lévén ajándékozott műtárgyakat a müncheni múzeumnak, a madridi Pradónak, s francia múzeumoknak.
Számos híres árverést tartott Münchenben, Párizsban,[8] főleg 1914 körül számos impresszionista képet és néhány Pablo Picasso képet is eladott.
Az első világháború után a Szinyei Merse Pál Társaságon keresztül a Nemes Marcell-díjjal illetve a Nemes Marcell ösztöndíjjal támogatta a fiatal magyar képzőművész-tehetségeket pénzjutalommal, hogy azok Bécsben, Münchenben, Párizsban szerezzenek tapasztalatot a külföldi kortárs képzőművészetekről.
Házastársa Steiner Olga (1873–1911) volt.[9]
1930-ban betegsége miatt Budapesten megoperáltatta magát, a műtét jól sikerült, de pár nap múlva embóliában elhunyt. Klebelsberg Kuno a nemzet halottjának nyilváníttatta a világhírű műgyűjtőt, a Szépművészeti Múzeum márványcsarnokában ravatalozták fel. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.