Oláhszentgyörgy

	Oláhszentgyörgy (Sângeorz-Băi, Rumänisch Sanktgeorgen)
	1. sz. villa
	; Oláhszentgyörgy címere
	; Oláhszentgyörgy címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Rang	város
Községközpont	Sângeorz-Băi
Beosztott falvak	Borpatak; Kormája;
Polgármester	Roland-Marius Venig (PSD), 2012
Irányítószám	425300
Körzethívószám	0x63
SIRUTA-kód	32599
	Népesség
Népesség	8234 fő (2021. dec. 1.) +/-
Magyar lakosság	7 (0%, 2021)
Község népessége	10 931 fő (2021. dec. 1.)
Népsűrűség	70 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	435–450 m
Terület	146,21 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 22′ 12″, k. h. 24° 40′ 48″47.370000°N 24.680000°EKoordináták: é. sz. 47° 22′ 12″, k. h. 24° 40′ 48″47.370000°N 24.680000°E
	Oláhszentgyörgy weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Oláhszentgyörgy témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Oláhszentgyörgy (románul Sângeorz-Băi, korábban Sângeorgiul Român, németül Rumänisch Sanktgeorgen, szászul Gergn) város Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Naszódtól 31 km-re északkeletre, a Nagy-Szamos partján, a Radnai-havasok déli lábánál fekszik.

Nevének eredete

Első említése 1245-ből való, Sanct Gurgh alakban. Mai magyar neve először 1607-ben tűnt föl (Oláh Szentgyörgyen). Román nevében a Băi 'fürdők'-et jelent.

Története

1440 előtt szászok lakták. 1450-ből fatemplomáról (capellam ligneam) van említés. A radnai kerülethez, a 18–19. században Naszód vidékéhez, majd 1876-tól Beszterce-Naszód vármegyéhez tartozott.

1698-ban 44 román család, 1721-ben 92 család lakta. 1816-ban ide helyezték át a majori triviális iskolát, 1825–1826-ban fölállították normaiskoláját is. Naszód vidéke fennállása idején, 1876-ig járásszékhely volt.

Öt ismert gyógyforrását a község építette ki fürdőhellyé 1876 körül, Hébéfürdő néven. Főleg román üdülők jártak ide, szemben az inkább magyar vendégkörű Dombháttal.^[4] Palackozott vizét Erdélyen kívül Bukovinában is terjesztették.^[5] 1911-ben a község haszonbérbe adta a besztercei román értelmiségiek által alakított Hebe Rt.-nek, amely újabb befektetéseket eszközölt a fürdő fejlesztése érdekében.

1888-tól gyógyszertár működött benne.^[6] 1960-ban kapott városi rangot.

Liviu Rebreanu Ion című regényének egyik helyszíne.

Népessége

1850-ben 2179 lakosából 2106 volt román és 55 cigány nemzetiségű; 2159 görögkatolikus és 14 római katolikus vallású.
1900-ban 3320 lakosából 3222 volt román, 53 német és 43 magyar anyanyelvű; 3125 görögkatolikus, 148 zsidó és 23 római katolikus vallású.
2002-ben Borpatakkal és Kormájával együtt 10 200 lakosából 9980 volt román, 157 cigány és 46 magyar nemzetiségű; 7461 ortodox, 2009 pünkösdista és 599 görögkatolikus vallású.

Látnivalók

Gyógyfürdője Borpatak településrészen található. Ma már kilenc gyógyforrásra és mofettákra épül. A kezelést emésztőszervi, máj- és epebetegségek ellen ajánlják. Hébé istennő carrarai márványból készült szobrát 1880-ban állították föl. A szocializmus alatt épült a 900 férőhelyes Hebe szálló.
Két művészeti galéria.
Kormája ortodox apácakolostorát 2003-ban alapították. Fatemploma 1749–1751-ben épült, és története során már háromszor költöztették át. Eredetileg egy a Porcaia völgyben 1733-ban, Misail rádóci püspök segítésével épült kolostorhoz tartozott, amely 1767-ben már nem létezett.^[7] Ikonfalának felső része 1751-ből való.

Gazdasága

Állattenyésztés, bútorgyártás, márványbányászat, turizmus.

Oktatás

Solomon Halița Elméleti Líceum (elődjét 1946-ban alapították).

Híres emberek

Itt született 1895-ben Vasile Al-George műfordító.
Itt született 1963-ban Gavril Balint labdarúgó.
Itt született 1974-ben Ioana Nicolaie költő.

Források

Binder Pál: Beszterce vidéke és Radna-völgy történelmi személy- és helynevei, 1698–1865. Budapest, 1994

Jegyzetek

↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
↑ Hunfalvy Pál: Kirándulás Erdélybe. Budapesti Szemle 1887, 121. sz., 17. o.
↑ A. P. Alexi: Dela băile Sângeorgiului Năseudean. Familia 1881, 65. sz.
↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.
↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000

Külső hivatkozások

A város korábbi weboldala (angol nyelven). [2008. július 7-i dátummal az [ eredetiből] archiválva].

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS

[9acf9c848482bb2e5efc03856417a87e6828bb45-2] 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet

[3] 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)

[4] Hunfalvy Pál: Kirándulás Erdélybe. Budapesti Szemle 1887, 121. sz., 17. o.

[5] A. P. Alexi: Dela băile Sângeorgiului Năseudean. Familia 1881, 65. sz.

[6] Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.

[7] Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000

[1]

[3]

[2]

[4]

[5]

[6]

[7]