PWS–26 | |
Az egyetlen megmaradt PWS–26-os kiképzőgép, a Krakkói Lengyel Repülési Múzeumban | |
Funkció | Kiképzőgép felderítőgép futárgép könnyű bombázó |
Gyártó | Podlasiei Repülőgépgyár (PSW) |
Tervező | Augustyn Zdaniewski |
Gyártási darabszám | 320 db |
Rendszeresítők | Lengyel Légierő Luftwaffe (Wehrmacht) Román Királyi Légierő |
Személyzet | 1 |
Első felszállás | 1935 |
Szolgálatba állítás | 1937 |
Szolgálatból kivonva | 1953 |
Méretek | |
Hossz | 7,02 m |
Fesztáv | 8,58 m |
Magasság | 4620 m |
Szárnyfelület | 25,0 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 850 kg |
Max. felszállótömeg | 1120 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | Avia Wright Whirlwind csillagmotor |
Teljesítmény | 164 kW |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 216 km/h |
Hatótávolság | 458 km |
Legnagyobb repülési magasság | 4620 m |
Szárny felületi terhelése | 48,4 kg/m² |
Fegyverzet | |
Beépített fegyverzet | egy 7/7 mm-es géppuska |
Bombák | 2 db 12,5 kg-os légibomba (csak a könnyű bombázókon) |
A Wikimédia Commons tartalmaz PWS–26 témájú médiaállományokat. |
A PWS–26 a lengyel Podlasiei Repülőgépgyár (PWS) által tervezett és épített repülőgép volt. A gépet legtöbb esetben felderítésre és pilóták kiképzésére használták.
A Podlasiei Repülőgépgyár építette és tervezte. Alapjául a PWS–16bis gyakorló repülőgép szolgált, annak továbbfejlesztett, felfegyverzett változata. Alkalmassá tették bombavetésre, zuhanóbombázás gyakorlásár, és korlátlanul műrepülhető volt.a Tervezője Augustyn Zdaniewski volt, aki a gép terveit 1934-re készítette el. A prototípussal 1935 tavaszán hajtották végre az első felszállást. A berepülés során könnyű vezethetőséget, jóindulatú repülő tulajdonságokat mutatott, nem volt hajlamos dugóhúzóra. 400 darabra kapott megrendelést a PWS, mely tervbe vette a gép továbbfejlesztését is (PWS–27 és PWS–28 jelzéssel). Sorozatgyártása 1936-ban kezdődött, de csak 1937-ben futott fel a gyártás intenzitása. Havonta átlagosan 10 darabot gyártottak, a maximális gyártási intenzitás havi 18 darab volt. A gépeket a légierő pilóta-iskolái és a repülőklubok kapták. A légierőnél 1938 novemberére 239 darab állt szolgálatba, 1939 nyarán a teljes gyártási darabszám elérte a 310-t. Ezzel – az RWD–8 után – a PWS–26 volt a két világháború közötti lengyel repülőgépipar második legnagyobb számban gyártott repülőgéptípusa.
A lengyel légierőnél a típust futárgépként és kiképzőgépként használták, de néhányat könnyű bombázó és felderítő feladatkörre is rendszeresítettek. A lengyelországi hadjárat idején a PWS–26-ost elsősorban futárgépként használták.
Eredeti rendszeresítő, első számú alkalmazó és fejlesztő.
Miután Németország lerohanta Lengyelországot, bár a lengyel légierő nagy része elpusztult, néhány megmaradt gépet a Luftwaffe szolgálatába állítottak. Ezeknek a gépeknek a nagyjavítását a PZL 2-es számú, mieleci üzeme (WP–2) végezte el.
A második világháború folyamán több lengyel repülőgép is a Romániába került. Amikor a lengyelek vereséget szenvedtek a németektől, több PWS–26-os gépet evakuáltak Romániába. Később néhány repülőgépet még a németektől is kaptak. A gépeket polgári célra használták, YR-REA-vel kezdődő lajstromjeleket kaptak.
A lengyelek veresége után a román példához hasonlóan a lengyelek Lettországba 33 darab PWS–26-os menekítettek, de ezeket a gépeket Lettország területének német birtokba vétele után, a Luftwaffe lefoglalta és saját szolgálatba állította.
A második világháború után egy Szczecin környékén előkerült, 1937-es gyártású (gyári sorozatszáma: 81.123) PWS–26-os gépet Poznańban kijavítottak, majd 1949–1953 között az SP-AJB lajstromjelet kapott gép a sportrepülést szolgálta. Ez a gép később a krakkói Lengyel Repülési Múzeumba került, ahol napjainkban is megtekinthető.
Beépített fegyverzetét 7,7 mm-es, légcsavarkörön keresztül tüzelő géppuska alkotta. A bombavetés gyakorlására szolgáló példányokon a szárnyak alá bombazárat szereltek, ezekre mindkét oldalra egy-egy 12,5 kg-os légibombát lehetett rögzíteni. A gépet ellátták egy K–28 típusú fotógéppuskával is, ez a bal oldali alsó szárny alatt kapott helyet.