Panzerwerfer 42

Sd.Kfz. 4
Típus	féllánctalpas rakéta-sorozatvető
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
Gyártó	Opel
Gyártási darabszám	300
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 fő
Hosszúság	6 m
Szélesség	2,20 m
Magasság	3,05 m
Tömeg	8,5 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	6-10 mm
Elsődleges fegyverzet	150 mm-es Nebelwerfer 42 rakétavető
Másodlagos fegyverzet	7.92 mm-es MG34 vagy MG42
Műszaki adatok
Motor	Opel 3,6 literes 6 hengeres benzinmotor
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	40 km/h
Fajlagos teljesítmény	68 LE
Hatótávolság	130 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 4 témájú médiaállományokat.

A Panzerwerfer 42 (GE147) két különböző típusú féllánctalpas rakéta-sorozatvető jármű neve, melyeket a náci Németország használt a második világháború alatt. A két önjáró tüzérségi jármű a 150 mm-es Panzerwerfer 42 auf Selbstfahrlafette Sd.Kfz.4/1 (az Opel Maultier-en alapult), és a 150 mm-es Panzerwerfer 42 auf Schwerer Wehrmachtschlepper (vagy Panzerwerfer auf sWS). Néhány Panzerwerfer kabinjának tetejére szereltek géppuskát is. A Szövetséges katonák „Moaning Minnie”-nek hívták („Nyöszörgő Minnie”) a jellegzetes zaj miatt, amit a rakéták keltettek tüzeléskor.

Gyártás

A jármű sorozatgyártása 1943 áprilisában indult, és 1945 márciusáig folytatódott. Fő gyártója az Opel volt. Összesen 300 Panzerwerfer és 289 Munitionkraftswagen készült. A Munitionkraftswagen vagy Sd.Kfz 4 ugyanolyan jármű volt, csak rakétavetők nélkül, és lőszer-utánpótlás szállítására használták.

A Panzerwerfer fő fegyverzete egy 150 mm-es, 10 csőből álló rakétavető volt, amelyet 270 fokos szögben lehetett elforgatni, illetve 80 fokos szögben lehetett felemelni, és az RA35-ös optikai célzóberendezéssel lehetett irányítani. Háromfős személyzete volt: parancsnok/vezető, rádiókezelő és lövész. A járművet géppuskával is fel lehetett szerelni a gyalogság elleni védekezés céljából.

Alkalmazás

A Panzerwerfer 42-est bevetették mindkét fronton, először 1943-ban Oroszországban. A rakétavetővel nagyfokú rakétazárótüzet zúdítottak a szovjet állásokra, ahol a terjedelmes bombázás nagy területen hatásosabb volt, mint a sokkal pontosabb tüzérségi tűz. A Panzerwerfer 42 rakéta zárótüzei sokkal nagyobb területet fedtek le és pszichológiai hatásuk is volt a félelmetes hang, füst és a szétrepülő repeszek által.

A fegyvert bevetették a nyugati fronton is. Egyes rakétavetős egységeket 1944 májusában irányítottak át, hogy kellő tűzerővel rendelkezzenek a szövetségesek inváziója esetén azok visszaveréséhez. A britek és kanadaiak voltak az első szövetségesek, akik megtapasztalhatták a Panzerwerfer 42 rakétavetők pusztító erejét, mikor azokat bevetették a Szövetséges pozíciók ellen Normandiában. A németek az Orne folyó egy hídját próbálták meg visszafoglalni tőlük. A Wehrmacht 83. és 84. Panzerwerfer ezrede, valamint a 101. SS-Panzerwerfer Abteilung mintegy 42 sorozatvetővel zúdított össztüzet a hidat védelmező szövetséges csapatokra. A járművet nagy számban alkalmazták az Ardennekben és Berlin védelménél is.

A „Horstmann” Carden-Lloyd felfüggesztés, kerekek és lánctalpak egyszerűek voltak és nem igényeltek sok karbantartást. A jármű súlya miatt (8,5 tonna) a mászó és gázló képessége alacsony volt. Durva terepen nehezebben tudott mozogni, mintha teljesen lánctalpas lett volna.

A Panzerwerfer 42 rakétáinak hatásos lőtávolsága 4000-6500 méter, a maximális lőtávolság pedig kevesebb mint 7000 méter volt. A fémrakéták burkolata vékony volt, ami nagy mennyiségű repesz becsapódását eredményezte.

A járművet általában 3-6 darabból álló csapatokban vetették be, hogy bombázzák a megadott állásokat. A járműveken szolgáló személyzet különböző területet támadott, de azonos lőtávolságon belül, hogy elérjék a megjelölt célpontot.

A Panzerwerfer 42 a Német Hadsereg megoldása volt a nagyon sérülékeny Nebelwerferekre, melyek füstcsíkjai könnyen felfedték pozíciójukat és az ellenség azonnali ellentámadást indíthatott ellenük. Ha a tüzérséget ellentámadás éri az ellenséges tüzérség részéről, az nem tud bombázni. Ez egy nagy probléma minden tüzérségi eszköznél, de a rakétavetők a füstcsíkjaik miatt sokkal könnyebben észlelhetők és sebezhetőbbek.

Azonban az önjáró tüzérség nem csupán kevésbé sebezhető, de azonnal új területre mozgósítható, ha felfedezték a pozícióját. A Panzerwerferek legénysége kilő egy sorozatot, majd gyorsan átmozgósítja a járműveit, hogy elkerüljék az ellenséges tüzérség visszatámadását.

A Pz.Wf. 42-esnek létezett egy lőszerszállító változata is, amely gyakorlatilag teljesen megegyezett a rakétás változattal, azzal a különbséggel, hogy hiányzott róla a rakétavető-torony.

Típusváltozatok

• Munitionkraftwagen für PanzerWerfer (Maultier) – lőszerszállító változat

Galéria

• 
  Zsákmányolt Panzerwerfer 42-es
• 
  15 cm-es Panzerwerfer 42 a 11. Rakéta zászlóaljból (1944).

Források

• panzerkeil.dre ^{[halott link]}

Kapcsolódó szócikkek

• 15 cm Nebelwerfer 41
• 10 cm Nebelwerfer 35
• Katyusa (fegyver)
• Raupenschlepper Ost

• Hadtudományi portál
• A második világháború portálja