Pogáts József

Pogáts József
Személyes adatok
Születési dátum1928. július 10.
Születési helyBudapest
Halálozási dátum2004. március 18. (75 évesen)
Halálozási helyBudapest
Állampolgárságmagyar
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Versenyzői adatok
CímFIDE mester (1983)
Legmagasabb Élő-pontszám2513 (1968. január)[1]
Legmagasabb ranglista150. (1954. szeptember)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Pogáts József témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Sakk
Sakkcsapat Európa-bajnokság
bronz
1961, Oberhausen
csapat
ezüst
1961, Oberhausen
egyéni
bronz
1965, Hamburg
csapat
ezüst
1965, Hamburg
egyéni

Pogáts József (Budapest, 1928. július 10. - Budapest, 2004. március 18.) magyar sakkozó, feladványszerző, sakkíró.

Életpályája

[szerkesztés]

Apja Pogáts József adminisztrációs vezető, anyja Nagy Hermina pénzügyi tisztviselő. 1947-ben lett a főváros középiskolás sakkbajnoka, 1950-ben sakkmester, 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett jogi doktori címet, majd munkajogász szakvizsgát tett. 1951–1959 között sakkoktató, 1959–1971 között a Magyar Beruházási Bank belső revizora, 1971–1981 között a Kohó- és Gépipari Minisztérium munkajogásza, 1961-től 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig a Mikroelektronikai Vállalat munkajogásza. Felesége, Németh Rozália dr.[3]

Sakkpályafutása

[szerkesztés]

A magyar bajnoki döntőben 1950–1972 között 16 alkalommal játszott (ami azt jelentette, hogy a középdöntők kemény küzdelmeiből rendszeresen sikerrel került ki). Legeredményesebb az 1950. január-februárban az ötödik magyar sakkbajnoki döntőben volt, ahol holtversenyben a 3-4. helyen végzett, de övé lett a bronzérem. Elismerésre méltó eredménye volt az 1958-as bajnokságon elért 6. helyezése Portisch Lajos, Honfi Károly, Barcza Gedeon, Forintos Győző és Bilek István mögött, valamint az 1961-es bajnokságon elért 5-7. helyezése. 1962-ben hatodik, 1966-ban holtversenyben Flesch Jánossal 4-5. helyezett.[3]

1952-ben a helsinki sakkolimpián részt vett a 6. helyezést elért magyar csapatban. Tartalékként csak háromszor játszott, de mindháromszor nyert.[4]

1961-ben 5-7. lett a bajnokságban, ezzel kivívta az oberhauseni Európa-bajnokságon szereplő csapatbeli tagságot, ahol a 8. táblán elért 60%-os eredményével, a csapat harmadik legjobbjaként volt részese a bronzérem megszerzésének.[5] Egyéni eredménye tábláján a mezőnyben a második legjobb volt.[6] Emlékezetes Polugajevszkij elleni 18 lépéses győzelme egy szicíliai védelmű játszmában.[7]

Az 1961-es debreceni Asztalos-emlékversenyen 5. helyezett lett, nemzetközi mesteri normát teljesítve. A Magyar Sakkélet még azt írta, hogy ez a második teljesítése - de az oberhauseni szereplését utóbb nem fogadta el a FIDE, mivel az ellenfelek közt szereplő Lev Polugajevszkij akkor még nem volt nemzetközi nagymester, csak szovjet nagymester... Így a címet nem kapta meg, és az ez utáni, ritkuló versenyalkalmakkor sem sikerült elérnie a második teljesítést. Azonban FIDE-mester lett 1983-ban, amikor ezt a címet bevezették.[3]

1965-ben ismét tagja volt az Európa-csapatbajnokságon, Hamburgban szereplő magyar csapatnak. Első tartalékként csak ötször játszott, de 70%-os teljesítménye a magyar csapatban a második-harmadik legjobb volt, és együttesünk 2-3. helyének és bronzérmének elérését ezúttal is segítette. Tábláján ezúttal is a mezőny második legjobb eredményét érte el.[8] Különféle alkalmakkor 33-szor volt válogatott. 1966-ban még 4-5. volt a magyar bajnokságban, amelytől 1972-ben, elismerésre méltó 9. hellyel búcsúzott.[3] Utoljára 1987-ben vett részt egyéni versenyen: egy "open" tornán.

A csapatbajnokságon 1946-tól, több mint fél évszázadon keresztül szerepelt. A Magyar Munkás Sakk-kör, a Budapesti Építők, a Pénzintézetek SC, az OTP SK, a KGM Vasas, az MTK-VM, a Postás SE, valamint a Vasas sakkozója volt. Játszmáit[9] a Magyar Sakkélet és a bajnokságok tornakönyvei rendszeresen közölték; sokat saját elemzésével. Jó szakíró: ezt cikkei, játszmaelemzései mellett a X. magyar bajnokság tornakönyve is igazolja, amelyet dr. Bán Jenővel 1955-ben közösen írt.

Sakkfeladványszerzőként

[szerkesztés]

Fiatalon, 1942-1952 között már ismert feladványszerző volt: számos műve, köztük több díjas is jelent meg - a gyakorlati sakkozás miatt azonban abbahagyta a komponálást. Első feladványa 1943-ban jelent meg a Zászlónk című folyóiratban.[10] Idősödve, 1966-ban visszatért ifjúkora kedvelt területéhez, a sakk művészetéhez, a feladványszerzéshez: újra segítőmatt és segítőpatt feladványokat alkot, és ezek egyik részterületén, a soklépéses műveknél az egyik legjobb volt a világon.

Művei nem csupán szépségükkel és rejtett megoldásukkal tűnnek ki, hanem szép számmal vannak köztük rekordfeladványok, "világrekordok" is. Ő tartja segítőmattban 26 lépéssel (1950. karácsonyi lap), segítőpattban 27 lépéssel (Feenschach 1989. XI-XII.) a gyalogátalakulás nélküli lépésszám-rekordot. A "visszatérés" (switchback) rekordja is az övé, segítőmattban 26 lépéssel (Feenschach 1992. január-szeptember), segítőpattban 24 lépéssel (The Problemist 1990. július).

Rekord a The Problemistben 1990 júliusában megjelent 20 lépéses ingamozgás nélküli segítőmattja is, amelyet beválogattak az 1989-1991. évi FIDE-Albumba is. Az említettek mind abszolút rekordok. Ezeken kívül további rekordfeladványai is vannak, amelyek a felhasznált bábok számával meghatározott csoportban nyújtják a legtöbbet (például 13 bábbal 31 lépéses, 15 bábbal 23 lépéses segítőmatt). Imponálóan magas a száma is e nehéz területen megjelent alkotásainak.

Megjelent művei

[szerkesztés]
  • Bán Jenő–Pogáts József: A X. magyar sakkbajnokság, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1955.[11]
  • Flórián Tibor–Pogáts József: Nimzoindiai védelem I-II.(Sport Lap- és Könyvkiadó, 1958. (I. kötet), 1959. (II. kötet))[12][13]
  • 1995-ben Németországban (Göttingen, Lüneburg) jelent meg a feladványaiból egy válogatás: Hundert Hilfsmatt- und Hilfspattmehrzüger (Száz többlépéses segítőmatt és segítőpatt feladvány). A kötet alcíme: Egy sakkmester visszatérése a soklépéses segítőmatt és segítőpatt feladványokhoz. Aki hozzájut a kötethez és módja van tanulmányozni, az a sakktáblán megvalósuló különleges varázslatokkal találkozik.[14]
Lektorként
  • Gelenczei Emil: Így sakkoztok ti... (Sport Lap- és Könyvkiadó, 1959.)[15]
  • Gelenczei Emil: 200 megnyitási sakkcsapda (első kiadása Sport Lap- és Könyvkiadó, 1960.)[16]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A legmagasabb számított Élő-értéke 1968. januárban: Chessmetric Player Profile: Jozsef Pogats (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  2. ↑ A legjobb helyezése a világranglistán 1954. szeptemberben Chessmetric Player Profile: Jozsef Pogats (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  3. ↑ a b c d Négyesi György, Honfi György. Az egyéni magyar sakkbajnokságok. Szerzők e-book magánkiadása (2014). ISBN 978-963-12-0734-7 
  4. ↑ Men's Chess Olympiads (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  5. ↑ 2nd European Team Chess Championship: Oberhausen 1961 (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  6. ↑ European Men's Team Chess Championship (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  7. ↑ Jozsef Pogats vs Lev Polugaevsky (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  8. ↑ 3rd European Team Chess Championship: Hamburg 1965 (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  9. ↑ Jozsef Pogats (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  10. ↑ Dr. Pogáts József. Mikitovics János (magyarsakkszerzok.hu). (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  11. ↑ A X. magyar sakkbajnokság. worldcat.org. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  12. ↑ Nimzoindiai védelem I.. antikvarium.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  13. ↑ Nimzoindiai védelem I-II.. antikvarium.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  14. ↑ Hundert Hilfsmatt- und Hilfspattmehrzüger : Rückkehr eines Schachmeisters zum Hilfsm(p)attmehrzüger. worldcat.org. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  15. ↑ Így sakkoztok ti.... antikvarium.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)
  16. ↑ 200 megnyitási sakkcsapda. antikvarium.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]