Porcsalma | |||
Műemlék református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Csengeri | ||
Jogállás | nagyközség | ||
Polgármester | Kanyó Imre (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 4761 | ||
Körzethívószám | 44 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2576 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 89,87 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 31,1 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 52′ 57″, k. h. 22° 34′ 06″47.882500°N 22.568333°EKoordináták: é. sz. 47° 52′ 57″, k. h. 22° 34′ 06″47.882500°N 22.568333°E | |||
Porcsalma weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Porcsalma témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Porcsalma nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye délkeleti részén, a Szatmári-síkságon, a Csengeri járásban.
A vármegye keleti széle közelében helyezkedik el, Mátészalkától 24, Fehérgyarmattól 17, Csengersimától 12 kilométer távolságra. A legközelebbi szomszédos települések közül Pátyodtól 2,5, Tyukodtól 4,5, Ököritófülpöstől pedig 5,5 kilométer választja el.
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 49-es főút, ezen érhető el a vármegye nagyobb városai és az országhatár felől is. A környező települések közül Szamossályival és Jánkmajtissal a 4138-as, Tyukoddal és Urával a 4923-as út köti össze.
A hazai vasútvonalak közül a települést a Mátészalka–Csenger-vasútvonalérinti, melynek egy megállási pontja van itt. Porcsalma-Tyukod vasútállomás a két névadó település határvonalán helyezkedik el, a 4923-as út vasúti keresztezése közelében, közvetlen közúti elérését az abból kiágazó 49 337-es számú mellékút biztosítja.
A Károlyi család egykori levéltárosa Walther László szerint a település eredetéről: 1388-ban Csaholyi Sebestyén Sós helység határán egy új községet alapított, s azt az ott található sok porczhfűtől Porczhalmának nevezte el.
Nevét írásos alakban 1237-ben említik először az oklevelek. 1388-ban, Csaholyi Sebestyén új községet alapított itt, de a Kaplon nemzetségbeliek tiltakoztak a nádor előtt a jogtalan betelepítés ellen, mivel az az ő területükre esett. 1397-ben már Drág és Balk vajdák az urai, de a Csaholyi családnak is marad benne része, mert 1399-ben mikor Eke Tyukodját elfoglalták, a lakosokat ide telepítették. A 15. században a Domahidy Istvánnak volt itt birtoka.
1448-ban Lónyay András kap benne részt, anyai jusson, majd 1454-ben a Domahidy családnak zálogosítják el. 1466-ban ecsedi Báthory István, András és László is birtokosai a településnek. Az ecsedi Báthori-családtól a Bethlen-, majd a Rákóczi-család tagjai örökölték. A Báthory és Domahidy családbeliek mellett 1516-ban Ungai Hajas Tamás, 1517-ben Guthy Ferenc és Imre is részt kapott benne. 1562-ben a községben nagy tűzvész pusztított, csak 11 és fél porta maradt meg. Ekkortájt részben már királyi birtok. 1570-ben Báthory Miklós birtoka. 1624-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kapta meg a Báthory birtokot, de van itt részbirtoka Pogrányi Györgynek, majd 1630-ban Csapy Zsófiának, Mosdóssy Imrének is.
A szatmári béke után a gróf Károlyi családbeliek kapták meg a Rákóczi részt. Gróf Károlyi Antal a birtok nagyobb részét Szaplonczay Kristófnak engedte át. A 19. században birtokosa a Bajnay, a Balla, a Balogh, a Belényesi, a Czibere, a Császár, a Csehi/Csehy, a Csúri, a Domokos, az Erdős, a Farkas, a Galgóczy, a Galvácsi, a Gyarmathi, a Gyene, a Juhász, a Kanyó, a Katona, a Kállay, a Károlyi, a Lázár Kovács, a Marsovszky, a Pap, a Péchy, a Sajó, a Szaplonczay, a Szentmarjay, a Szuhányi, a Tarczali, a Turbucz és a Vállyi család. A 20. század elején a község nagyobb birtokosai Péchy László, Gyene Zsigmond örökösei, Groszmann Adolf, Gyene Károlyné, Balogh Pál és Sándor. 1944-ben Gyene Pál, Gyene István, Péchy Manó, Péchy Szabolcs, Péchy László, a Policzer, a Groszmann és a Trencsényi család a birtokosai.
Porcsalma a szomszédos Tyukodhoz hasonlóan az egykori Ecsedi-láp szélén fekvő település volt, melyet a környező falvak népe Rétnek, a környező vidéket pedig Rétoldalnak nevezett.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 2682 | 2712 | 2743 | 2713 | 2585 | 2576 | 2576 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 90%-a magyar, 10%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,3%-a magyarnak, 27,9% cigánynak, 0,8% románnak mondta magát (8,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 6,1%, református 62%, görögkatolikus 14,4%, felekezeten kívüli 5,5% (10,7% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 92,6%-a vallotta magát magyarnak, 11,2% cigánynak, 1% románnak, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% görögnek és németnek, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 3,6% volt római katolikus, 40% református, 10% görög katolikus, 1,5% egyéb keresztény, 0,2% evangélikus, 0,1% ortodox, 5,8% felekezeten kívüli (37,2% nem válaszolt).[13]
Műemlék református temploma (amely eredetileg katolikus templom volt) a 15. században épült, késő gótikus stílusban. A templom berendezése a 18. században készült, copf stílusban. Tornyát 1795-ben építették hozzá (ekkor már református templom, amit a református egyház vett meg a mai református temetővel, ami szintén katolikus volt), és a templomot 1842-ben megnagyobbították.[14][15] Falába építve egy emléktábla található, amely Kovács György emlékét örökíti meg, aki 1717-ben a községet megmentette a török-tatár csapatok dúlásától azáltal, hogy a község köré szalmát rakott és azt meggyújtotta. A tatárok azt hitték, hogy a község leégett és elvonultak.
Görögkatolikus templomát 1786-ban Szűz Mária Oltalma tiszteletére szentelték. A díszesen faragott szentségházat és a főoltárt Juhász Mihály máriapócsi asztalosmester készítette 1939-ben. 1999-ben új ikonosztázt készített Gergely József mátészalkai mester és Pikó László debreceni festőművész. 2013 novemberében 30 millió forintos állami támogatással felújították.[16][17]