Robert Dalban

Robert Dalban
Léon Blanchet szerepében a Különös találkozás-ban (1959)
Léon Blanchet szerepében a Különös találkozás-ban (1959)
SzületettGaston Paul Aimé Robert Barré
1903. július 19.[1][2][3][4][5]
Celles-sur-Belle[6]
Elhunyt1987. április 3. (83 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs 8. kerülete[6]
MűvészneveRobert D’Alban
ÁlneveR.Q.
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaMadeleine Robinson (1940–1946)
Francine Claudel (1954–1987)
Gyermekeiegy gyermek:
Jean-François Dalban
Foglalkozása
  • szinkronszínész
  • filmszínész
Halál okaszívinfarktus
SírhelyeJouars-Pontchartrain[7]
Színészi pályafutása
Aktív évek1934–1986
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Dalban témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Robert Dalban, születési nevén Gaston Paul Barré (Celles-sur-Belle, Deux-Sèvres megye, 1903. július 19. – Párizs, 1987. április 3.), francia karakterszínész. A francia filmművészet egyik legismertebb „másodszereplője” volt. Öt évtizeden átívelő színészi pályája során több, mint 240 filmben és tévésorozatban szerepelt, olyan sztárokkal játszott együtt, mint Jean Gabin, Alain Delon, Lino Ventura, Bernard Blier, Paul Meurisse, Jean Marais, Jean-Paul Belmondo, Louis de Funès és Sophie Marceau.

Élete

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]

Apja, Louis Auguste Barré (1873-1951) először jegyzőként, aztán hentesmesterként dolgozott. Anyja, Marie Léontine Moreau (1868-1951) varrónő volt. Robert, az egyetlen fiú két idősebb nővére után született. Tizenhat évesen a párizsi Montparnasse Színházban kezdett dolgozni, Harry-Max(wd) (1901–1979) és Maurice Dorléac(wd) (1901–1979) keze alatt.[8]

Színészi pályája

[szerkesztés]

A háború alatt különböző művészneveken lépett fel kávéházakban, zenés színpadokon, így pl. R.Q. álnéven a Les Trois Mousquetaires nevű zenés kávéházban, katonákat szórakoztató műsorokban. Párizs sok kisebb színházában is rendszeresen fellépett. Az 1920-as évek elején Sarah Bernhardt társaságában turnéra indult az Egyesült Államokba. Az 1930-as években operettekben és revüszínpadokon dolgozott. Többször játszott együtt Gaby Morlay(wd) (1893−1964) színésznővel, aki meglátta tehetségét és arra ösztönözte, keresse útját a filmezés felé. Első filmszerepét 1934-ben kapta.

1950-ben, amikor az MGM vállalkozásában David O. Selznick 1939-es Elfújta a szél című filmeposzának francia szinkronját készítették, Dalbant választották Clark Gable francia hangjának. (Az 1939-es amerikai filmet Franciaországban csak a felszabadulás után kezdték vetíteni, az első években még szinkronizálás nélkül).

1955-ben találkozott Robert Hossein színész-rendezővel, aki szerepet adott neki a Les salauds vont en enfer című bűnügyi filmjében, amelyben maga is szerepelt. A két férfi életre szóló barátságot kötött.

Számos filmben alakított főtisztviselőket, rendőröket, de keménykötésű bűnözőket is. Sok megjelenése között említendő az 1959-es Különös találkozás (Marie-Octobre) című filmdráma, Julien Duvivier rendezése, ahol a francia ellenállás régi harcosai találkoznak egymással, de barátságukat szétrombolja egy, a saját soraikban megbúvó áruló keresése. A címszerepet, Marie-Octobre-t, az ellenállás női harcosát a Danielle Darrieux játszotta. Dalban egész személyiségére jellemző karaktert formált meg Georges Lautner 1963-as Lövöldöző taták című krimi-vígjátékában, ahol Jean főkomornyikot alakította, és mennydörgő „Yes, sir !” kiáltásaival rezzentette össze a körülötte állókat. Lautner tizenegy filmjében adott szerepet Dalbannak, hasonló karakterek megformálására. Dalban ugyanolyan hitelesen tudott alakítani csóró gazembereket, nagystílű csalókat és szigorú rendőröket. Emlékezetes alakítása volt Jean-Pierre fogadósnak, a Manette-et játszó Claude Jade filmbéli apjának szerepe, Édouard Molinaro rendező 1969-es Nagybátyám Benjámin című vígjátékában. 1982-ben Yves Ellena rendező Jules et Juju c. televíziós filmvígjátékában neki adta az egyik főszerepet, Jujut. Partnerét, Jules-t Fernand Ledoux(wd) alakította.[8]

Az 1960-as években szerepelt André Hunebelle rendező mindhárom Fantomas-filmjében. Megjelent az 1980-as évek több nemzetközi sikerű francia vígjátékában mellékszereplőként, mint tenyeres-talpas, jóságos vagy éppen kicsit ütődött „nagy mackó”, így a Házibuli első és második részében, a Magas szőke férfi felemás cipőben-ben, a Félénk vagyok, de hódítani akarok-ban, a Balfácánban és a Balekokban is.

Halála

[szerkesztés]

83 éves korában, 1987. április 3-án este egy Champs-Élysées-i étterembe ment vacsorázni.[9] Amikor gyalogosan átkelt az úttesten, egy motorkerékpáros banda tagjai körülvették és ágaskodó motorjaikat bőgetve elgázolással fenyegették.[10] Dalban még be tudott menekülni az étterembe, de a megrázkódtatástól szívrohamot kapott, mely a helyszínen végzett vele.[11]

Yvelines megyében, Jouars-Pontchartrain temetőjében helyezték végső nyugalomra, ahol Alain Poiré producer saját családjának kriptájában adott neki helyet.[12][13]

Magánélete

[szerkesztés]

1940-ben feleségül vette Madeleine Robinson (született Madeleine Yvonne Svoboda, 1917–2004) francia színésznőt, 1941-ben megszületett közös fiuk, Jean-François. A házasfelek 1946-ban elváltak. 1954-ben Dalban újra megnősült, Francine Claudel (1921–1987) színésznő-énekesnőt vette feleségül, aki alig több mint fél évvel élte túl férjét, 1987 decemberében hunyt el.[8][9]

Fontosabb filmszerepei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b GeneaStar
  6. ↑ a b RBV4Q3TVD5rz
  7. ↑ https://www.landrucimetieres.fr/spip/spip.php?article1961
  8. ↑ a b c (2011. augusztus 24.) „Robert Dalban, inoubliable Cellois flingueur” (francia nyelven). La nouvelle république (lanouvellerepublique.fr). 
  9. ↑ a b (1987. április 5.) „Mort du comédien Robert Dalban” (francia nyelven). Le Monde (lemonde.fr). 
  10. ↑ (1989. május 25.) „Robert Dalban, nez pour lutter” (francia nyelven). Le Soir (lesoir.be). (Hozzáférés: 2022. május 10.) 
  11. ↑ Archives de Deux-Sèvres, commune de Celles-sur-Belle, acte de naissance, No. 17, année 1903, page 6/95 (a halál okának rövid említésével) (francia nyelven). archinoe.fr
  12. ↑ Robert Dalban. encinematheque.fr. [2016. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
  13. ↑ Sarka-SPIP. Jouars-Pontchartrain (78) : cimetière - Cimetières de France et d'ailleurs. www.landrucimetieres.fr. (Hozzáférés: 2022. május 5.)

További információ

[szerkesztés]