Romuald Gutt

Romuald Gutt
Született1888. február 6.
Varsó
Elhunyt1974. szeptember 3. (86 évesen)
Varsó
SírhelyPowązki temető
IskoláiVarsói Képzőművészeti Akadémia
DíjaiSARP Honorary Award
A Wikimédia Commons tartalmaz Romuald Gutt témájú médiaállományokat.

Romuald Gutt (Varsó, 1888. február 6. - Varsó, 1974. szeptember 3.) lengyel építészmérnök, a lengyel modernista építészet jelentős alakja.

Élete

[szerkesztés]

Gutt Svájcban tanult, középiskoláját Zürichben végezte, majd a winterthuri Műszaki Főiskolán diplomázott 1908-ban,[1] majd 1910-ben egy római kiállítás lengyel pavilonjának díja irányította rá a figyelmet. A két világháború közti időszakban templomokat, iskolákat, középületeket, valamint I. világháború háborús temetőket tervezett, munkáiban a modernista építészet hatása érződött. Elve a funkcionalitás, használhatóság volt, épületeit - saját magának tervezett lakóházát is - elsősorban téglából és cementelemek felhasználásával tervezte, építette. A második világháború előtt Alina Scholtz (wd) tájépítésszel közösen tervezték a zalavasi Józef Piłsudski parkot. A varsói Nieborówi palota (wd) emeletráépítésée is az ő nevéhez fűződik, ahogy az 1937-ben elkészült krakkói Sowiniec-dombon álló Piłsudski-halom tájépítészi munkái is.

A háborút követően a Varsói Politechnikán és a Varsói Képzőművészeti Akadémián (wd) tanított, 1947-ben a Varsói Újjáépítés Legfelsőbb Tanácsának tagja lett.[2]

A Lengyel Várostervezők Szövetségének (Towarzystwo Urbanistów Polskich) tagja.[3]

Fontosabb művei

[szerkesztés]
  • Templom Varsó Żoliborz kerületében (ul. Czarnieckiego, plac Słoneczny)
  • A Politikatudományi Iskola épülete, ul. Wawelska 56 (jelenleg az Országos Közigazgatási Iskola székhelye)
  • Varsói Ápolási Iskola (1927-1928), ul. Koszykowa 78, ob. Központi Katonai Orvosi Klinika "Cepelek"
  • Villa 1928-tól, ul. J. Hoene-Wroński 5
  • Népiskola, ul. Górnośląska 31
  • A Katonai Szállásalap épülete, 1931-33. ul. Koszykowa 79a / al. Niepodległości 245
  • Épületek a Kielecka és a Łowicka utcákban
  • Hotel Oficerski, plac Inwalidów 10., Varsó (1922-1925)[4]
  • Avantgárd villa 1936-ból, a sárga burkolatú ul. Buska 9-ben. A modern lengyelországi villaépítészet egyik legkiemelkedőbb példája.
  • A Központi Statisztikai Hivatal (GUS - Główny Urząd Statystyczny) épülete ul. Wawelska 1/3 ép.: 1948-1951 Zbigniew Wasiutyńskival
  • A lengyelországi Kínai nagykövetség épületkomplexuma (társakkal), ul. Bonifraterska 1 (1956-1959)
  • A tanári lakásszövetkezet lakóházának galériája 1960-tól, ul. Matejki 4
  • A palmiryi vérengzés mauzóleuma 1948., Palmiry, Ewa Śliwińska szobrásszal[5]
  • A varsói Nemzeti Színház rekonstrukciója (Haliną Skibniewskaval)
  • A Lengyel Hadsereg Színházának terve, a plac Żelaznej Bramyn, Varsó 1951., nem épült meg. (Haliną Skibniewskaval)[6]
  • Termálfüldő, Ciechocinekben 1931-1932. (Alexander Szniolissal)
  • Postahivatal, Ciechocinekben, 1934. Avantgarde az 1930-as évek modernizmusában.
  • Befektetési Bank (Bank Inwestycyjny) Toruńban 1930 és 1935 között
  • Postaépület Kazimierz Dolnyban

Díjai

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Romuald Gutt című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Romuald Gutt. Sztuka Architektury (2000. január 1.) (Hozzáférés: 2018. június 24.)
  2. ↑ M.P. 1947 nr 136 poz. 845. Internetowy System Aktów Prawnych (1947) (Hozzáférés: 2018. június 24.)[halott link]
  3. ↑ 90 lat. Towarzystwo Urbanistów Polskich. Wydawnictwo jubileuszowe. Varsó: TUP. 2013.  
  4. ↑ Marta Leśniakowska: Architektura w Warszawie 1918–1939. Varsó: Arkada Pracownia Historii Sztuki. 2006. 36. o.  
  5. ↑ Cemetery - Mausoleum of the Victims of Nazi Terror. National Heritage Board of Poland (Hozzáférés: 2018. június 24.)
  6. ↑ Bohdan Garliński: Architektura Polska 1950-1951, Państwowe Wydawnictwa Techniczne Warszawa 1953