Rozsály | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Fehérgyarmati | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Sztolyka Zoltán (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 4971 | ||
Körzethívószám | 44 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 594 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 52,45 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 14,87 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 55′, k. h. 22° 48′47.916667°N 22.800000°EKoordináták: é. sz. 47° 55′, k. h. 22° 48′47.916667°N 22.800000°E | |||
Rozsály weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rozsály témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rozsály község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti részén, a Szatmári-síkságon, a Szamos és Túr folyók között fekszik, a magyar-román határ közvetlen közelében.
A szomszédos települések: észak felől Tisztaberek, északkelet felől Kishódos és Nagyhódos, kelet felől Méhtelek, dél felől Zajta, nyugat felől pedig Gacsály. Közigazgatási határa a belterülettől délnyugatra, egy rövid, kevesebb, mint egy kilométeres szakaszon egybeesik az országhatárral, így ott Atya (Atea) községgel is határos.
A környék jelentősebb, távolabb fekvő települései közül Csengersima 19, Csenger 25, Mátészalka pedig 55 kilométer távolságra található.
A község központján keresztülhalad a 4143-as út, ez köti össze Gacsállyal és Nagyhódossal is. A tőle északra fekvő településekkel és a 491-es főúttal a 4132-es út, Csegölddel a 4146-os út, Zajtával pedig a 41 135-ös számú mellékút biztosít összeköttetést.
A hazai vasútvonalak közül a települést a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. Rozsály megállóhely a központtól jó 2 kilométerre délnyugatra, külterületen helyezkedik el, a 4146-os út mellett.
Rozsály már az ősidők óta lakott helynek számít. A bronzkorban itt öntőműhely volt, melynek maradványai, s bronzfegyverek is előkerültek itt a földből. 1332-es adatok szerint itt már község volt, és a pápai tizedszedők jegyzékében Rosal írásmóddal szerepel.
A 15. században két Rozsály volt, nevüket Kisrosal és Naghrosal alakban írták. Nagyrozsály a Gutkeled nemzetség-ből származó Rosályi Kún családbeliek ősi birtoka, már 1291-ben is az övék volt. Kisrozsály a 15. században az Atyai és Gacsályi családoké, de később ez is a Rosályi Kún családé lett.
Az uradalom központját, Rozsályt a 16. század végén már a rokon Kusalyi Jakcsokkal együtt bírták.1445-ben a hatalmas rozsályi uradalom már 50 településből állt, a tőle több mint 50 km-re levő Csaholy (Nyírcsaholy), Zalka (Mátészalka), Jármi, Jánosi (Kántorjánosi) és Hodász is hozzá tartozott. 1562-ben, mikor a török Szatmárt ostromolta, a környék urai Rozsályra menekültek. A török sereg a rozsályi várkastélyt is megostromolta, de az Egerből jött védősereg megmentette a felprédálástól. 1564-ben János Zsigmond Ecsed (Nagyecsed) ostromára menvén útba ejtette és elfoglalta.
A rozsályi uradalom mindaddig a Kúnoké maradt, míg Kún István főispánban – aki feleségétől Széchy Máriától elvált – ki nem halt. Ekkor leányágon a Maróthy családé lett, s mint vér szerinti rokonok még a Barkóczy, a Sennyei, a Ghillányi, a Vécsey és a gróf Majláth családok örököltek részeket. A 18. században és a 19. században a Lónyay család, a Surányi család, a Becsky család, az Ujhelyi, a Pogány és Rhédey családok is birtokosai lettek. 1878-ig a Maróthyak voltak a fő birtokosai, ekkor az Isaák család (Isaák Dezső) vette meg, s a régi Kún-kastélyt, melyet 1669-ben Karl von Strassaldo leromboltatott, felújíttatta, azonban a kastély később egy tűzvész alkalmával leégett. A 20. század elején birtokosa Isaák Elemér volt.
Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a privatizálás mellett nyolcvanöt hektár föld önkormányzati tulajdonban maradt, melyet a Rozsály Községért Jóléti Szolgálat Helyi Alapítvány kezelésébe került. Ennek révén a település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő venyige-bálázó alkalmazásával.[3]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 814 | 809 | 809 | 706 | 641 | 603 | 594 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 97,5%-a magyar, 2,5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[16]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,2%-a magyarnak, 16,2% cigánynak, 1,1% románnak, 0,9% ukránnak mondta magát (9,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 10,8%, református 47,6%, görögkatolikus 19,5%, felekezeten kívüli 8,8% (10,5% nem válaszolt).[17]
2022-ben a lakosság 91,3%-a vallotta magát magyarnak, 22% cigánynak, 0,8% románnak, 0,5% ruszinnak, 0,2% németnek, 0,2% ukránnak, 0,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 5% volt római katolikus, 46,2% református, 23,4% görög katolikus, 1,2% egyéb keresztény, 0,3% ortodox, 0,2% evangélikus, 9,4% felekezeten kívüli (14,2% nem válaszolt).[18]