Répcevis | |||
A Szent András templom a kálváriával | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
Járás | Soproni | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Hollósi Péter Pál (független)[1] | ||
Irányítószám | 9475 | ||
Körzethívószám | 99 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 320 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 53,53 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 6,09 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Nyugat-magyarországi peremvidék[3] | ||
Földrajzi középtáj | Vas–Soproni-síkság[3] | ||
Földrajzi kistáj | Répce-sík[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 26′ 37″, k. h. 16° 40′ 21″47.443689°N 16.672431°EKoordináták: é. sz. 47° 26′ 37″, k. h. 16° 40′ 21″47.443689°N 16.672431°E | |||
Répcevis weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Répcevis témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Répcevis (németül: Heils) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban található.
Kőszeg közelében, közvetlenül a magyar–osztrák határ mellett fekszik, a Kisalföld és az Alpokalja találkozásánál. A szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Zsira, kelet felől Gyalóka, délkelet felől Szakony, délnyugat felől pedig Peresznye. Északnyugat felől Ausztriához tartozó területek határolják, a legközelebbi település abból az irányból Locsmánd (Lutzmannsburg).
Éghajlata mérsékelt, az Alpok közelsége miatt csapadékosabb és kissé hűvösebb az országos átlagnál, de a csapadék eloszlása igen változó.
Csak közúton közelíthető meg, Zsira vagy Horvátzsidány-Peresznye érintésével, a 8627-es úton. Az ország távolabbi részei felől a 87-es főútról Kőszegen át, a 84-es főútról lövői, vagy a 85-ös főútról fertőszentmiklósi letéréssel érhető el.
Közösségi közlekedéssel a Sopron–Kőszeg–Szombathely(–Nagykanizsa) viszonylaton közlekedő autóbuszjáratokkal lehet eljutni a községbe. Régebben elérhető volt vonattal is, de 1974-ben a Sárvár–Répcevis-vasútvonalat megszüntették. Kerékpárút köti össze Zsirával és Locsmánddal, amiről leágazva Bükön át egészen Bőig lehet kerékpározni.
Répcevisen régészeti ásatások során került elő két lakóverem, amiket Nováki Gyula régész tárt fel a volt téglagyári agyagveremben. Az egyik a korai vaskorból, Kr. e. 800–500 közötti időkből származik. Egyszerű, földbe vájt gödör, középen nyílt tűzhely maradványa, felette nyeregtető lehetett, de ez teljesen elpusztult már. Benne edénytöredékek és állatcsontok voltak. A lelet a hallstatti kultúrához köthető, ekkor illír nyelven beszélő népek lakhattak itt, akiket Kr. e. 400 táján a kelták szorítottak ki a vidékről. A másik lakóverem ettől 100 méternyire volt, jóval későbbi időkben, Kr. u. 750–950 körül építették, az avar-szláv korban. A ház alaprajza tisztán látható, négyszög alakú, északi sarkában majdnem teljesen ép búbos kemence, mellette keskeny, hosszúkás tüzelőpad, ahol nyílt tűzön főztek. A ház másik sarkában kis négyszögletes, sárral kitapasztott verem volt, amelyben az élelmet tartották. Megtalálták a tető elszenesedett gerendáit is, amelyek a ház pusztulásakor dőlhettek le.
A Vis névről is arra következtethetünk, hogy a település már a honfoglalás előtt létezett. A „Vis” szó szláv eredetű, magyarul „felsőt” jelent. Vis első említése 1225-ben történt. 1370-ben oklevélben Káptalanvis és Nemesvis már külön szerepelt. Nemesvis nemesi családok birtokában volt. Káptalanvis földesura az egész úrbéri korszakon keresztül a győri káptalan. Az egyes kisgazdaságok területe eléggé kicsi volt. 1767-ben kiadják a hegytörvényt a káptalanvisi szőlőkre. 1879-ben újabb hegytörvényt adnak ki. A szőlősben az időjárás védőszentjeinek, Szent János és Pál ókeresztény vértanúknak szobra áll, a szőlősgazdák különösen jégverés ellen kérték közbenjárásukat. 1738 körül a szűkös telki állomány kiterjesztésére megindult némi erdőirtás.
A község 1848. október 11-én 4 órán át a szabadságharc egyik csatájának színhelye volt. A magyarok elől menekülő horvátok – akik a környéket fosztogatták, házaikat felgyújtották –, a határban táboroztak. A magyar huszárok és tüzérek rajtuk ütöttek. A 4 órás harcban a horvátok 80–90 katonát veszítettek, majd Kőszeg irányába menekültek. A harcban 2 magyar huszár és 1 honvédtüzér esett el. A honvédtüzér Devich János volt, a község temetőjében nyugszik. A visi ütközet 50. évfordulóján, 1898. október 11-én emlékművet állított a község. A csatából visszamaradt ágyúgolyók a templom külső falában hirdetik a szabadságharc emlékét.
1860–70-ben nagy szárazság volt. 1863-ban a Répce teljesen kiszáradt, több mint 8 hétig egy csepp víz sem volt benne. 1879-ben a gyakori esőzés következtében viszont a Répce úgy megáradt, hogy elöntötte a község határát. Ez 1900-ban megismétlődött. Az árvíz oly nagy volt, hogy az új árok hídjait magával sodorta. Az árvizek miatt a 19. században Locsmándtól (Lutzmannsburg) a Répce medréből elágazva új árkot létesítettek a Répce árvizeinek megakadályozására.
Az elemi iskola 1790-ben épült. 1832–34-ben a felhőszakadások következtében nagy tömegű víz tört be az épületbe és elárasztotta a tantermeket, ezért 1935-re felépült az új emeletes iskola két szolgálati lakással, ekkor került az épületre Szent Imre szobra. Ebben az időszakban Daloskör, Levente és Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Polgári Lövészegylet és Gazdakör is működött a faluban. Répcevis Káptalanvis és Nemesvis egyesítésével jött létre 1928-ban. 1945-ben 93 földigénylőnek 143 kh-at osztottak szét. 1950-ben megalakult az önálló tanács, addig a falu a zsirai körjegyzőséghez tartozott. 1959-ben termelőszövetkezet alakult.
1953-ban új műutat, 1956-ban új hidat, 1964-ben orvosi rendelőt, várótermet és 150 személyes művelődési otthont építettek. 1963 tavaszán bezárták a téglagyárat, pedig korszerűtlensége ellenére is jövedelmezően működött, és 50-60 környékbeli embernek biztosított munkalehetőséget, továbbá a gyártáshoz nagy mennyiségű és jó minőségű alapanyag állt helyben rendelkezésre. Helyette kénőrlő üzemet alakítottak ki, ahol egészségtelen körülmények között 28-an dolgozhattak, és ezt a létszámot is tovább csökkentették. Ma a Kén Vegyipari Termelő és Kereskedelmi Kft. a tulajdonosa. 1965-ben újabb árvíz pusztított a településen. 1913. november 9-én nyitották meg a Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonalat, amelynek határmenete 1933-ig megmaradt, majd a hazai szakaszát 1974. május 26-án bezárták.
Répcevis a határ közelsége miatt nem fejlődött igazán, ezért a lakosság száma az 1930-as adatokhoz képest közel a felére csökkent: 1930-ban 848 fő, 1990-ben 416 fő. A faluban van villany és vezetékes ivóvíz, működik vegyesbolt, és TÜZÉP-telep. A postahivatal 2003-ban bezárt, mobilposta-szolgáltatás működik a településen. A régi iskolaépületben 2004 novemberétől a polgármesteri hivatal működik. A peresznyei római katolikus plébánia filiája Gyalóka mellett.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 342 | 339 | 328 | 308 | 319 | 316 | 320 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,9%-a magyarnak, 2,8% horvátnak, 0,3% lengyelnek, 4,4% németnek mondta magát (2,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 88,1%, református 1,7%, evangélikus 0,8%, felekezeten kívüli 1,9% (7,5% nem nyilatkozott).[12]