San Felipe-szigeti hutia

San Felipe-szigeti hutia
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha)
Alrendág: Hystricognathi
Részalrend: Caviomorpha
Öregcsalád: Octodontoidea
Család: Hutiák (Capromyidae)
Smith, 1842
Alcsalád: Capromyinae
Smith, 1842
Nem: Mesocapromys
Varona, 1970
Faj: M. sanfelipensis
Tudományos név
Mesocapromys sanfelipensis
Varona & Garrido, 1970
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz San Felipe-szigeti hutia témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz San Felipe-szigeti hutia témájú kategóriát.

A San Felipe-szigeti hutia (Mesocapromys sanfelipensis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hutiák (Capromyidae) családjába tartozó Mesocapromys nem egyik faja. Ez a ritka, a kihalás szélén álló rágcsáló Kuba San Felipe-szigetének mangroveerdőiben található meg. A faj különlegessége, hogy elszigetelt élőhelyén sajátos viselkedési és táplálkozási szokásokat alakított ki. A természetvédők kiemelten foglalkoznak a megőrzésével, mivel a faj élőhelye a klímaváltozás és az emberi tevékenységek miatt veszélyben van.

Előfordulása

[szerkesztés]

A San Felipe-szigeti hutia kizárólag a Kuba nyugati partjaihoz közeli, kis méretű Pinar del Río-sziget mangroveerdőiben élt. Az utolsó megerősített megfigyelését 1978-ban jegyezték fel, azóta nem találkoztak egyedeivel. Emiatt a faj jelenleg a kihalás kategóriájába sorolható, bár hivatalos megerősítés erről még nem történt.

Megjelenése

[szerkesztés]

A San Felipe-szigeti hutia szőrzete jellegzetesen szürke színű volt, míg lábai sötétebb, palaszürke árnyalatot mutattak. Testfelépítése robusztus, a mangroveerdők sűrű aljnövényzetéhez és faágaihoz való mozgásra specializálódott. Kerekded testével és erős végtagjaival kitűnően tudott kapaszkodni a fák ágain. Fogazata alkalmas volt a kemény magvak, kéreg és egyéb növényi táplálék elfogyasztására, amely főként a mangroveerdők kínálatából állt.

Farka vastag és mérsékelten hosszú volt, amely az egyensúlyozásban játszhatott szerepet. Szemei közepes méretűek, valószínűleg gyenge fényviszonyok mellett is lehetővé tették a tájékozódást. Fülei kicsik és lekerekítettek voltak, amelyek a mangroveerdők zajos környezetében segíthették a ragadozók észlelését.

Források

[szerkesztés]