San Felipe-szigeti hutia

San Felipe-szigeti hutia
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha) Alrendág: Hystricognathi Részalrend: Caviomorpha Öregcsalád: Octodontoidea Család: Hutiák (Capromyidae) Smith, 1842 Alcsalád: Capromyinae Smith, 1842 Nem: Mesocapromys Varona, 1970 Faj: M. sanfelipensis
Tudományos név
Mesocapromys sanfelipensis Varona & Garrido, 1970
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz San Felipe-szigeti hutia témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz San Felipe-szigeti hutia témájú kategóriát.

A San Felipe-szigeti hutia (Mesocapromys sanfelipensis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hutiák (Capromyidae) családjába tartozó Mesocapromys nem egyik faja. Ez a ritka, a kihalás szélén álló rágcsáló Kuba San Felipe-szigetének mangroveerdőiben található meg. A faj különlegessége, hogy elszigetelt élőhelyén sajátos viselkedési és táplálkozási szokásokat alakított ki. A természetvédők kiemelten foglalkoznak a megőrzésével, mivel a faj élőhelye a klímaváltozás és az emberi tevékenységek miatt veszélyben van.

Előfordulása

A San Felipe-szigeti hutia kizárólag a Kuba nyugati partjaihoz közeli, kis méretű Pinar del Río-sziget mangroveerdőiben élt. Az utolsó megerősített megfigyelését 1978-ban jegyezték fel, azóta nem találkoztak egyedeivel. Emiatt a faj jelenleg a kihalás kategóriájába sorolható, bár hivatalos megerősítés erről még nem történt.

Megjelenése

A San Felipe-szigeti hutia szőrzete jellegzetesen szürke színű volt, míg lábai sötétebb, palaszürke árnyalatot mutattak. Testfelépítése robusztus, a mangroveerdők sűrű aljnövényzetéhez és faágaihoz való mozgásra specializálódott. Kerekded testével és erős végtagjaival kitűnően tudott kapaszkodni a fák ágain. Fogazata alkalmas volt a kemény magvak, kéreg és egyéb növényi táplálék elfogyasztására, amely főként a mangroveerdők kínálatából állt.

Farka vastag és mérsékelten hosszú volt, amely az egyensúlyozásban játszhatott szerepet. Szemei közepes méretűek, valószínűleg gyenge fényviszonyok mellett is lehetővé tették a tájékozódást. Fülei kicsik és lekerekítettek voltak, amelyek a mangroveerdők zajos környezetében segíthették a ragadozók észlelését.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

• Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap