Scaphiopus holbrookii

Scaphiopus holbrookii
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae)
Nem: Scaphiopus
Holbrook, 1836
Faj: S. couchii
Tudományos név
Scaphiopus holbrookii
(Harlan, 1835)
Szinonimák

  • Rana holbrookii Harlan, 1835
  • Scaphiopus solitarius Holbrook, 1836
  • Scaphiopus albus Garman, 1876
  • Scaphiopus holbrookii albus — Stejneger & Barbour, 1917
  • Scaphiopus (Scaphiopus) holbrookii — Tanner, 1939

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Scaphiopus holbrookii témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Scaphiopus holbrookii témájú kategóriát.

A Scaphiopus holbrookii a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae) családjába, azon belül a Scaphiopus nembe tartozó faj.[1]

Taxonómiai helyzete

[szerkesztés]

Hozzá hasonló faj a Scaphiopus hurterii, amelyet egykor a Scaphiopus holbrookii alfajának tekintettek.[2] A lapátlábúbéka-félékhez tartozó néhány más fajjal ellentétben, ilyen például a Spea multiplicata vagy a Spea bombifrons, a Scaphiopus holbrookii esetében a fenotípusos plaszticitás révén soha nem fejlődnek természetes módon kannibál ebihalak. Az Észak-Karolinai Egyetem kutatói úgy vélik, hogy ez azért van, mert a Scaphiopus holbrookii a legjellemzőbb az elsőként kifejlődött lapátlábúbéka-félék közül.[3][4]

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét John Edwards Holbrook amerikai zoológus tiszteletére kapta.[5][6]

Előfordulása

[szerkesztés]

A Scaphiopus holbrookii az Amerikai Egyesült Államokban, Massachusettstől Floridáig, innen nyugatra Louisiana keleti területeiig, majd északra Arkansas keleti, Missouri délkeleti, Illinois déli, Indiana déli és Ohio déli részén, valamint Kentucky és Tennessee egész területén honos.[1][7][8]

Megjelenése

[szerkesztés]

A kifejlett Scaphiopus holbrookii átlagos hossza 44-57 mm. Színe barnás, hátán két sárgás csík húzódik. Ezek a csíkok, amelyek a felső szemhéjakon kezdődnek, szétágazhatnak vagy összefuthatnak, ami egy lantra vagy homokórára emlékeztető mintázatot eredményez. Egyes példányok nagyon sötétek lehetnek, mintázatuk kevésbé jól kivehető.[8] Bőre általában simább és nedvesebb, mint más varangyoké.[9] Bőrük ritkásan apró szemölcsökkel tarkított az egész testükön.[10] A Scaphiopus holbrookii az ásóbékák mindössze négy csoportjának egyikébe tartozik.[11] Mindkét hátsó lábán van egy-egy sarkantyú, amely a földbe ásáshoz szükséges.[2] A sarkantyú általában háromszor hosszabb, mint a többi lábujj.[12]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván.[13] Populációja stabil, nem fragmentált. A faj számára a mezőgazdaság és lakott területek jelentenek veszélyt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Frost, Darrel R.: Scaphiopus holbrookii (Harlan, 1835). Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. American Museum of Natural History, 2024. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.)
  2. ↑ a b Eastern Spadefoot Toad. eNature . (Hozzáférés: 2016. március 28.)
  3. ↑ Cannibalistic tadpoles and matricidal worms point to a powerful new helper for evolution (english nyelven). ScienceMag.org . American Association for the Advancement of Science, 2018. november 28. (Hozzáférés: 2020. szeptember 10.)
  4. ↑ (2018. december 13.) „Morphological novelty emerges from pre-existing phenotypic plasticity”. Nature Ecology & Evolution 2 (8), 1289–1297. o. DOI:10.1038/s41559-018-0601-8. PMID 29988161. 
  5. ↑ Ellin Beltz: Scientific and Common Names of the Reptiles and Amphibians of North America - Explained
  6. ↑ The Eponym Dictionary of Amphibians. Pelagic Publishing, 96. o. (2013. április 22.). ISBN 978-1-907807-44-2 
  7. ↑ Amphibiaweb.org
  8. ↑ a b Conant, Roger. 1975. A Field Guide to Reptiles and Amphibians of Eastern and Central North America. Second Edition. Houghton Mifflin. Boston. 429 pp. ISBN 0-395-19977-8 (pbk.) (Scaphiopus holbrooki holbrooki, p. 299 + Plate 44 + Map 253.)
  9. ↑ Overduijn, K. (n.d.). Eastern spadefoot toad (scaphiopus holbrookii). Species Profile: Eastern Spadefoot Toad (Scaphiopus holbrookii) | SREL Herpetology. Retrieved 11 February 2023.[1]
  10. ↑ Moran, Katherine, and Charles E. Button. “A GIS model for identifying Eastern spadefoot toad (scaphiopus holbrookii) habitat in Eastern Connecticut.” Applied Geography, vol. 31, no. 3, July 2011, pp. 980–989, https://doi.org/10.1016/j.apgeog.2011.01.004.
  11. ↑ https://palaeo-electronica.org/content/content/2015/1299-neoichnology-of-toads. Johnson, L. M., & Hembree, D. I. (2015). Neoichnology of the eastern spadefoot toad, Scaphiopus holbrookii (Anura: Scaphiopodidae): criteria for recognizing anuran burrows in the fossil record. Palaeontologia Electronica, 18(2), 1-29.
  12. ↑ https://repositories.lib.utexas.edu/bitstream/handle/2152/45000/0070_Scaphiopus_holbrookii.pdf?sequence=1 Wasserman, A. O. (1968). Scaphiopus holbrookii. Catalogue of American Amphibians and Reptiles (CAAR). Retrieved February 11, 2023
  13. ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2024. augusztus 30.)

Források

[szerkesztés]