Seiber Mátyás

Seiber Mátyás
Életrajzi adatok
ÁlnévGeorge Mathis, G. S. Mathis
Született1905. május 4.
Budapest
Állampolgársága
Elhunyt1960. szeptember 24. (55 évesen)
Fokváros
Pályafutás
Műfajok
Hangszergordonka
IPI névazonosító
  • 00028269275
  • 00028269177

Seiber Mátyás (Mátyás György Seiber, Budapest, 1905. május 4. – Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság, 1960. szeptember 24.) 1935 óta Angliában élt zeneszerző. Művei széles zenei forrásból építkeznek, a magyar népzenei hagyományoktól Schönbergen és a szeriális zenén át a dzsesszig.

Tanulmányok

[szerkesztés]

Seiber Budapesten született. Édesanyja, Patay Berta, jó nevű zongoraművész volt, így Seiber elsőként ezen a hangszeren szerzett számottevő jártasságot, tízévesen kezdte meg gordonka tanulmányait. Mivel mindkét testvére tanult hangszeren, a házi muzsikálás örömét családjában korán megismerte. Középiskolai tanulmányai befejeztével, ahol matematikából és latinból is kiválónak minősítették, 1918 és 1925 között a Zeneakadémia növendéke volt gordonka ill. zeneszerzés szakon. 1921 és 1922-ben Kodály Zoltánnál folytatta zeneszerzés tanulmányait, 1925-ben diplomamunkája, I. a-moll vonósnégyese kiváltotta a Neues Pester Journal éles kritikáját. A fiatal zeneszerzőt Kodály Tizenhárom fiatal zeneszerző című cikkében védte meg.[1]

Karrier

[szerkesztés]

Seiber Kodállyal együtt gyűjtött népdalokat, majd a népzenegyűjtésen túl Bartók Béla és Kodály Zoltán a népzenei gyűjtemény tudományos feldolgozásába is bevonta. Érdeklődése ezután részben a középkori gregorián zene, később a dzsessz felé fordult.

1926-ban váratlan lépésre szánta el magát: egy Észak- és Dél-Amerikába közlekedő hajó zenekarába csellistának szerződve megismerhette a „Black-America" zenéjét, a dzsesszt.[2] Miután visszatért Európába, 1927-ben a Budapesti Nemzetközi Zeneszerző versenyre Seiber Fúvós Szerenád című művével pályázott, mivel részére az első díjat visszautasították Bartók Béla tiltakozásul elhagyta a zsűrit.

1928-ban a Frankfurti Hoch Konservatorium dzsessz tanszakának vezetője lett, mely a világon elsőként nyújtott akadémiai szintű dzsessz oktatást.[3] A Melos lapjain megjelent két nagy jelentőségű cikkében: Jazz als Erziehungsmittel (1928) és Jazz-Instrumente-ben a stúdiumok végcéljaként mindenekelőtt az oldott és szabad ritmusosság elérését jelöli meg egyfelől. "Szükséges tanítani – írja -, hiszen a 20. század műzenéje messzemenőkig megköveteli a ritmusbeli jártasságot" (Igor Stravinsky, Bartók és Paul Hindemith zenéjét említi példaként). 1929-ből származik tankönyve, a Schule für Jazz-Schlagzeug, mely az elméleti kívánalmainak gyakorlati összegezése.

A nemzeti szocialista hatalomátvétel után 1933-ban a dzsessz tanszakot felszámolták, Seiber elhagyta Németországot és hazatért Magyarországra, de itt sem sikerült letelepednie, ezután két évig zenei referensként dolgozott a Szovjetunióban, munkájára azonban a továbbiakban nem számítottak.[4]

1935-ben Angliába emigrált, és Londonban telepedett le, miután 1935-ben megkapta a brit állampolgárságot, lakóhelye Caterham volt.[5] Zeneszerzés és cselló magánórákat adott, valamint a Schott londoni leányvállalatának konzultánsaként dolgozott Londonban, emellett filmekhez komponált kísérőzenét.

1942-ben Michael Tippett felkérésére a londoni Morley College tanári pozícióját elvállalta, melynek elismert zeneszerzés, zeneesztétika és zeneelméletet tanára lett. Számos növendékéből vált sikeres zenész, köztük Peter Racine Fricker, Don Banks, Anthony Milner, Hugh Wood, Malcolm Lipkin, John Exton, Wally Stott (későbbi nevén Angela Morley) és Barry Gray. Ebben az időszakban alapította meg saját kórusát Dorian Singers-t. Közös zenei munkák és személyes barátságok kapcsolták neves szólistákhoz, köztük Varga Tibor, Norbert Brainin, Julian Breamand és John Williams gitárművészek, Jimmy Blades ütős, Bert Lloyd népdalénekes, and Peter Pears.[6]

Seiber Mátyás egyik alapító tagjai volt az angol kortárs zenei szervezetnek, a Society for Promotion of New Music-nak, mely tevékenységében egész életén át aktívan részt vett.

Felesége, Lilla Bauer, Magyarországról emigrált balett táncos a londoni Goldsmith's Collage-ban tanított.[7]

1960-ban előadó körúton vett részt Dél-Afrikában, ahol Fokvárosban, a Kruger Nemzeti Parkban autóbaleset következtében halt meg. Kodály korábbi növendéke emlékére komponálta a Media vita in morte sumus című darabját, Ligeti György az Atmosphérest, de zeneművel emlékeztek meg róla tanítványai, Peter Racine Fricker és Don Banks is.

Művészete

[szerkesztés]

Seiber zenei stílusa eklektikus, mind a dzsessz mind Bartók Béla, valamint Arnold Schönberg, és a szeriális zene hatását mutatja.

Jelentősebb művei: az Ulysses (1947), James Joyce szövegére írt kantátája, melyet nem sokkal halála előtt adott ki a Decca egy másik Joyce-szal kapcsolatos kompozícióval együtt: Three Fragments a „A Portrait of the Artist as a Young Man" alapján íródott. További ismert művei Klarinét verseny-e (1951), egy balett, The Invitation (1960), operája az Eva spielt mit Puppen (1934).[8] Londoni Filharmonikus Zenekar felkérésére 1959-ben született meg John Dankworth altszaxofonistával közös darabja, az Improvisations for Jazzband and Orchestra. Hegedűre komponált művét a Fantasia concertantet Gertler Endre játszotta lemezre.

A Palágyi Pékek valamint a Balaton, Seiber két vígoperája, Pauline Fairclough angol zenetudós szerint inkább politikai kabaré, a londoni emigráns magyar színház, a "Londoni Pódium" számára íródott. Mindkét mű librettó írója Mikes György, a későbbi neves angol humorista. A Palágyi Pékek (1943) az első Seiber és Mikes együttműködéseként született mű, a Balaton (1944), Mikes György visszaemlékezése szerint a BBC kezdeményezésére a háború alatt született, a háború után Budapestre is eljutott a darab. [9]

Filmzenéi közül az Állatfarm (film, 1954) kísérő zenéje ismert, a By the Fountains of Rome című daláért az akkor alapított Ivor Novello díjat kapta 1956-ban.

Seiber dzsessz- és populáris műveit G. S. Mathis vagy George Mathis álnéven adta közre, nevének monogramjait felcserélve.

Művei (válogatás)

[szerkesztés]

Zenekari művek

[szerkesztés]
  • Fantasia Concertante for violin and string orchestra (1943; 17 mins.; Ars Viva Verlag, Mainz ; BL)
  • Concertino for clarinet and string orchestra (1951; 15 mins.)
  • Notturno for horn and string orchestra (1944) (8.5 mins.; Schott; BL)
  • Besardo Suite No. 2 (1942; 14 mins.; Schott; BL)
  • Elegy for viola and small orchestra (1954; 8 mins.)
  • Tre Pezzi for cello and orchestra (1957; 20 mins.; Schott; BL)
  • Improvisations for Jazz Band and Orchestra (with John Dankworth) (1959; 14 min.; BL)

Hangszeres és kamara zenék

[szerkesztés]
  • String Quartet No. 1 (1925; 18 mins.; BL)
  • String Quartet No. 2 (1935; 22 mins.; BL)
  • String Quartet No. 3, Quartettolirico (1951; (23 mins.; Schott; BL)
  • Divertimento for clarinet and string quartet ( 1925; Schott)
  • Permutazioni a Cinque for wind quintet (1958; 6.5 mins.; Schott; BL)
  • Violin Sonata (1960; S chott; BL)
  • Concert Piece for violin and piano (1954; 8 mins.; Schott; BL)
  • Serenadefor six wind instruments (1925; Wilhelm Hansen, Copenhagen ; BL )
  • 2 Jazzolettes for 2 saxophone (1929 and 1932; Wilhelm Hansen, Copenhagen ; BL )
  • Sonata da Camera (6 mins.)

Vokális, zenekari művek

[szerkesztés]
  • Ulysses: cantata for tenor solo, choir and orchestra (1947; 45 mins.; Schott; BL)
  • Three Fragments from the Portrait of the Artist as a Young Man (?? min.; Schott; BL)

A cappella művek

[szerkesztés]
  • Missa Brevis (1924, revised 1950; 14 mins.; Curwen; BL)

Dalok szólóhangra / kísérettel

[szerkesztés]
  • To Poetry (1952; 18 mins.; BL)
  • The Great Tay Whale ( BL)
  • The Greek Folk Songs (11 mins.)
  • The French Songs (7 mins.)
  • Medieval French Songs
  • Petőfi Songs (4 Hungarian Folk Songs) (12 m ins.)
  • The Yugoslav Folk Songs
  • Three Hungarian Folk Songs
  • Lear Nonsense Songs

Színpadi művek

[szerkesztés]
  • Eva spielt mit Puppen (1934).
  • The Invitation (1960; BL)

Filmzenék (válogatás)

[szerkesztés]

Média

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Seiber Mátyás, Notable Alumni Liszt Ferenc Zeneakadémia )[halott link]
  2. ↑ Mátyás Seiber, Notable Alumni Liszt Ferenc Zeneakadémia)[halott link]
  3. ↑ See article and references here: Timeline of jazz education
  4. ↑ Mátyás Seiber, Notable Alumni Liszt Ferenc Zeneakadémia )[halott link]
  5. ↑ Mátyás Seiber biography at IMDb
  6. ↑ Schott Music[halott link]
  7. ↑ Dennis Brain: A Life in Music By Stephen Gamble, William C. Lynch
  8. ↑ Opera Glass
  9. ↑ Twentieth-Century Music and Politics: Essays in Memory of Neil Edmunds edited by Pauline Fairclough 226., 222., 225. old

Irodalom

[szerkesztés]
  • Karolyi, Otto. Modern British Music.: The Second British Musical Renaissance, from Elgar to P. Maxwell Davies. Associated University Presses, 1994.
  • Leach, Gerald. British Composer Profiles. A Biographical Dictionary and Chronology of Past British Composers 1800–1979. British Music Society, 1980.
  • Lyman, Darryl. Great Jews in Music. J. D. Publishers, 1986.
  • Sadie, Stanley (ed.). The New Grove Dictionary of Music and Musicians London: Macmillan Publishers, 1980.
  • Wood, Hugh; Cooke, Mervyn. "Seiber, Mátyás (György)", Grove Music Online, ed. Deane Root.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mátyás Seiber című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.