Sénye | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Járás | Zalaszentgróti | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Fölföldi László (független)[1] | ||
Irányítószám | 8788 | ||
Körzethívószám | 83 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 79 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 10,2 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 3,04 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 54′ 00″, k. h. 17° 07′ 60″46.900000°N 17.133333°EKoordináták: é. sz. 46° 54′ 00″, k. h. 17° 07′ 60″46.900000°N 17.133333°E | |||
Sénye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Sénye témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sénye község Zala vármegyében, a Zalaszentgróti járásban.
Zala vármegye északkeleti részén, Zalaszentgrót és Keszthely között fekszik, előbbihez kicsit közelebb. Zsáktelepülés, közúton csak egy bő 2 kilométeres, szőlővel borított dombok között kanyargó bekötőúton közelíthető meg, amely Zalaszentlászló északi határában ágazik ki a 7336-os útról és a 73 201-es számozást viseli.
A Senye személynévből eredeztetik, amelynek jelentése balkezes. (A középkorban egy ideig a Németfalu nevet is viselte)
Először 1251-ben említette oklevél mint a Zala vármegyében, Vindornya-Szőllőstől nyugatra eső település (Sényén) birtokos Lőrinte nemzetségből való II. Lőrinte birtokát, majd 1340-ben, a Lőrentei család birtokaként.
Később a Báthoryak, a Nádasdyak, Zrínyi Miklós is birtokolta, de a török is megadóztatta, majd a Széchenyi grófoké lett. A fénykorában (az 1850-es években) is mindössze 150 fős falucska elöregedő lakosságát az 1980-as évektől csöndre, jó levegőre vágyó, betelepülő magyar és német családok emelték meg.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 35 | 35 | 31 | 67 | 58 | 70 | 79 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96%. A lakosok 64,3%-a római katolikusnak vallotta magát (17,8% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 70,7%-a vallotta magát magyarnak, 22,4% pedig németnek (15,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 27,6% volt római katolikus, 6,9% evangélikus, 3,4% református, 1,7% görög katolikus, 1,7% egyéb katolikus, 27,6% felekezeten kívüli (31% nem válaszolt).[12]