S–3 Viking

S–3 Viking
S–3B Viking géppár a levegőben
S–3B Viking géppár a levegőben
FunkcióTengeralattjáró-vadász repülőgép
GyártóLockheed
Gyártási darabszám187
Személyzet4 fő
Első felszállás1972. január 21.
Szolgálatba állítás1974.
Méretek
Hossz16,26 m
Fesztáv20,93 m
Magasság6,93 m
Szárnyfelület37,16 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg12 057 kg
Üzemanyag7320 l kg
Max. felszállótömeg23 831 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db General Electric TF34–GE–2 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő2×41,26 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség0,71 Mach 6100 m-en
795 km/h tengerszinten
Hatósugár5121 km
Legnagyobb repülési magasság12 465 m
Emelkedőképesség26 m/s
Szárny felületi terhelése334 kg/m²
Avionika
RádiólokátorAN/APS–137
Háromnézeti rajz
Az S–3 Viking háromnézeti rajza
Az S–3 Viking háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz S–3 Viking témájú médiaállományokat.

Az S–3 Viking repülőgép-hordozóról üzemeltethető tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete megrendelésére az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az S–2 Tracker repülőgépek leváltására. A Hidegháború végével a repülőgép-hordozókat fenyegető szovjet tengeralattjárók veszélye megszűnt, a gépeket elsősorban a felszíni hajók elleni feladatkörben alkalmazták, 2009-ben vonták ki őket a hadrendből.[1]


Fejlesztési története

[szerkesztés]

Szerkezeti felépítése

[szerkesztés]

Avionika és fegyverrendszer

[szerkesztés]

Gyártása

[szerkesztés]

Típusváltozatok

[szerkesztés]
Levegőben a BuNo. 157992 sorozatszámú YS–3A 1972-ben
YS–3A
Nyolc darab prototípust rendeltek meg.
BuNo. (157991), 157992, 157993,[2] (157994, 157995, 157996, 157997, 157998)
S–3A
Első sorozatban gyártott változat, összesen 187 darab épült.
S–3B
Modernizált változat. Első repülését 1984. szeptember 13-án hajtotta végre. Összesen 119 darab S–3A-t alakítottak át.
ES–3A Shadow
ELINT-változat. A kabin mögé a törzsgerincre elektronikai gondolát építettek és számos antennát szereltek a sárkányszerkezet különböző pontjaira.
Összesen 16 darab S–3A-t alakítottak át, hogy az EA–3B Skywarrior-t leváltsák. Többek között a VQ–5 és VQ–6 századok is üzemeltették.
KS–3A
Tervezett légiutántöltő-változata az S–3A-nak, teljes kerozinkapacitása 16 600 liter volt. Egyetlen YS–3A lett átalakítva, amely később US–3A-ra lett építve.
KS–3B
Tervezett légiutántöltő-változata az S–3B-nek, azonban egyetlen példányt sem építettek át (ezt a feladatkört a KA–6D, Hornet és Super Hornet változatok látták és látják el).
A VRC–50 század BuNo. 158868 sorozatszámú US–3A-ja 1993-ban a USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozón. Jól megfigyelhető a jobb oldali felfüggesztési csomóponton a poggyásztartály, amit éppen rakodnak, a bal oldalin pedig a repülőgép póttartálya
US–3A
Hordozó-fedélzeti ellátórepülőgép-változat (COD, Carrier onboard delivery) az S–3A átalakításával, 1977-től.[3] Hat utast, vagy 2120 kg-nyi (4680 lb) rakományt volt képes szállítani. Kivonták a hadrendből 1998-ban.
  • Fleet Logistics Support Squadron 50 (VRC–50)
BuNo. 157994, 157995, 157996 (lezuhant NAS Cubi Point-nál 1989. január 20-án), 157997, 157998,
BuNo. 158868.
Aladdin Viking
Beartrap Viking
Calypso Viking
Gray Wolf Viking
Orca Viking
Outlaw Viking
NASA Viking

Korszerűsítési programok

[szerkesztés]

Üzemeltető alakulatok

[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete

[szerkesztés]

NASA NASA

[szerkesztés]

Harci alkalmazása

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nyugdíjba vonult az utolsó amerikai Viking. JETfly Internetes Magazin. (Hozzáférés: 2009. február 4.)
  2. ↑ Ez a repülőgép a floridai NAS Jacksonville Aircraft Heritage Park-ban van kiállítva.
  3. ↑ A BuNo. 157996 sorozatszámú repülőgép már 1980 januárjában üzemelt a USS Midway fedélzetén.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]


Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!