Urbinói Egyetem | |
Alapítva | 1506 |
Névadó | Carlo Bo |
Hely | Olaszország, Urbino |
Típus |
|
Tanulólétszám | 22 000 (2018) |
Tagság |
|
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 43′ 19″, k. h. 12° 38′ 13″43.722000°N 12.637000°EKoordináták: é. sz. 43° 43′ 19″, k. h. 12° 38′ 13″43.722000°N 12.637000°E | |
Az Urbinói Egyetem weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbinói Egyetem témájú médiaállományokat. |
Az Urbinói Egyetem (Università degli Studi di Urbino "Carlo Bo") olasz állami egyetem, amelynek székhelye Urbinóban, fióktelepe pedig Fanóban található. 2006-ig szabadegyetem volt.[1]
1506-ban alapították, ötszáz éves története Európa egyik legrégebbi egyetemévé teszi. Születése szorosan összefügg az Urbinói hercegséggel, amelyet akkor Guidobaldo da Montefeltro (Federico da Montefeltro fia) kormányzott, aki létrehozta az „Doktorok Kollégiumát”, valamint a helyi származású Della Rovere-családból származó II. Gyula pápa Ad Sanctam Beati Petri Sedem Divina Dispositione Sublimati kezdetű pápai bullájával. 1507. február 18-án lehetővé tette a hamarosan megalakuló „Urbinói Magisztrátusnak” a doktorok képzését. 1566-tól V. Piusz pápától kapott felhatalmazást oklevél kibocsátására költők, polgári- és egyházjogi doktorok számára és közjegyzők kinevezésére. A kollégium 1576-ban „Pubblico Studio”, 1671-ben pedig „Egyetem” lett X. Kelemen pápa 1862. október 23-án a 912. sz. rendelettel „Szabadegyetem”-nek nyilvánította.
1947-ben Carlo Bo az egyetem rektora lett, aki ambiciózus iskolafejlesztési programot javasolt a városban. 1951-ben Giancarlo De Carlo építészt bízta meg a Palazzo Bonaventurának, az egyetem történelmi székhelyének felújításával. A következő években más székhelyeket hoztak létre (1966–1969-ban a Jogtudományi Kart, 1968–1976-ban az Oktatói Kart, 1977–1997-ben a Gazdaságtudományi Kart), ahol De Carlo mindig is tudta, hogyan kell ötvözni az eredeti épületszerkezetek tiszteletét a modern építkezés igényével, funkcionális épületegyüttesek létrehozásakor, anélkül, hogy mimetizmusba vagy historizmusba esnének. Nagy jelentőségű a Colle dei Cappuccini egyetemi kollégiumok komplexumának létrehozása (1962–1980, a beavatkozás különböző szintjein). Az 1950-es és 1980-as évek között, Carlo Bo által kidolgozott nagyszerű program keretében létrejött művek együttese a 20. századi olasz építészet örökségének fontos darabja és a rektor tevékenységének nagy eredménye.[2]
2003-ban az egyetemet Carlo Bóról nevezték el, aki ötvennégy éven át (1947–2001) volt annak nagyszerű rektora.
Az alapítás ötszázadik évfordulójához kapcsolódóan az Egyetemi és Kutatási Minisztérium 2006. december 22-i rendeletével megkezdődött az államosítás folyamata (az Olasz Köztársaság Hivatalos Lapja, általános sorozat, 2007. június 22-i 143. sz.), amely 2012. november 13-án zárult.
Az egyetem a következő tanszékekre és iskolákra tagolódik:[3][4]
Az Urbino városi kampuszt azért hívják így, mert a különböző iskolák helyszínei egész városszerte találhatók.
Az Urbino radio campus (URCa) az egyetem által finanszírozott és hallgatók által irányított egyetemi webrádió, amely 2007-ben jött létre a Radio 24 UnyOnAir[8][9] képzési projektjének köszönhetően.[10]
Az Urbino vezeték nélküli campus (UWiC) az egyetem kezdeményezésére létrehozott vezeték nélküli infrastruktúra; ugyanazon a hálózaton keresztül nyújtja a kampusz és a város kapcsolati szolgáltatásait és kapcsolódó szolgáltatásokat.
A Commandino érmet matematikusoknak, filozófusoknak, tudománytörténészeknek ítéli oda az "Urbino Tanulmányok és Perspektíva Tanszékközi Központ. Tudományos humanizmus Pierótól és Leonardotól a Galilei forradalomig" 2014-től, 2022-től karrierdíj lett. a Dal Monte érmet pedig fiatal kutatóknak ítélték oda.
Rektorok | Megbízás | jegyzet |
---|---|---|
Antonio Vanni | 1895–1922 | |
Canzio Ricci | 1922–1944 | |
Giuseppe Branca | 1944–1947 | |
Carlo Bo | 1947–2001 | |
Giovanni Bogliolo | 2001–2009 | |
Stefano Pivato | 2009–2014 | [11] |
Vilberto Stocchi | 2014–2020 | [11] |
Giorgio Calcagnini | 2020-tól | [12] |