Vámosoroszi | |||
A műemlék református templom légifotója | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Fehérgyarmati | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Végh Endre (Fidesz–KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 4966 | ||
Körzethívószám | 44 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 451 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 39,29 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 13,16 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 59′, k. h. 22° 41′47.983333°N 22.683333°EKoordináták: é. sz. 47° 59′, k. h. 22° 41′47.983333°N 22.683333°E | |||
Vámosoroszi weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vámosoroszi témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vámosoroszi község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban.
A megye keleti részén, a Szatmári-síkságon, az ukrán határ közelében fekszik, lakott területét a Tapolnok patak szeli ketté.
Szomszédai: észak felől Fülesd, északkelet felől Kölcse, kelet felől Csaholc, dél felől Kisnamény, délnyugat felől Darnó, nyugat felől pedig Kisszekeres.
A határos települések közül Csaholc, Fülesd, Kisszekeres és Nemesborzova is 4-5 kilométernyi távolságra fekszik; a térség más fontosabb települései közül Beregsurány 27, Csengersima 18, Cégénydányád pedig 15 kilométer távolságra található.
Központjában keresztezi egymást a Mánd-Rozsály közt nyugat-keleti irányban húzódó 4132-es és a Zsarolyán-Fülesd közt dél-északi irányban vezető 4133-es út, ezeken érhető el a környező települések, illetve a 491-es főút felől is. Az ország távolabbi részei felől a leginkább kézenfekvő közúti elérési útvonala a 491-es főút, amelyről Mándnál célszerű letérni a 4132-esre.
Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal Kisszekeres megállóhelye.
A település nevét az oklevelekben 1324-ben említik először, ekkor nevét Uruczy (Oroszi) alakban írják. A falut ukrán (orosz) telepesek lakták, s vámszedőhely volt.
A 14. században birtokosai a Kölcsey és a Matucsynai családok voltak.
1419-ben a falu egy részét Zsigmond király Báthori Istvánnak és fivérének, Benedeknek adományozta, míg másik felét Kusalyi Jakcs István kapta meg.
1524-ben Drágffy János országbíró lett birtokosa.
1633-ban Bethlen István és Péter birtokaként tartják számon.
1810-től több birtokosa is volt, így a Domahidy, Tolnai, Szenichey, Mándy és Gulácsy családok is.
A 17. század második felében a Luby, Maróthy, Fábri és Rédhey családok voltak a falu tulajdonosai.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu teljesen elpusztult.
1945-ig birtokosa volt még a Staudinger és a Chisteph család is.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 515 | 517 | 517 | 500 | 449 | 460 | 451 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 89%-a magyar, 11%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[16]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,3%-a magyarnak, 17,2% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (1,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 1,9%, református 76%, görögkatolikus 2,6%, evangélikus 0,9%, felekezeten kívüli 0,6% (16,7% nem válaszolt).[17]
2022-ben a lakosság 94,9%-a vallotta magát magyarnak, 3,3% cigánynak, 0,7% németnek, 0,4% ukránnak, 0,2-0,2% bolgárnak és ruszinnak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 2,4% volt római katolikus, 68,6% református, 3,3% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,7% evangélikus, 4,7% felekezeten kívüli (18,9% nem válaszolt).[18]