Vértes Marcell

Vértes Marcell
SzületettWeisz Manó
1895. augusztus 10.[1][2][3][4][5]
Újpest
Elhunyt1961. október 31. (66 évesen)[1][2][3][4][6]
Párizs
Állampolgársága
SzüleiWeisz József
Ripper Ernesztina
Foglalkozása
  • jelmeztervező
  • festőművész
  • képzőművész
  • grafikusművész
  • illusztrátor
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja
  • a francia Becsületrend tisztje[7]
  • Oscar-díj a legjobb jelmeztervezésért, színes film (1951)
  • Oscar-díj a legjobb látványtervezésért, színes (1951)
Sírhelye
A Wikimédia Commons tartalmaz Vértes Marcell témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vértes Marcell,[8] született: Weisz Manó, külföldön: Marcel Vertès (Újpest, 1895. augusztus 10.[9] – Párizs, 1961. november 1.) festő, grafikus, illusztrátor.

Életpályája

[szerkesztés]

Weisz József kereskedő és Ripper Ernesztina gyermekeként született izraelita családban. Egy darabig műszaki tanulmányokat végzett, majd beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Ezt megelőzően rajzait a Borsszem Jankó, a Szamár, a Fidibusz c. lapok közölték, később pedig a Színházi Élet és a Pesti Futár. Mestere Ferenczy Károly volt a főiskolán. 1915-ben katonának állt, de nem hagyta abba a rajzolást sem. A Színházi Élet (1917. július 14.–21.) egy tréfás rajzsorozatot közölt tőle Frontszínház címmel. 1916-ban Karinthy Frigyes Tanár úr kérem-je volt az első könyv, amihez illusztrációkat készített. 1918-1919-ben több politikai plakát készítésével is megbízták, egyik legismertebb ezek közül a Lukacsics! Velem vagy ellenem.

Miután a Tanácsköztársaság megbukott, Bécsbe menekült, itt 1920-ban egy plakátverseny nyertese lett. Rajzok a magyar pokolból címmel látott napvilágot az az albuma, amely a fehérterror véres cselekményeit mutatja be (Halmi J. kiad., Bécs, 1921). Még ebben az évben Párizsba látogatott, ahol a Julian Akadémiára iratkozott be. 1922-től rajzait a Rire c. szatirikus lap publikálta. Sikeresek voltak Dancings (Tánc, 1924), Maisons (Nyilvánosházak, 1925) és Une journée de Madame (Őnagysága egy napja, 1926) című litográfiai albumai. Első alkalommal 1925-ben állított ki Párizsban a Devambes galériában, 1932-ben elnyerte a Francia Becsületrendet. 1935-től még amerikai újságok számára (Vanity Fair, Vogue, Esquire) is dolgozott. 1940-ben New Yorkba menekült, itt is több könyvet illusztrált, faliszőnyegtervei megjelentek 1942-ben a Harper's Bazaar különszámában.

A második világháború végetértével újra Párizsba ment és 1946-ban a Charpentier galériában kiállította azokat a képeket, melyeket amerikai tartózkodása során alkotott. 1947-ben a Szinyei Merse Pál Társaság odaítélte számára a Zichy Mihály grafikai nagydíjat. 1948-ban kiállítást hirdetett a budapesti Szalmásy galériában, azonban ez azon oknál fogva elmaradt, hogy a vámtiszt erkölcstelennek találta a New Yorkból Európába szállítandó aktjait, és meggátolta azoknak a hajóra történő felvételét. Édith Piafról, Juliette Grécoról és más hírességekről is készített portrékat. 1950-ben megjelentette húsz ismert személyiség képzeletbeli gyerekkori arcképét (pl. Cocteau, Einstein, Churchill) tartalmazó humoros albumát Képzelt arcképek címmel.

1961-ben a cannes-i fesztivál zsűritagja volt; a párizsi Operaház, a Comédie-Française és a Théâtre Français, a londoni Adelphi Színház számára készített díszleteket, valamint számos díszlet- és jelmeztervet filmekhez (A bagdadi tolvaj, Moulin Rouge), illetve kosztümterveket az amerikai Barnum Cirkusz számára. A Moulin Rouge díszletterveiért és jelmezterveiért is egy-egy Oscar-díjat kapott 1952-ben. A terveket Párizsban és New Yorkban is kiállították. Kottacímlapok és freskók tervezésével is foglalkozott, utóbbit szállodák, kávéházak, nagypolgári lakások dekorálásának céljából. A Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának és a New York-i Könyvillusztrátorok Társaságának is tagja volt. A Philadelphiai Múzeum az emlékére ösztöndíjat alapított. A Magyar Nemzeti Galériának számottevő műalkotást ajándékozott.

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Újpesten utca viseli a nevét.
  • Orson Welles 1973-as H mint hamisítás című filmjében többször is szó esik róla, illetve Welles maga mesél el egy történetet Vértesről.

Egyéni kiállítások

[szerkesztés]

Válogatott csoportos kiállítások

[szerkesztés]
  • 1921 • Salon des Humoristes, Párizs
  • 1926 • Ernst Múzeum, Budapest
  • 1931 • Art Hongrois Moderne, Editions Bonaparte • Újságrajzoló Művészek, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1932 • Nyomdatechnikai és könyvművészeti kiállítás, Szépművészeti Múzeum, Budapest
  • 1949 • Könyvillusztrátorok Társasága, New York
  • 1957 • A magyar forradalmi művészet, Műcsarnok, Budapest
  • 1963 • Francia Grafikai kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1966 • Petit Palais, Párizs
  • 1968 • Forradalmi plakátkiállítás, Intercisa Múzeum, Dunaújváros
  • Karikatúrák, Műcsarnok, Budapest
  • 1978 • Színházi plakátok, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Önéletrajzi műve

[szerkesztés]
  • Vértes varieté (Képzőművészeti Alap, Budapest, 1971)[10]

Illusztrált könyvek, bibliofil albumok

[szerkesztés]
  • Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (1916)
  • Pásztor Árpád: Princessz (1919)
  • Heltai Jenő: Hamburgerné (1920)
  • Keleti Artúr: A boldogtalan Raymond és a szerentsés Bertrand lovagoknak hiteles története hét képben (1920)
  • Tarcali Róbert: Quand Horthy est roi (1922)
  • Dancings (12 színes litográfia, 1924)
  • Maisons (12 kőnyomat, 1925)
  • Gérard Bauër: Les six étages (1925)
  • Pierre Mac Orlan: La semaine Secrète de Vénus (erotikus illusztrációk, 1925)
  • Une journée de Madame (1926)
  • Francis Carco: L'Amour vénal (1926)
  • Entrée interdite au public (erotikus metszetek, előszó: Mac Orlan, P., 1926)
  • Pierre Mac Orlan: Les Jeux du demi-jour (1926)
  • Pierre Louÿs: Trois filles de leur mére (erotikus metszetek, 1927)
  • Colette: La Vagabonde (1927)
  • Pierre Louÿs: Pybrac (1928)
  • Francis Carco: Rue Pigalle (1928)
  • Colette: Chéri (1929)
  • Ramón Gómez de la Serna: Le Cirque (1929)
  • Francis Carco: Dames seules (litográfiák, 1930)
  • Émile Zola: Nana (1932)
  • Pierre Louÿs: Les Aventures du roi Pausole (1932)
  • Pierre Benoit: Les cinq plaisirs de l'homme cultivé (1935)
  • Georges Courteline: Hortense, couche-toi! (1938)
  • But What Do You Need Me For? (1947)
  • It's all mental (1949)
  • Gérard Bauër: Instants et visages de Paris (1951)
  • Amandes Vertes (illusztrált önéletrajz, 1952)
  • Daphnis et Chloé (ötven rézkarc, 1953)
  • Fêtes galantes – Verlaine verseihez (1954)
  • Paul Verlaine: Parallèlement (1954)
  • Guillaume Apollinaire: Ombre de mon amour (1955)
  • Variations (1965).

Művek közgyűjteményekben

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Marcel Vertès (holland nyelven)
  3. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
  6. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ http://abonnes.lemonde.fr/archives/article/1961/11/02/mort-du-peintre-marcel-vertes_2272046_1819218.html
  8. ↑ Magyar Zsidó Lexikon. Vértes Marcell
  9. ↑ Születési bejegyzése az újpesti izraelita hitközség születési akv. 150/1895. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 26.)
  10. ↑ A kötet adatlapja a Moly oldalán

Források

[szerkesztés]