William Wilkins | |
Született | 1778. augusztus 31.[1][2][3][4][5] Norwich |
Elhunyt | 1839. augusztus 31. (61 évesen)[1][2][3][4][5] Cambridge |
Állampolgársága | brit |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | a Royal Society tagja |
A Wikimédia Commons tartalmaz William Wilkins témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
William Wilkins (Norwich, 1778. augusztus 31. – Cambridge, 1839. augusztus 31.) angol építész, akadémikus és régész.
Cambridge-ben tanult, majd Itáliában, Görögországban és Törökországban járt tanulmányúton. Mintaképének a görög építészetet tekintette, már 1807-ben megjelentette könyvét a nagy görög antikvitásról (The Antiquities of Magna Graecia). Az építészetben, a régészetben és a szakírói tevékenységben egyaránt kiválót alkotott.
Beleszületett a barokk korba, de ő már korántól kezdve az ókori kultúráknak az archeológia által feltárt értékeit tette hozzáférhetővé, egyik meghonosítója volt hazájában a görög neoklasszicista építészetnek. A hagyományos angol palladionizmus és gotizálás minden brit építésznél, mint hagyomány szerepel, természetesen Wilkins is, kedvelt ógörög neoklasszicista stílusú épületei mellett, tervezett hagyományos angol gót stílusban is, ha a megrendelő, s a már meglévő épített környezet úgy kívánta.
Legkiválóbb és legmonumentálisabb alkotása a ma is világhíres National Gallery neoklasszicista épülete London szívében, a Trafalgar téren. Nem épülhetett pontosan William Wilkins eredeti tervei szerint, mert a királyi költségvetésből kevesebbre futotta. A Nemzeti Képtár és a Királyi Művészeti Akadémia mindössze 1868-ig fért meg egy épületben. A Galéria állományának gyarapodása miatt az Akadémia a Burlington-házba költözött. Az angolok a későbbi bővítések miatt sokat bírálták az épületet, de az épület nyugodt klasszicizmusával ma is a világ egyik legszebb múzeuma, gyűjteményszervezése és működtetése révén is.
A Corpus Christi College kápolnájában temették el (Cambridge), ami saját munkái között a kedvence volt.