A Windows Home Server a Microsoft szerveroldali operációs rendszere. A Quattro kódnevű[1] szoftvert a 2007. január 7-ei Consumer Electronics Shown mutatta be Bill Gates,[2] gyártásba pedig 2007. július 16-án került.[3] Hivatalosan november 4-én jelent meg.[4] A projekt atyja Charlie Kindel, a Home Serverért 2005 és 2009 között felelő igazgató volt.[5][6]
A Windows Server 2003 R2-n alapuló rendszerhez három funkcióbővítő frissítést (Power Pack) adtak ki.[7][8] Támogatása 2013. január 8-án szűnt meg.[9]
Tíz számítógép és tíz felhasználó: klienslicenc vásárlása nélkül a rendszer tíz számítógépre telepíthető és tíz felhasználó hozható létre[12]
Központi biztonsági mentés: a maximum tíz számítógépen beállítható[13] funkcióval elkerülhető egy fájl többszöri mentése még akkor is, ha az több gépen megtalálható[14]
Állapotellenőrzés: a hálózaton lévő számítógépek állapotának (vírusirtó, tűzfal stb.) lekérdezése[14]
Fájlmegosztás: a megosztott fájlok kategóriák (például dokumentumok, képek) szerinti mentése[14] és indexelése[15]
Nyomtatómegosztás: lehetővé teszi nyomtatószerver kijelölését[14]
Árnyékmásolatok: pillanatképek készítése a fájlok régebbi állapotának visszamásolására[16]
Konzolos elérés: nem szükséges monitor és billentyűzet használata,[14] a rendszer terminálból is vezérelhető; a távoli kezelés az azonos hálózathoz csatlakozva lehetséges[17][18]
Távoli elérés: a hálózathoz csatlakoztatott összes gép elérhető interneten keresztül[17]
A Home Server Console funkcióval[20] a rendszer kezelése korábbi adminisztrációs tapasztalat nélkül is lehetséges; míg az alkalmazás a szerveren, a grafikus felület a kliensen fut. A szerverbe nem kötelező videókártyát építeni; a működés feltétele a Windows XP-t, Windows Vistát vagy Windows 7-et futtató, Ethernet-kártyával ellátott gép.
A fájlreplikációs szolgáltatás az alábbi feladatokat látta el:[21]
Redundancia biztosítása több lemezen; ha az egyik megsérül, az adatok nem vesznek el
Bármilyen tároló (SATA, USB, FireWire) támogatása a tárhely bővítéséhez
Meghajtó-betűjelek elhagyása, így a tárhely összevontan kezelhető
A Drive Extenderrel lehetséges a tárolók cseréje: ilyenkor a cseréhez a fájlok tömörítődnek. A felhasználóknak két szinttel (megosztott mappák és meghajtók) kell foglalkozniuk.
Ha a szabad terület alacsony, a fájlok többszörözése nem történik meg.[22]
2010. november 23-án bejelentették, hogy a funkciót eltávolítják.[23] A döntés a felhasználók „megdöbbenését és felháborodását” váltotta ki;[24] a funkció többek szerint a rendszer fő vonzereje volt. Michael Leworthy fejlesztő szerint a Drive Extender használata lemezhibákat okozhat.[25] Eltávolítását követően több hasonló funkcionalitású szoftver (például Drive Bender és DrivePool) is megjelent.[26]
A rendszer a beállított fájlokról és mappákról automatikus biztonsági mentést készít,[27] amelyeket a szerverre helyez el. Később ezekből rendszerindító lemez készíthető, amellyel visszaállíthatóak.
A biztonsági mentések (a Power Pack 1-ben bevezetett szerveroldali is) csak egy példányban készülnek.
A megosztott fájlokhoz a Windows Live által biztosított felületen keresztül az interneten keresztül is hozzá lehet férni.[28] A webes interfészen a le- és feltöltés is lehetséges[18] (utóbbi csak két gigabyte-ig).[17]
A rendszer a távoli asztali hozzáférést[28] és az ActiveX-beágyazást is támogatja.[18]
Az operációs rendszer támogatja a Windows XP-vel, Windows Vistával vagy Windows 7-tel való integrációt.[30] A Microsoft Security Essentials nem futtatható.[31]
Ugyan a Power Pack 1 támogatja a 64 bites rendszereket, azonban a visszaállító lemez nem, így ezeknél a rendszer-visszaállítás nem használható.[7] A Windows XP 64 bites verziója csak nem hivatalos megoldásokkal használható.[32] Korábban tervezték a macOS támogatását,[14] azonban az Apple az újabb verziókban letiltotta az SMB-protokollt.[33] A Hewlett-Packard saját megoldásával lehetséges az Apple-gépek biztonsági mentése.[34]
A rendszer első kiadásában az NTFS alternatív adatfolyamának használatakor adatvesztés léphetett fel,[36][37] ha a mentés közben a szerver nagyobb terhelés alatt állt; ez a kliensgépek biztonsági mentéseit nem érintette.[38] Habár a hibáról a Microsoft már 2007 októberében tudott,[39] a felhasználókat csak december közepén értesítették. Később kiadták az érintett alkalmazások listáját.[36]
A hibát a 2008. július 21-én megjelent Power Pack 1-ben javították.[7]
Kezdetben nem volt lehetőség a szerver biztonsági mentésére; a Power Pack 1 lehetőséget nyújtott a megosztott mappák külső eszközre való mentésére.[7] Előfizetéses szolgáltatások is léteznek, azonban ezek az operációs rendszert nem tudják megőrizni. A kliensoldali adatbázisok mentése manuálisan lehetséges.[29]
A szoftver dobozos és hardverépítői kiadásban is megvásárolható. 2008 novemberében a rendszerépítői készlet árát száz dollárra csökkentették.
A rendszer 2009. március 23-án elérhetővé vált az MSDN és a Technet előfizetőinek is. Egyes számítógépek csak licenccel együtt vásárolhatóak meg; ilyenkor a szoftver ára visszatéríthető.
↑10 Computers & 10 Users (angol nyelven). Microsoft, 2008. szeptember 4. [2010. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 23.)
↑Speaking of the number 10 (angol nyelven). Microsoft, 2007. május 4. [2007. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 23.)
↑ abcdefghiPaul Thurrottt: Windows Home Server Preview (angol nyelven). Paul Thurrott’s SuperSite for Windows, 2007. január 7. [2007. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 23.)
↑The Death of the Drive Letter… (angol nyelven). Microsoft, 2007. február 15. [2007. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 23.)
↑Home Computer Backup (angol nyelven). Microsoft, 2007. február 8. [2007. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 24.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Windows Home Server című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.