Zalaigrice | |
Római katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Nyugat-Dunántúl |
Vármegye | Zala |
Járás | Zalaegerszegi |
Jogállás | község |
Polgármester | Horváth Gyöngyi (független)[1] |
Irányítószám | 8761 |
Körzethívószám | 92 |
Népesség | |
Teljes népesség | 94 fő (2024. jan. 1.)[2] |
Népsűrűség | 13,32 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 7,73 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 44′ 49″, k. h. 17° 00′ 35″46.746931°N 17.009689°EKoordináták: é. sz. 46° 44′ 49″, k. h. 17° 00′ 35″46.746931°N 17.009689°E | |
Zalaigrice weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaigrice témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zalaigrice község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén.
Pacsa településtől 3, a megyeszékhely Zalaegerszegtől 30 kilométerre fekszik.
Hivatalosan először 1251-ben említik a települést, a pacsai nemesek birtokaiként, a többi az igricieké. Akkoriban királyi mulattatók lakták a települést.[3] A kettő szétválasztása történt meg az 1252-es határjáráson, amelyen királyi megbízott is részt vett, ezért is maradt fent feljegyzés. A régi falu határos volt Pacsával, Lengyellel és Rokolyánnal is; utóbbi két település ma már nem létezik, de Szentpéterúr határában egy-egy dűlőnév őrzi az emléküket. A mai zalaigricei temetőben állt az Árpád-kori templom és valószínűsíthetően annak környékén terült el a középkori Zalaigrice is, amit bizonyít több, a temető környékén fellelt cserépdarab.[3]
A falu határának birtoklásáért sokáig viták folytak, különböző földesurak szerették volna magukénak tudni.[3] A település környéke a török hódoltság idején elnéptelenedett, s 1574-ben hódoltság alá került. Az 1600-as évek végén kápolnáját felégették. 1750-ben Zalaigrice közigazgatásilag Szentpéterúrhoz tartozott. Ekkoriban a település lakosságát 80 hold szántó, 20 hold tölgyerdő és néhány hold rét tartotta el, a falu többi birtokát járhatatlan mocsár borította.[3]
1785-ben 27 házban 196 lakosa volt a falunak. 1910-re a lakosság lélekszáma megduplázódott és az 1960-as években már az ötszázat is elérte,[3] azonban mára annyira lecsökkent, hogy a 100 főt sem éri el.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 119 | 118 | 111 | 94 | 88 | 92 | 94 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,2%. A lakosok 83%-a római katolikusnak, 5,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (8% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 95,5%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% németnek (3,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 60,2% volt római katolikus, 5,7% felekezeten kívüli (34,1% nem válaszolt).[13]
Nemesrádó | Nemesrádó, Szentpéterúr | Szentpéterúr |
Pölöske |
|
Zalaapáti, Szentpéterúr |
Zalaszentmihály | Pacsa |