Zók | |||
Arany János utca | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Szentlőrinci | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Nagy Gábor (független)[1] | ||
Irányítószám | 7671 | ||
Körzethívószám | 73 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 249 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 35,16 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 8,93 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 18° 05′ 51″46.009700°N 18.097461°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 18° 05′ 51″46.009700°N 18.097461°E | |||
Zók weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Zók témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zók (horvátul: Zuka[3]) község Baranya vármegyében, a Szentlőrinci járásban.
Pécstől délnyugatra, Szentlőrinctől délkeletre helyezkedik el, Bicsérd és Aranyosgadány között, a Pécsi-víz mellett. Az ország távolabbi részei felől csak Bicsérden keresztül érhető el, a 6-os főútból kiágazó 58 102-es számú mellékúton, ez vezet végig Pázdány nevű különálló településrészén is.
A település és környéke már a réz- és a bronzkorban is lakott hely volt, az itt talált e korokból származó leletek tanúsága szerint.
Zók (Ozold, Zold, Zolk) nevét az oklevelek 1290-ben említették először Zold néven. 1290-ben a pécsi káptalan által állított (egyházi) nemes tanúk nevei között Zókról származók is szerepeltek. 1333-ban papja 2, 1334-ben 4, 1335-ben 5 báni pápai tizedet fizetett.
1941-ben hozzácsatolták a szomszédos Pázdány nevű kis falut.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 305 | 311 | 313 | 294 | 282 | 266 | 252 | 249 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,1%-a magyarnak, 1,6% németnek, 0,3% örménynek mondta magát (2,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 43,6%, református 3,3%, evangélikus 1,3%, felekezeten kívüli 45,3% (5,9% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 88,3%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% cigánynak, 0,8% horvátnak, 0,8% németnek, 0,4% örménynek, 0,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 37,2% volt római katolikus, 0,8% református, 0,8% evangélikus, 3% egyéb katolikus, 20,7% felekezeten kívüli (37,6% nem válaszolt).[13]