Zólyombrézó

Zólyombrézó (Podbrezová)
Zólyombrézó zászlaja
Zólyombrézó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBreznóbányai
Rangközség
Első írásos említés1849
PolgármesterLadislav Kardhordó
Irányítószám976 81
Körzethívószám048
Forgalmi rendszámBR
Népesség
Teljes népesség3622 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség219 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság476 m
Terület18,57 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 49′, k. h. 19° 33′48.816667°N 19.550000°EKoordináták: é. sz. 48° 49′, k. h. 19° 33′48.816667°N 19.550000°E
Zólyombrézó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zólyombrézó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zólyombrézó (szlovákul: Podbrezová) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban. Hozzá tartozik Lopér is.

Fekvése

[szerkesztés]

Breznóbányától 10 km-re nyugatra, a Garam partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu a 19. század közepén keletkezett Lopér határában, a kisgarami vashengermű mellett. Az anyakönyvekben 1849-től szerepel. Maga a kolónia 1853-ban 11 családi ház építésével jött létre. Az 1860-as években már 18 ház állt itt. Fejlődése a század végén a Besztercebánya–Breznóbánya vasútvonal megépítése után új lendületet kapott. Ekkor alapították a vasművet, amely fokozatosan az akkori Magyarország legnagyobb ilyen üzeme lett. A falu a 19. század végén épült, házai Szlovákia egyik legrégibb munkástelepülését képezik Szlovákiában. 1883-ban az üzem „Brezovai királyi vasgyár Zólyombrézó” néven önálló lett. A település iskolája 1884-ben nyílott, gyógyszertárát 1890-ben, templomát 1892-ben építették. Bővítették a munkásszállót is és kaszinót alapítottak. 1900-ban újra jelentősen bővítették az üzemet. 1909-1910-ben új, négy tantermes iskola épült, melyet 1910. július 18-án avattak fel. Az üzemet 1918 után államosították. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott.

A második világháború előtt az üzem a Zbrojovka fegyvergyártó konszern érdekeltségébe került, majd a németbarát szlovák állam megalakulása után a német tulajdonú Hermann Göring Werke konzorcium része lett. 1945-ben ismét államosították. 1949-ben a vasmű nevét „Švermove”-ra változtatták, fejlesztették és bővítették. A település csak 1952-ben lett önálló község, míg a korábban önálló Lopér a település része lett.

Népessége

[szerkesztés]

2001-ben 4295 lakosából 4166 szlovák volt.

2011-ben 4060 lakosából 3400 szlovák.

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1850-ben Petrogalli Artúr József főgimnáziumi tanár, entomológus.
  • Itt született 1893-ban Natter-Nád Miksa újságíró, biológus.
  • Itt született 1911-ben Bartkó Lajos geológus.
  • Itt hunyt el 1900-ban Marc Ferenc kertész.
  • Itt hunyt el 1900-ban Wagner Vilmos miniszteri tanácsos, vasgyárigazgató.[2]
  • Itt szolgált Técsey Ferenc (1838-1904) kohómérnök, a diósgyőri vasgyár egykori igazgatója, a Siemens–Martin-acélgyártás hazai bevezetője.
  • Itt szolgált Hanvai J. Ede (1875-1947), a dobsinai állami polgári fiúiskola igazgatója, diákturistaút-szervező, bánya- és vaskohómérnök, MÁVAG műszaki tanácsos.
  • Itt szolgált Danis Ferenc (1931) tanár, agrármérnök, helytörténész.
  • Itt szolgált Geri Gergely (1977) szlovák-magyar labdarúgóedző.
  • Itt játszott Juraj Kucka (1987) szlovák labdarúgó.
  • Itt tanult és tanított František Švantner (1912-1950) szlovák regényíró. A naturalizmus kiemelkedő képviselője a szlovák irodalomban.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Neogótikus római katolikus temploma 1856-ban épült, a 19. század végén és a 20. század elején megújították.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ 1900 Bányászati és Kohászati Lapok 33/3, 44-46

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]