Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A kulcs (La chiave) | |
1983-as olasz film | |
Nino és Teresa (Frank Finlay és Stefania Sandrelli) | |
Rendező | Tinto Brass |
Producer | Giovanni Bertolucci |
Alapmű | Tanizaki Dzsunicsiró: A kulcs |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Tinto Brass |
Főszerepben | Stefania Sandrelli Frank Finlay Franco Branciaroli Barbara Cupisti |
Zene | Ennio Morricone |
Operatőr | Silvano Ippoliti |
Vágó | Tinto Brass |
Jelmeztervező | Vera Cozzolino Michaela Gisotti Jost Jakob |
Díszlettervező | Paolo Biagetti |
Gyártás | |
Gyártó | International Video Service San Francisco Film Selenia Cinematografica |
Ország | Olaszország |
Nyelv | olasz |
Játékidő | 116 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | VICO (VHS) |
Bemutató | 1983. október 19. |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A kulcs témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A kulcs (La chiave) 1983-ban bemutatott olasz erotikus filmdráma. Tinto Brass, olasz filmrendező legelismertebb alkotása Tanizaki Dzsunicsiró, japán író magyarul is megjelent, azonos című regényének szabad átdolgozása.
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Helyszín: Velence, a XX. század '40-es éveiben, a fasizmus idején. A még mindig vonzó szépasszony, Teresa és korosodó férje, Nino házassága az évek múlásával kihűlt. A férj elhatározza, hogy naplót fog vezetni, melybe leírja feleségével kapcsolatos titkos vágyait. Úgy intézi, hogy takarítás közben az asszony „véletlenül” megtalálja a naplót. Ez így is történik. Teresa elolvassa Nino írását, és úgy dönt, hogy felháborodás helyett ő is naplóírásba fog. Természetesen szerét ejti, hogy férje „titokban” el tudja olvasni az ő bejegyzéseit. Mindketten úgy tesznek, mintha fogalmuk se lenne arról, hogy a másik ismeri a legbensőbb titkaikat. Megpróbálnak viszont úgy viselkedni, ahogyan a naplóbejegyzések szerint párjuk szeretné. Ebben a furcsa színjátékban kiemelt szerep jut Laszlónak, lányuk vőlegényének. Egy idő után úgy tűnik, mintha Lisa, a házaspár lánya is a maga módján részt venne e képmutató erotikus játszadozásban…
Tanizaki Dzsunicsiró (1886–1965) elvégezte a tokiói egyetemet, majd újságíróként kezdett dolgozni. Irodalmi munkásságát hátborzongató írásokkal kezdte. Leghíresebb munkája A kulcs. A regény 1956-ban jelent meg, és rögtön pornográfiával vádolták meg. Külföldön Szemérmetlen vallomások címmel adták ki, és néhány év alatt a XX. századi japán irodalom egyik legismertebb regényévé vált. A cselekmény abban az időszakban játszódik, amikor a szinte feudális jellegűnek mondható Japán a nyugati kultúra térhódítása nyomán látványos fejlődésnek indult, és a világ egyik vezető nagyhatalmává vált. Dzsunicsiró azt vizsgálja, hogy a hagyományos japán életforma és szokásrendszer rövid idő alatt lezajló drámai változásai miként jelennek meg az egyes emberek legbensőségesebb kapcsolataiban. A könyvet 1959-ben az elismert japán rendező, Icsikava Kon filmesítette meg először, de 1997-ben is készült belőle japán filmváltozat. Az európai közönség az olasz Tinto Brass verzióját ismeri a legjobban. Az alkotás egyik érdekessége, hogy a rendező a házaspár intim történetét a fasizmus idejére helyezte, abba a korba, amelyben az állami vezetés nem egyénekben, hanem tömegméretekben gondolkodott, és az egyéni szuverenitás helyett az uniformizálás került előtérbe. Ugyanakkor Brass e filmjével hangsúlyozni szerette volna a negyvenes éveikben járó asszonyok szexualitásának fontosságát és intenzitását. Teóriája szerint ezen korosztály hölgyei különösen intenzívek tudnak lenni az örömszerző szexben, hiszen egyrészt anyai kötelességeiket többnyire már teljesítették, a klimax közeledésének tudata viszont felkorbácsolja érzékeiket.