Alexander Roda Roda | |
Született | Šandor Friedrich Ladislaus Rosenfeld 1872. április 13.[1][2][3][4][5] Drnovice |
Elhunyt | 1945. augusztus 20. (73 évesen)[1][2][3][4][5] New York[6] |
Állampolgársága | osztrák |
Foglalkozása | |
Iskolái | Bécsi Egyetem |
Halál oka | rák |
Sírhelye | Feuerhalle Simmering |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Roda Roda témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alexander Roda Roda (Drnovice, 1872. április 13. – New York, 1945. augusztus 20.) osztrák író.
Eredeti neve Šandor Friedrich Rosenfeld, nővére, Gisela Januszewska orvos volt. Gyermekkorában családja Szlavóniába költözött. Nevét Šandorról Alexanderre germanizálta, családnevét Rosenfeldről Roda Rodára változtatta. A 'roda' jelentése a horvát nyelven gólya), mert eszéki házuk kéményén gólyák fészkeltek. Több mint harminc éven át élt és alkotott Eszéken. 1894-ben felvette a katolikus vallást. 1902-ben elhagyta a katonaságot, és újságíró lett (az első világháborúban haditudósító volt). Közreműködött a Simplicissimus című német szatirikus lapban. 1938-ban emigrált az Amerikai Egyesült Államokba.
Számos komédiát írt (Der König von Crucina, 1892; Bubi, 1912, Gustav Meyrinkkel közösen), meséket és regényeket (Soldatengeschichten, két kötet, 1904; Der Ehegarten, 1913; Der Schnaps, der Rauchtabak und die verfluchte Liebe, 1918; Die Panduren, 1935), valamint önéletrajzi írásokat (Irrfahrten eines Humoristen 1914-1919, 1920; Roda Rodas Roman, 1925).
Haláláig Eszéket tartotta szülővárosának.
1911-ben cikksorozatot publikált az osztrák Neue Freie Presse című lapban, 1914 és 1917 közt haditudósítóként csaknem 700 cikket jelentetett meg (többek közt a Budapesten kiadott Pester Lloyd című német nyelvű lapban is). Írói sikereinek csúcsa az 1920-as években volt. Hamvait a bécsi Feuerhalle Simmeringben temették el.
Szenvedélyes sakkjátékos volt, gyakran játszott a müncheni Stephanie kávéházban .[7] 1952-ben Bécs Floridsdorf városrészében utcát neveztek el róla. Eszéken az Europska avenija könyvtár előtt szobra áll.