Alsószentiván

Alsószentiván
A ma római katolikus templomként funkcionáló Szluha-kúria
Alsószentiván címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Fejér
Járás	Sárbogárdi
Jogállás	község
Polgármester	Husvéth Imre (független)[1]
Jegyző	Csalovszkiné Mezei Zsuzsanna (körjegyzőség Alappal)[2]
Irányítószám	7012
Körzethívószám	25
Népesség
Teljes népesség	533 fő (2024. jan. 1.)[3]
Népsűrűség	15,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	148[4] m
Terület	39,65 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld[5][6]
Földrajzi középtáj	Mezőföld[5][6]
Földrajzi kistáj	Közép-Mezőföld[5][6]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 47′ 29″, k. h. 18° 43′ 57″46.791311111111, 18.73256944444446.791311°N 18.732569°EKoordináták: é. sz. 46° 47′ 29″, k. h. 18° 43′ 57″46.791311111111, 18.73256944444446.791311°N 18.732569°E
Alsószentiván Pozíció Fejér vármegye térképén
Alsószentiván weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsószentiván témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsószentiván község Fejér vármegyében, a Sárbogárdi járásban.

Fekvése

Fejér vármegye déli részén, a Dél-Mezőföldön, a Paksi-rög térségében, Dunaföldvártól 15 kilométerre nyugatra fekszik. Belterületén halad át a 61-es főút (Rákóczi u. és Béke u.), és ebből a határában ágazik ki az Alapon és Sárszentmiklóson át Sárbogárdra vivő 6223-as út.

Alsószentiván pusztákból kialakult, villásan elágazó alaprajzú útifalu. A szomszédos települések: Alap (3 km) és Előszállás (8 km). A nagyobb városok közül Dunaújváros 30, Székesfehérvár pedig 55 kilométerre van a falutól.

Alsószentiván átlagosan 130 méter tengerszint feletti magasságban lévő, erősen tagolt löszhátas dombvidékre települt; a löszhátak anyaga a jégkorszakban, mintegy 10-12 ezer éve halmozódott fel. A lösztakaró vastagsága a 20-30 métert is eléri; a szél szállította ide és rakta le a területen. Később vetődéses folyamatok darabolták fel, így alakult ki a településre ma jellemző sűrű és mély völgyhálózat.

Története

A falu első fennmaradt hiteles írásos említése 1323-ból való.

1. Lakosságtelepítő tényezők: a természeti adottságok már az őskor óta nagyon kedvezőek az emberek letelepedéséhez: kellemes éghajlat (nem túl meleg, de nem is túl hideg, nedves kontinentális). A csapadék mennyisége általában elegendő a földművelés számára, bár előfordulnak aszályos időszakok. A talaj termékeny, a levegő tiszta. Tiszták a forrásvizek is. A sok erdő építőanyagot, tüzelőt, vadon termő gyümölcsöt és vadászható állatokat kínált az itt letelepedőknek.

2. Őskori leletek: a községben két területen maradtak őskori nyomok: a Csányi-tó akkor még több mint 1 négyzetkilométeres víztükrének partján, a mai Béke utcai kertek végén 1957-ben egy kőbaltát találtak. Egyéb leletek pedig a Tóház keleti homokdombjain kerültek elő, ahonnan mára már teljesen elhordták a homokot, s a dombok helyét csak a lábunk alatt besüppedő homok jelzi a Tóház felé vezető úton.

3. Ókori emlékek: négy nép nyomait találták meg.

Egy ismeretlen nép épített itt labirintusokat, barlangokat, amelyeket a községben Bújóliknak hívnak. Levéltári feljegyzések alapján ismert, hogy a település hajdani lakói a tatárok elől menekültek ezekbe a labirintusokba, s csak IV. Béla személyes megjelenésére voltak hajlandóak a járatok mélyéről előmerészkedni.

Oraviszkok: pásztorkodó harcos életmódjukat a rómaiak történeteiből ismerjük. Temetkezési nyomaik a mai napig láthatóak. Temetkezési halmaik közül (ahová főként vezéreiket temették) a 19. század végén múzeumi szakemberek 41-et feltártak.

Kelták: temetkezési helyük a mai Béke utca és Honvéd utca kereszteződésében mintegy 100 méter átmérőjű körben található. Itt kerültek elő az ő nyomaikat igazoló leletek: halotti urnák, ételes edények, fémfegyverek maradványai.

A rómaiak jelenlétét is számos emlék őrzi. A leghíresebb lelet Bátó és társa síremléke. Mellette szobrok és római pénzek sokasága került elő. Helytörténészek szerint a római korban a település közepén ment keresztül a dunaföldvári átkelőt védő hídfőállás, a limes második védővonala. Feltételezhetően itt lehetett a rómaiak tábora, ahonnét ellátták a dunaföldvári limes védelmét, őrszolgálatát. A táborhely a földből előkerülő leletek tanúsága szerint mintegy 1 km² kiterjedésű területen terült el.

4. Középkori névemlékek: fennmaradt középkori oklevelekben.a falu neve a 14. századtól kezdve fordul elő Szentiván alakban. Az elnevezés két településrészre is vonatkozott: az északi részt eredetileg Felsőszentivánnak, majd később Középszentivánnak hívták, hogy az Aba melletti Felsőszentivántól meg lehessen különböztetni, a déli részt pedig Alsószentivánnak. A 18. században Közép- és Alsószentiván egybeolvadt, s ekkor lett a neve hivatalosan is Alsószentiván. Az elnevezés Keresztelő Szent Jánosra utal, őt nevezték a honfoglalás előtt itt élő szláv népek Szent Ivánnak. Alsószentiván határában feküdt az egykori Zedreg nevű besenyő település. Ez nevét a környéken szép számmal előforduló szederbokrokról kapta. Az Árpád-korban templomáról volt nevezetes, de a török időkben teljesen elpusztult. Ma helyén a temető található.

5. Mozaikok a falu újkori történetéből

Gyakori lakosságváltozás: a törökök, majd az osztrákok elleni harcokban a település többször elnéptelenedett. Emiatt cserélődött ki a népessége is. A honfoglalás előtt szlávok lakták. Az Árpád-korban besenyők éltek itt. A török időkben szerb telepesek építették újjá Alsószentivánt. A 18. századtól magyar parasztok telepedtek le a faluban.

Perek a szentiváni birtokokért: az értékes termőföldekért a források tanúsága szerint több család is vetélkedett. A periratokból ismerjük az egykori birtokos családokat: a Farkas, a Paksy és a Lendvay család is szerette volna megszerezni az itteni földeket. Később a Szluha család birtoka lett a település és környéke.

Iskolák építése: 1860-tól katolikus iskolája volt a településnek, amely a vajtai plébános felügyelete alatt állt. Mivel az egyház egyre nehezebben viselte az iskola költségeit, 1879-ben új iskolát létesítettek, amelynek a község lett a fenntartója. 1909-ben Koller Pál kezdeményezésére állami iskola épült, ebben működik a falu mai iskolája is.

6. A legújabb kor eseményei:

Az első világháborúban (1914–1918) Alsószentivánról 107 fő teljesített katonai szolgálatot, közülük 28-an haltak meg a harcokban. A két világháború között a község lakosságának 80%-a a mezőgazdaságban dolgozott: a legtöbb család a saját kisbirtokos és törpebirtokos gazdaságában, a pusztákon. Ugyanakkor sokan a Szluha család nagybirtokán végeztek napszámos vagy cselédmunkát.

A második világháborúban (1939–1945) a település támaszpontként szolgált a szovjet csapatok számára a németek elleni harcokban, amelyek miatt 1945 tavaszán még egy időre ki is kellett üríteni a falut. A szovjet megszállás időszakában (1945–1990) történt fontosabb események: A háború után itt is megtörtént a földosztás, kb. 200 család jutott birtokhoz. A volt Szluha-kastélyban 1946-ban rendezték be a „Világ Királynője”-kápolnát. 1950-ben itt helyezték el a Fatimai Szűzanya szobrának másolatát. Májustól októberig azóta is minden évben búcsújárók keresik fel a kegyhelyet.

Az 1956-os forradalom leverése után itt is egyesítették a földbirtokokat, létrejött az Arany János nevét viselő termelőszövetkezet.

1978–1990 között Alsószentivánt összevonták a szomszédos Alap községgel. Ez a település visszafejlődését, az iskolai felső tagozat megszűnését, a tanyák kihalását és a lakosság elvándorlását eredményezte. 1990 után a település elszakadt Alaptól, és ismét önállóvá vált. A felső tagozat is visszatelepült az iskolába. Az intézmény 1999 óta összevontan működik az óvodával IV. Béla Általános Iskola és Óvoda néven. Az épületben helyet kapó Községi Könyvtárral együtt a falu máig egyetlen kulturális központját képezi.

A fejlesztések közül megvalósult a gáz- a telefon- és a vízhálózat kiépítése, de szennyvízhálózat még nincs a településen. A jövőbeni tervek között szerepel az iskola kibővítése új tantermekkel, tornateremmel és öltözőkkel, szennyvízprogram megvalósítása, az úthálózat fejlesztése, és a külterületi villanyhálózat korszerűsítése is.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Márkli Gyula (független)^[7]
• 1994–1998: Márkli Gyula (független)^[8]
• 1998–2000: Vajai István (független)^[9]
• 2000–2002: Kovács Józsefné (független)^[10][11]
• 2002–2006: Nagy Lajos (független)^[12]
• 2006–2010: Nagy Lajos (független)^[13]
• 2010–2014: Nagy Lajos (független)^[14]
• 2014–2016: Nagy Lajos (független)^[15]
• 2017–2019: Husvéth Imre (független)^[16][17]
• 2019–2024: Husvéth Imre (független)^[18]
• 2024– Husvéth Imre (független)^[1]

A településen 2000. június 18-án időközi polgármester-választást tartottak,^[10] az előző polgármester lemondása miatt;^[19] a választás részletes adatai nem tisztázottak.

2017. január 15-én ismét időközi polgármester-választást kellett tartani Alsószentivánon,^[16] ezúttal azért, mert Nagy Lajos korábbi polgármester az előző év szeptemberében elhunyt. A választáson az addigi alpolgármester, Husvéth Imre egyetlen másik, munkáspárti jelölt ellenében indult el, és toronymagas, 100%-ot közelítő eredménnyel nyerte el a polgármesteri tisztséget: Berényi Béla ugyanis csak négy szavazatot kapott és ugyanennyi volt az érvénytelen voksok száma is.^[17]

Népesség

A település népességének alakulása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	658	645	645	591	530	543	533
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78%-a magyarnak, 0,9% cigánynak mondta magát (22% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,7%, református 10,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 9,3% (24,2% nem nyilatkozott).^[20]

2022-ben a lakosság 94%-a vallotta magát magyarnak, 2,6% cigánynak, 2,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48,1% volt római katolikus, 9,8% református, 0,4% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 15,1% felekezeten kívüli (25,5% nem válaszolt).^[21]

Nevezetességei

Két eraviszkusz lovaskatona, Bato és társa sírköve (2. század)

• Szluha-kastély – Fatimai Szűzanya búcsújáróhelye [1]

A település már az Árpád-korban is templomos hely volt, a mai egyházközség története a 17. század vége és a 19. század eleje közötti időkben kezdődött. 1747-ben a veszprémi püspöki leltár egyik feljegyzésében Vajtánál Alsószentiván mint „Praedium Szent Ivány Vajta filiája” szerepelt és ekkor 10 katolikus házaspár élt a településen. Az egyházközségnek két vezetőjeként Szent Györgyi József és Mesteri György szerepelt az okiratokban. Az egyházközségnek nem volt vagyona és temploma sem. A területen csak időnként laktak bérlők. Egy 1774-ben készült feljegyzés szerint „az a kicsiny egyházközség templomot épít”. A felépült templomot Szent Anna tiszteletére az akkori esperes, Horváth József szentelte fel.

Az 1777-ben megalakuló új Fejér megyei püspökség Felsőalapot Szentmiklóshoz csatolta, Szentivány pedig Vajtánál maradt.

A szabadságharc előtti időben a hívők száma 335 katolikus, 57 református, 13 evangélikus és 9 izraelita volt. Leggazdagabb a Szluha család volt. Verbói Szluha Imre 1852-ben 20 ezüstforintot adományozott egy új kereszt felállítására. Ez a kereszt a Dögvölgybe került. 1861 után elnéptelenedett a puszta, s ekkor a keresztet az új temetőbe vitték a régi fakereszt helyére. Az ekkor már idős Benedek uraság a róla elnevezett Benedekpusztán lakott élete végéig, míg Imre nevű fia Középszentivánra költözött családjával, és kastélyt építtetett. Családi kriptájukat az egyik domb tetején építtették fel, ahová elsőként Benedek uraságot temették. Az 1855. októberi adatok szerint ekkor a katolikus hívők száma a faluban 512 fő volt. Az 1861. évi adatok szerint akkor 79 család volt katolikus, ebből 204 felnőtt és 136 gyermek.

A Fejér megyei püspökség 100. évfordulója alkalmából Alsószentivánt Vajtától Alaphoz csatolta. A századforduló végére már hat nagybirtokos lakója és 20-22 kisebb birtokosa volt a településnek. 1879-ben iskolát építettek. Az alapi filiához tartozó Alsószentivánon Jádi László alapi plébános segítségével 1931. október 11-én jött létre az alsószentiváni egyházközség. Ekkor 10 tagú egyháztanácsot választottak. Gondnoknak Madarasi Lajost, pénztárnoknak Pertl Jánost, számvizsgálónak Verbói Szluha Aladárt, Koller Pétert és Tóth Istvánt választották.

1945. szeptember 6-án Alsószentivánnak Kovács Géza lett a plébánosa, akinek érkezését nagy várakozás előzte meg. Első szentmiséjét december 23-án tartotta. Ekkor még mindig nem volt templom, ezért a miséket az iskolában tudták megtartani. Olyan sokan jelentek meg, hogy nem fértek el egy osztályteremben. A plébános azt javasolta, hogy a Magyarok Nagyasszonya helyett a Világ Királynőjét ünnepelje a templom. A püspök szavait idézte javaslatával kapcsolatban, aki szerint „már csak az ötlet kell”, hogy megtörténjen a fatimai Szent Szűz zarándokhelyének kialakítása. A püspök ötlete nyomán a plébános szerette volna, ha elkészítik a Fatimai Szűz szobrának másolatát, és elhozzák Fatimából. Ezzel kapcsolatban írt levelét Varga János fordította le latinra, és a püspök továbbította. Azonban a beadványt a sok hasonló kérés miatt elutasították, de küldtek egy fényképet, hogy egy ügyes magyar szobrász ennek alapján ki tudja faragni a szobrot. A plébános a hívek tanácsára készíttetett egy másolatot Sugár Gyulával 1000 forintért. 1949-ben, a november eleji szoborszentelés idején Hadrévi József azt javasolta, hogy nagynénjének, Dobos Ilonának írjanak levelet, és ő elintézi, hogy megkapják a Fatimai-szobrot.

Dobos Ilona a leiriai püspöknek a következőt írta: „Én magyar nő létemre 30 éven át teljesítettem portugál gyarmaton missziós szolgálatot. Ezért a munkáért semmilyen fizetést, vagy emberi elismerést nem kívántam, s most sem kívánok. De ha a püspök úr értékelné ezt a 30 éves missziós munkát, akkor küldene a magyar népnek egy Fatimai Szűzanya-szobrot.” E levél hatására a leiriai püspök megbízta a „Vozdá Fatima” („Fatimai Üzenet”) című lap szerkesztőjét a szobor elkészíttetésével. A szobor 1950 augusztusára lett kész. Ekkor a leiriai püspök Dobos Ilonán keresztül felvette a kapcsolatot Kovács Gézával, és a Jelenések Kápolnájában felszentelte a szobrot, majd augusztus 30-án Lisszabonban feladták Bécsbe, Pevlicsek Péter ferences szerzetes címére. Ő elintézte a formaságokat, és elküldte a szobrot Alsószentivánra. Kovács Géza plébánost 1950. december 16-án értesítették a budapesti vámhivataltól a szobor megérkezéséről, amely végül december 22-én érkezett a sárbogárdi vasútállomásra, ahol Ország József várta. A szobrot december 30-án Shvoy Lajos püspök is felszentelte. Az 1951. év elején szinte naponta érkeztek zarándokok egyénileg és csoportosan is. Ezt sokan rossz szemmel nézték, s megalakult az Istentelenek Szövetsége, amely vallásellenes gyűléseket és agitációt tartott.

Az 1951-es év végén támadás indult a Fatimai Szűzanya ellen. A következő év a templom gyarapodása jegyében kezdődött. A Szűzanya a végleges helyére került. Ebben Karszki György nyugalmazott képzőművész, főiskolai tanár segített. Klazurákat, miseruhákat s egyéb dolgokat kapott a templom. Nem sokkal ezután Kovács Géza plébánost áthelyezték Vérteskozmára, s Alsószentivánon Borbély Pál lett a plébános, aki példaadó magatartásával távol tartotta a hitvallás ellenségeit, és lehetetlenné tett minden támadást a fatimai szobor ellen. A hívek úgy néztek rá, mint az őskeresztények az apostolaikra. Az új plébános szolgálati ideje alatt tovább nőtt a Magyar Fatima népszerűsége. A Fatimai Szent Szűz tiszteletére két engedélyezett szent éneket is írtak, a „Fatima mellett, az Iria völgyében” kezdetűt Kovács Géza, a „Légy áldott, Szűz Anya” kezdetűt pedig Borbély Pál.

Amikor Borbély Pál plébánost a püspök Előszállásra helyezte, Steinmüller János plébános került alsószentivánra. A Mária-év 1958. augusztus 24-én már az ő idejében kezdődött. Alsószentiván azóta is zarándokhely, ahová az ország különböző településeiből jönnek a hívők, hogy láthassák a fatimai szobrot.

• Szentiványi Péter (1926–2018) növénynemesítő, aki főleg diónemesítéssel foglalkozott, a faluról vette fel a nevét. Neki köszönhető a Szentiváni dió híre.

Jegyzetek

1. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 15.)
2. Polgármesteri hivatal, Alsószentiván (magyar nyelven). Alsószentiván Polgármesteri hivatala. (Hozzáférés: 2022. július 24.)
3. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
4. Alsószentiván, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
5. Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
6. Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
7. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Országos Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
8. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
9. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
10. A 2000. június 18-án tartott időközi választások eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000. június 18. (Hozzáférés: 2020. május 25.)
11. A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg.
12. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
13. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 24.)
14. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 4.)
15. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 12.)
16. Alsószentiván települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2017. január 15. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
17. Husvéth Imre lett Alsószentiván polgármestere (magyar nyelven) (html). ma.hu, 2017. január 16. (Hozzáférés: 2017. január 16.)
18. Alsószentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 23.)
19. Időközi választások 2000-ben (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000 (Hozzáférés: 2020. május 25.)
20. Alsószentiván Helységnévtár
21. Alsószentiván Helységnévtár

Források

• Fejér megye kézikönyve. Budapest, CEBA Kiadó, 1998
• Fejér megyei évkönyv XIII. kötet Székesfehérvár, 1969
• Károly János: Fejér vármegye története (I–V. Székesfehérvár, 1896–1904)
• Bogárd és Vidéke független közéleti hetilap

• Magyarország-portál
• Földrajzportál